Készletgazdálkodás

Indiában az eddigi legnagyobb áramkiesése során az 1,2 milliárdos lakosság fele maradt elektromosság nélkül, tavaly pedig az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb szárazsága sújtotta az USA-t. A globális gabonatartalékok az 1970-es évek óta a legalacsonyabb szintre csökkentek. Csak néhány ijesztő adat az üvegházhatás gyorsulására, az akut vízhiányra, az élelmiszer-biztonság romlására – mindez a neves szakértők részvételével Rotterdamban tartott, Együtt a haladásért című konferencián hangzottak el.

A példákkal a felszólalók azt is érzékeltetni kívánták, hogy a vízgazdálkodás, illetve az energia és az élelmiszer előállítása szoros összefüggésben áll egymással. Bármiféle energia termeléséhez rengeteg víz szükséges, a víz feldolgozásához és szállításához energia kell, és mindkettő nélkülözhetetlen az élelmiszer-gazdaságban. A jelenlegi fogyasztási trendeket alapul véve 2030-ra 40 százalékkal haladhatja meg a vízszükséglet a kínálatot, miközben az élelemigény a felével nő. Az energia iránti kereslet a következő évtized végére ugyancsak jóval több mint a harmadával bővülhet.

A Föld lakóinak száma túllépte a 7 milliárdot, és 2030 környékén 9 milliárd lehet. A XIX. század elejére elért egymilliárd megduplázása még több mint száz évbe telt, azóta minden további egymilliárdhoz egyre kevesebb idő kellett. Közben a fejlődésnek köszönhetően százmilliók lépnek be a fogyasztói társadalomba. A fosszilis energiahordozókon – a szénen, a kőolajon, a földgázon – alapuló gazdasági növekedés drámai változást hozott a természetben is: a Föld éghajlata melegszik, az óceánok savasodnak, az ökológiai rendszerek súlyos, esetenként maradandó károsodást szenvedtek, a biológiai sokféleség csökkent.

Tudósok szerint a Föld új geológiai korszakhoz ért, a közel 12 ezer éve tartó holocént felváltja az antropocén, vagyis az ember kora, hiszen az emberiség meghatározó nyomot hagyott a bolygón. A Föld ökológiai rendszerei – a jelenlegi kizsákmányolás fenntartásával – nem képesek kiszolgálni az embert, bizonyos esetekben regenerálódni sem tudnak már maguktól. A most élő nemzedék nemcsak abban az első, hogy megérti, tevékenysége milyen hatást gyakorol a Földre mint rendszerre, hanem abban is, hogy képes változtatni kapcsolatán a bolygóval.

A tudományos világ kísérletet tett arra, hogy meghatározza a legfontosabb és legnagyobb természeti rendszereket, és azok határait, amelyeket nem szabad átlépni. A kilenc területből hét esetben számszerűsítette a küszöböket, amelyek túlhaladása már visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ez a hét: a felmelegedés, az óceánok savasodása, a sztratoszféra ózontartalma, a nitrogén és foszfor koncentrációja a bioszférában és az óceánokban, a biológiai sokféleség, a mezőgazdasági földhasználat változása és az édesvízkészletek. Két másik területnél – a légkör aeroszolos és a környezet vegyi szennyezésénél – egyelőre nem tudták számszerűsíteni a veszélyességi zónákat. A tudósok szerint a felmelegedésben, a nitrogénciklusnál és a biodiverzitásnál az emberiség átlépte azokat a határokat, ahonnan a mai tudás szerint a folyamat nem megfordítható.

A brit–holland Royal Dutch Shell olajtársaság, a rotterdami városvezetés és a National Geographic amerikai nonprofit tudományos intézet által szervezett konferencián hangsúlyozták, hogy a Föld ökológiai stabilitása több, egymással szorosan összefüggő tényezőn alapul, ezért egyoldalú lenne csak az éghajlatváltozásra összpontosítani. Korunk másik felismerése, hogy az emberi társadalmak jóléte a Föld ökológiai rendszereinek működőképességétől függ. Mivel a bolygó több tekintetben kimerült, a fenntarthatóság mellett az új tudományos megközelítés alapja a rugalmasság, az öngyógyítás (angol szóval resilience), amelynek révén a különféle rendszerek alkalmazkodni tudnak a válságokhoz, sokkokhoz.

A rugalmasságon a gyakorlati megvalósítást is értik: hogyan lehet védekezni például az erdőtüzek, a viharok ellen. Az emberi társadalmaknak nemcsak a természeti katasztrófákra kell felkészülniük, hanem a politikai zavargásokra is. Az arab tavasz egyik eleme például az élelmiszerek drágulása volt, és bizonyos tanulmányok szerint nem kizárt, hogy 2030-ra az árak megduplázódhatnak, ami világszerte további társadalmi feszültségeket okozhat.

Eljött az ideje, hogy a gazdasági tevékenység során értékeljék, vagyis árazzák az ökológiai rendszereket is. A módszeren még dolgoznak, de egy jelentés 2–5 ezermilliárd dollárra taksálta azt a kárt, amit 2008-ban az erdők eltűnése okozott, és ez sokkal nagyobb, mint az a veszteség, ami ugyanabban az évben a pénzügyi válság miatt keletkezett. A vizek, a talaj, a korallzátonyok és egyéb ökológiai rendszerek értéke is számszerűsíthető, és a vállalati szférának tisztában kell lennie az úgynevezett természeti tőke értékével – figyelmeztetnek szakemberek. Becslések szerint a világ tőzsdén jegyzett legnagyobb háromezer részvénytársaságának a negatív környezeti hatása évi 2200 milliárd dollárra rúghat.

Paradox módon az ember és a természet harmonikus kapcsolatának, az ökológiai és a társadalmi rendszerek fenntartható együttélésének épp az az innováció lehet a kulcsa, amely a jelenlegi válságos helyzetet teremtette. Csak jó irányba kell terelni, hogy zöld városok születhessenek, megújuló és nem környezetszennyező forrásokból származzon az energia, fenntartható legyen a mezőgazdaság. Mindehhez széles körű együttműködés szükséges kormányzatok, vállalatok, egyének között, illetve régiók, országok, városok és kisebb közösségek részéről. A derűlátásra több példa szolgáltathat okot. Chilében például a kormány, a helyi közösségek és a tudomány képviselőinek sikerült megállítaniuk a túlhalászatot, Szingapúrban elérték a víz teljes újrahasznosítását, Hondurasban az 1998-as hurrikán után alulról jövő kezdeményezéseknek köszönhetően átalakították a földhasználatot, erdőkkel védekezve az áradások ellen. Ám az új gondolkodás még messze nem érte el a kritikus tömeget, és – hangsúlyozták a konferencián – igen gyakran válságok, katasztrófák kellenek ahhoz, hogy a fejlődés a fenntarthatóság irányába változzék.

KERESZTES IMRE / ROTTERDAM