A Forma–1 vasárnapi idénynyitó futamán, az ausztráliai Melbourne-ben ott ül majd a Williams-csapat versenyautójában a tavalyi spanyol nagydíjon nyertes venezuelai Pastor Maldonado. A 28 éves sportoló a hazájában nemzeti hősnek számít, indulását a száguldó cirkuszban a PDVSA állami olajtársaság évi 30 millió dollárral szponzorálja, és a távolmaradásáról szóló hírek azért röppentek fel, mert szereplését Hugo Chávez venezuelai elnök tartotta presztízskérdésnek, ő pedig a múlt héten, hosszú szenvedés után elhunyt.
A rákbetegség által legyőzött Chávez halálát a könnyeivel küszködve jelentette be alelnöke, Nicolás Maduro, aki átmenetileg betölti az államfői tisztet. A hírt hétnapos gyász követte, nemcsak Venezuelában, hanem Argentínában, Bolíviában és Chilében is. Az alkotmánynak megfelelően már ki is tűzték április 14-ére az új elnökválasztást, amelyen az ellenzéki pártokat tömörítő Demokratikus Egységes Kerekasztal újra a 40 éves Henrique Capriles Radonskit indítja. Ő tavaly októberben 11 százalékponttal maradt alul Chávezzel szemben, de ennyi idő alatt az ellenzék más jelöltet valószínűleg nem tudna felépíteni. Chávez még életében politikai örökösének és utódjának nevezte a buszsofőrként indult Madurót, aki esélyes az elnökválasztás megnyerésére. Neki segíthet a néhai államfő iránt érzett rajongás és a gyász.
Chávezt Caracas katonai akadémiáján ravatalozták fel, ott, ahol ő maga is tanult az 1970-es évek elején, és ahol arról álmodozott, hogy a kaliforniai San Francisco Giants baseballcsapat játékosa lesz. Testét később bebalzsamozzák, és egy mauzóleumban állítják ki. Javier Roldán, a Granadai Egyetem nemzetközi jogi tanszékének professzora a HVG-nek elmondta, szerinte Maduro a bolívari szocialista forradalmat elindító Chávez alakját hasonló ikonként fogja felhasználni, mint tették azt Kubában Ernesto „Che” Guevarával Fidel Castróék.
A chávezi éra nemcsak Venezuelát formálta át, nagy hatással volt az egész latin-amerikai térségre. Chávez legfontosabb regionális kezdeményezése a Petrocaribe olajpiaci közösség és az Amerika Bolívari Alternatívája (ALBA) nevű társadalmi, gazdasági és politikai szövetség volt. Előbbinek 18 ország a tagja, az összetartó erőt pedig a Venezuelától kedvezményes áron kapott – majd profittal továbbértékesített – kőolaj adja. Ennél fontosabb és szorosabb kapcsolat alakult ki az ALBA tagjai, főleg Ecuador, Kuba, Bolívia és Nicaragua között. Ebben a körben vannak Chávez legfontosabb ideológiai szövetségesei: a februárban nagy többséggel másodszor is újraválasztott ecuadori Rafael Correa, a jövőre szintén harmadik elnöki mandátumáért induló bolíviai Evo Morales, valamint Daniel Ortega nicaraguai államfő.
Az ALBA-nak és a Petrocaribének is tagja a Cháveznek orvosi ellátást nyújtott Kuba, amely Venezuela szoros politikai szövetségese és az olajsegítség legnagyobb kedvezményezettje. Kuba a Szovjetunió összeomlásával a csőd szélére került, ahonnan Fidel Castro és Chávez barátságba hajló stratégiai partnerségével kapaszkodott vissza. A napi 100 ezer hordónyi kőolajért cserébe kubai orvosok és katonai tanácsadók ezrei érkeztek Venezuelába. Nem csoda, hogy a halálhírre reagálva a Granma kubai pártlap hatoldalas összeállítással köszönt el az ország legjobb barátjától, a bolívari forradalom vezetőjétől. Beszédes, hogy Chávez utolsó előtti Twitter-bejegyzésében is a Castro testvéreknek, majd Venezuela szeretetének mondott köszönetet. „Bár a kubai orvosok hasznosak, Venezuelának jobban kell terveznie kőolajalapú osztogatásait, főleg, amikor Kuba egyre inkább megnyitja gazdaságát” – jellemezte a HVG-nek Roldán.
Az USA és Venezuela között Chávez idején nem volt jó a viszony, 2010 óta nincs is amerikai nagykövet Caracasban. Maduro a halálhír bejelentésével egy időben két amerikai védelmi attasét is kipenderített az országból, azt sugallva, hogy Washingtonnak köze lehet Chávez halálához. Barack Obama amerikai elnök ugyanakkor törekszik a viszony rendezésére, és washingtoni kormányzati körökben úgy vélik, közösek az érdekeik a kábítószer és terrorizmus elleni harcban, valamint energiaügyekben. Az USA-t ugyanakkor irritálta, hogy Chávez szívélyes viszonyt ápolt Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnökkel – aki Alekszandr Lukasenko belorusz államfővel őrt állt a koporsó mellett –, a líbiai Moammer Kadhafival, a fő fegyverszállítója pedig Oroszország volt.
A nemzetközi színtéren aktív Chávez „XXI. századi szocializmusa” odahaza felemás eredményeket hozott. A hatalmas olajvagyon ellenére a gazdasági növekedés lelassult, az utak, kikötők és más infrastrukturális létesítmények rossz állapotban vannak, gyakoriak az áramkimaradások. A liszt, a tej, a cukor, de néha még a benzin is hiánycikk. A PDVSA kitermelése csupán napi 2,5 millió hordó, ami harmada a reálisnak. Ennek oka, hogy a vállalatot a költségvetés pénzforrásának tekintik, alig költenek fejlesztésekre, a finomítók elavultak. Tavaly decemberben például arra kényszerült az ország, hogy benzint importáljon az USA-tól, miközben a negyedik legnagyobb olajszállítója. Bár a világ legjelentősebb feltáratlan, 300 milliárd hordónyi olajkészletét sejtik az Orinoco folyó völgyében, kiaknázására Venezuelának nincs pénze, a külföldi befektetőket pedig elriasztotta a könnyű kézzel államosító Chávez gazdaságpolitikája.
Bár az összesen 34 különböző, a becslések szerint 300 milliárd dollárt felemésztő szociális program révén a lakosság nagy részét kiemelték a szegénységből, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz juttatták, bővítették a nyugdíjra jogosultak körét, az alapvetően olajra támaszkodó gazdaságban ez nem párosult fiskális szigorral és szerkezetátalakítással. Tetézi a bajokat a 20 százalék fölötti infláció, ami a nemzeti valuta, a bolívar negyedik leértékelésével együtt felpörgette a feketepiacot. A börtönökben szervezett bűnözői csoportok vették át az irányítást, a kábítószer-kereskedelemben fontos tranzitszerepet tölt be az ország, Caracas pedig a gyilkossági statisztikák alapján a világ legveszélyesebb városa lett.
GÁL KRISZTIÁN
