„Ez már mindennek a teteje! Nadrágsliccekben nem kutakodom, nem az én stílusom” – jelentette ki Jean-Claude Juncker kormányfő a luxembourgi parlamentben, miután egy vizsgálóbizottság ügyködése nyomán kiderült, titkosszolgálati botrányok nemcsak bizonytalan demokráciamutatójú közép-európai országokban vannak, az ügynökök és főügynökök a világ leggazdagabb országában is számos visszaélést követtek el az utóbbi években.

Noha a botránysorozat nyomán Juncker leszögezte, egy pillanatig sem gondolja úgy, hogy bármiféle politikai felelősség terhelné, a kisebbik kormánypárt (Luxemburgi Szocialista Munkáspárt) azonnal megvonta a bizalmat Európa legrégebben hivatalban levő kormányfőjétől. A munkáscsaládból származó Juncker pedig kisebb huzavona után vette az üzenetet: egyeztetett Henri nagyherceggel, ő pedig végül elfogadta a kormányfő lemondását.

AFP / Thierry Charlier

Jelen állás szerint tehát – írta a Spiegel – alighanem október végén tartanak választásokat az alig félmillió lakosú miniállamban, úgy fél évvel az eredetileg tervezett 2014 tavasza előtt. Guy Schiller kormányszóvivő ugyanakkor hangsúlyozta, a kabinet egyelőre nem mondott le, a miniszterek pedig őszig ellátják a hivatalukat. A hírt a koalíciót felmondó szocialisták gazdasági minisztere, Etienne Schneider is megerősítette, majd hozzátette: "addig is minden marad a régiben".

 Robbantottak a pluszpénzért

Amint az a parlamenti vitából kiderült, az Európa egyik pénzügyi központjának számító nagyhercegség titkosszolgálata (SREL) jogellenesen hallgatott le beszélgetéseket, munkatársai pedig korrupciógyanús luxusautó-adásvételi ügyletekbe keveredtek. Sőt, Juncker szemére vetették azt is, hogy a SREL emberei az egyik luxemburgi államügyész szexuális orientációja után is nyomoztak, majd kiderült, hogy az illetőt koholt információk alapján gyanúsították meg pedofíliával – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung online kiadása.

A lap megjegyezte, korábban felvetődött a gyanúja annak is, hogy a SREL a nyolcvanas években kisebb pokolgépes merényleteket hajtott végre azért, hogy alátámassza növekvő költségvetési igényeit. Mint a Reuters hírügynökség emlékeztetett, a Bommeleeër-ügyként ismert robbantások célpontjai áramszolgáltatók mellett reptéri radarrendszerek és lapszerkesztőségek voltak. És igaz ugyan, hogy ezek a merényletek nem a Juncker-kormány alatt történtek, ám a szocialisták szerint az elmúlt évtized visszaéléseiért egyértelműen neki kell vállalnia a felelősséget.

Az idén 58 éves politikus bírálóitól ennek ellenére azt kérdezte: tényleg komolyan gondolják-e, hogy egy kormányfőt a nap 24 órájában az foglalkoztat, hogy mit csinálnak a SREL emberei. A leköszönő kormányfő szerint az ezredforduló óta öt illegális lehallgatás történt, egyiknek ráadásul ő maga, Juncker volt az alanya. 2007-ben ugyanis Marco Mille, a titkosszolgálatok akkori vezetője egy karórának álcázott készülékkel titokban felvette a kormányfővel folytatott beszélgetését. Erről Juncker később tudomást szerzett, mégsem váltotta le a kémfőnököt.

MTI / Olivier Hoslet

Más kérdés, hogy azért vannak itt kínosabb momentumok is. A napokban kiszivárgott felvételekre hivatkozva például a Reuters hírügynökség megemlítette: 2008-ban a SREL vezetője és Juncker arról beszélgettek, hogy Henri nagyherceg állandó kapcsolatban áll a brit titkosszolgálattal. A nagyherceg hivatala természetesen azonnal cáfolta a feltételezéseket.

Töretlen a népszerűsége

Elemzők szerint a kémbotránnyal aligha ért véget az euró megmentőjének tartott Juncker karrierje. Európa legrégebben hivatalban levő kormányfője ugyanis lemondása után szinte azonnal bejelentette: indul az október előrehozott választáson. Mint fogalmazott, „saját szemszögemből is elmagyaráztam a helyzetet a nagyhercegnek, és úgy gondolom, hogy lehet még belőlem kormányfő”.

A politikusnak meg is van az oka a bizakodásra, hiszen a német Spiegel című lap szerint hazájában 72 százalékos népszerűségnek örvend. De persze – jelezte azért ő feltűnő visszafogottsággal – mégis saját frakciójának, vagyis az 1979 óta megszakítás nélkül hatalmon lévő Keresztényszociális Néppártnak (CSV) kell majd eldöntenie, érdemes-e újból elindítani a Mr. Euro néven becézett vezetőt.

Ám Philippe Poirier, a Luxembourg Egyetem politológiaprofesszora erről meg azt mondta: Junckernek akadnak kihívói, a népszerűségi mutatókat elnézve „politikai öngyilkosságot” követ el, aki helyette, illetve ellenében indul. „Egy teljesen paradox politikai helyzet alakult ki: bár lemondott a miniszterelnök, és összeomlott a kormány, Juncker népszerűsége mégis töretlen” – magyarázta a The Independent című brit lapnak a szakértő.

 Túl sok az unióból

 Más kérdés, hogy nem a luxemburgi politika Jean-Claude Juncker perspektívája. Már a mostani botrány előtt is találgattak róla, most azonban nagyrészt nyíltan beszélik, hogy Herman Van Rompuy mandátumának novemberi lejárta után a németül, franciául és angolul is kiválóan beszélő luxemburgi lehet az Európai Tanács első embere. Európa amúgy is jóformán életformájává vált. Sőt, bírálói szerint bizonyos értelemben a mostani törést is az okozta, hogy túl sok időt töltött az uniós ügyekkel. „Világos, hogy sokkal nagyobb a befolyása az európai porondon, mint bármely más kormányfőnek, és talán éppen ez a probléma” – fogalmazott Pascal De Wit, a Université Libre de Bruxelles professzora.

MTI / EPA / Olivier Hoslet

Az 58 éves Juncker az európai integrációs folyamat egyik kiemelkedő személyisége. Oroszlánrésze volt a maastrichti szerződés kidolgozásában, és az euró létrehozásában is. Már harmincéves korában parlamenti képviselőnek választották, több mint hét éven át pedig a közös fizetőeszközt használó országok pénzügyminisztereinek tanácskozásain elnökölt. Politikai lépései közül a legemlékezetesebb azonban talán mégis az volt, amikor 1996-ban sikerrel elsimította Helmut Kohl német kancellár és Jacques Chirac francia elnök nézeteltérését az úgynevezett stabilitási paktum kérdésében. A nemzetközi sajtó akkor "Dublin hőseként" ünnepelte. Juncker 2002-ben megkapta a francia Becsületrendet, 2003-ban Trier német város díszpolgárává választották, 2006-ban elnyerte a nagy becsben álló aacheni Károly-díjat.