„Észak-Korea egy bukás felé haladó állam. A kormányzata összeomolhat az elkövetkező hónapokban vagy években, ami hatalmas humanitárius katasztrófához vezethet, vagy még ennél is súlyosabb következményekkel járhat” – írja elemzésében a RAND Corporation nevű, az amerikai hadseregnek dolgozó agytröszt. A csütörtökön közzétett dokumentum biztosra veszi, hogy egy hirtelen bekövetkező összeomlás esetén Kína katonailag is beavatkozna Észak-Koreában, ami sértené Dél-Korea érdekeit. És mivel Szöul az Egyesült Államok szövetségese, az országban pedig amerikai csapatok is állomásoznak, az elemzők szerint elképzelhető lenne egy kínai-amerikai összeütközés is. Ezért szerintük a két atomhatalomnak közös stratégiát kéne kidolgozni egy észak-koreai összeomlás esetére.

A jelenlegi phenjani rezsim gyengülését az elemzők elsősorban a rossz gazdasági helyzettel magyarázzák: szerintük az utóbbi években ismét élelmiszerhiány lépett fel az országban, és ezt már a katonák is kezdik megérezni. Szintén válságban van az észak-koreai ipar, amely technikailag egyre elavultabb, felújítására pedig nincs pénze az államnak. A dokumentum olyan jelentésekre is hivatkozik, amelyek szerint a rezsim egyre sikertelenebbül tudja csak kizárni az országból a külföldről érkező híreket, az elégedetlenség a hadseregben is növekszik, és arról szóló pletykák is napvilágot láttak, hogy egyes katonatisztek terveket szőttek vezető politikusok meggyilkolására.

Könnyen elfajulhat

A dokumentum szerint kétféle hatalomváltási modell képzelhető el Észak-Koreában: a „rezsim összeomlása”, illetve a „kormányzat összeomlása”. Az előbbi alatt azt értik, hogy Kim Dzsong Unt belülről buktatja meg valamelyik szövetségese, feltehetően a hadsereg segítségével. Ebben az esetben jó eséllyel fennmaradna a jelenlegi államrend, bár az új vezető kénytelen lenne súlyos tisztogatásokat végezni az államigazgatásban, hogy megőrizze hatalmát.

Az elemzők mégis a másik lehetőséget, a „kormányzat összeomlását” tartják valószínűbbnek: ebben az esetben Kim bukása után nem lenne egy olyan szereplő, aki képes lenne betölteni a hatalmi űrt, ezért (akár fegyverrel vívott) hatalmi harc indulna több frakció között. A RAND szerint ilyen folyamatot indítana el az is, ha Kim Dzsong Un váratlanul merénylet áldozata lenne.

Felosztanák Észak-Koreát

Az elemzők szerint ebben az esetben a területszerzés mellett versenyfutás indulhat el Kína és az Egyesült Államok között az észak-koreai tömegpusztító fegyverek ellenőrzéséért is. Ezeket az elemzők szerint a fővárostól, Phenjantól északra tárolják, és az északi rendszer bukása után komoly kockázata lenne annak, hogy a fegyverek terroristák kezébe kerüljenek. Ezért az érintett országoknak (Kína, USA, Dél-Korea) előre el kellene készíteniük egy közös stratégiát az észak-koreai összeomlás kezelésére, illetve a félsziget egyesítésére – már csak azért is, mert maga a felkészülés is meggyorsítaná a rezsim bukását.

KCNA

Az elemzők ezért azt javasolják, hogy a felek előre egyezzenek meg egy közös beavatkozásról: Észak-Korea területét három zónára osztanák, egy dél-koreai, egy amerikai és egy kínai körzetre, utóbbi a kínai határtól legalább 50 kilométerre lenne, de hajlandóak lennének akár a főváros, Phenjan közepén is meghúzni a zónahatárt. Ezután a bevonuló csapatok lefegyvereznék a még fegyverben álló északi katonákat, és megszerveznék a lakosság ellátását élelmiszerrel és gyógyszerekkel. A dokumentum komoly szerepet szán a dél-koreai hadseregnek, amelynek azonnali bővítését javasolják, a köztársaság ugyanis az elmúlt évben több katonai egységet is leszerelt. A Kína által megszállt szakaszt hosszú távon demilitarizált zónává nyilvánítanák, ahová sem az Egyesült Államok, sem Kína nem küldhet csapatokat.

Szintén három ország együttműködésére lenne szükség a humanitárius katasztrófa elkerüléséhez: a RAND szerint csak így kerülhető el egy, még a kilencvenes évekbeli, becslések szerint 1-3 millió áldozatot követelő éhínségnél is nagyobb humanitárius katasztrófa. Ez mind Kínának, mind Dél-Koreának érdekében állna, hiszen a rezsim összeomlásával menekültáradat indulna el mindkét ország irányába, amit csak a normális életfeltételek gyors, helyben történő megteremtésével lehet elkerülni – vélik az elemzők.