Elvesztegetett évek és életek

Televízióban is közvetített csinnadrattával nyitották meg Katar fővárosában, Dohában a Talibán szélsőséges afganisztáni mozgalom irodáját, amit nyilvánvalóan komoly fenntartásokkal néztek Kabulban. De ami igazán bosszantotta Hamid Karzai afgán elnököt és kormányát, az nem elsősorban a múlt heti ünnepélyes megnyitó volt, hanem hogy az épületre kitűzték a tálibok zászlaját, a falra pedig dísztáblát raktak az Afganisztáni Iszlamista Emirátus Politikai Irodája felirattal. Utalva az ország nevére, amikor 1996–2001 között a tálibok kormányoztak.

Vagyis mintha a kabuli kormány megdöntéséért harcoló tálibok nemzetközi elismerésben részesülnének, és legitimációjuk lenne Afganisztán irányítására. Nem csoda, hogy Karzai lemondta a tervezett első közvetlen hivatalos tárgyalást a tálibokkal, melyen az amerikai kormány képviselői is részt vettek volna. Az afgán államfő felfüggesztette a Washingtonnal folytatott biztonsági tárgyalásokat is, ahol arról kellene dűlőre jutni, hány amerikai támaszpont és katona marad a szövetséges csapatok 2014 végéig tervezett kivonulása után. Lapzártánkkor még nem lehetett tudni, végleg eltávolítják-e a tálibok a dohai irodájukról a nagy port kavart jelképeket, és elindul-e a békefolyamat.

Tálib harcos holtteste Kabul mellett. Aratott a halál

AFP / Massoud Hossaini

 Ettől függetlenül úgy tűnik, elkezdődött a végjáték a mindkét oldalon több ezer ember halálát okozó háborúban, amelyet az USA a New Yorkot és Washingtont ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után indított a tálibok ellen, akik menedéket adtak az al-Káidának és vezérének, Oszama bin Ladennek. Barack Obama amerikai elnök véget akar vetni a rendkívül költséges és odahaza már egyáltalán nem népszerű konfliktusnak. Friss számítások szerint az afganisztáni, illetve a 2003-ban indított iraki háború eddig – a veteránok egészségügyi ellátásával együtt – 4–6 ezermilliárd dollárba került, ennek hozzávetőleg a negyede-harmada folyt el a tálibok ellen vívott küzdelemre és annak következményeire.

Az eredmény – mint a lehetséges mostani párbeszéd várható napirendi pontjai is mutatják – lesújtó. Bizalomerősítő lépésként például a tálibok azt várják, hogy Washington szabadon engedi a guantánamói támaszponton raboskodó öt volt magas rangú parancsnokukat, cserébe az USA az egyetlen ismert amerikai hadifoglyot kapná vissza, egy őrmestert. Ha majd sor kerül az érdemi tárgyalásra, akkor az USA elvárása mindössze annyi, hogy a Talibán lemond az erőszakról, megszakítja a kapcsolatait a terrorszervezetekkel, mindenekelőtt az al-Káidával, és elismeri a 2004-ben elfogadott afgán alkotmányt.

A tálibok szerint először meg kellene határozni a terrorizmus fogalmát, és nem lesz könnyű megtalálni a közös nevezőt. A Talibán a Koránt tekinti alaptörvénynek, és amerikai források már jelezték, hogy Obama az afgán alkotmányt is megváltoztathatónak tartja, talán csak egyetlen passzushoz ragaszkodik, amely a nők és a kisebbségek jogait garantálja. A tálibok politikai elismerést remélnek, és azt, hogy helyet kapnak majd az új kabuli kormányban. Az USA igencsak messze került eredeti céljaitól, a nemzetépítéstől, a demokratikus, erőszakmentes és gazdaságilag fejlődő Afganisztán létrehozásától. A tálibok visszatérése még az utolsó megmaradt várakozásokat is veszélyezteti. Hiszen a mozgalom megosztott, a mérsékeltebbek hajlandók a tárgyalásokra, a keményvonalasok azonban még a párbeszédet is elutasítják az USA bábjának tartott Karzai-kormánnyal. A radikálisok globális iszlamista birodalomról álmodoznak, amelynek megteremtéséhez az al-Káida segítségét is igénybe veszik.

Joggal merül fel a kérdés, hogy egyáltalán létezik-e mérsékelt Talibán. A mozgalom Afganisztán számos területét az uralma alatt tartja, hiába adták át nemrég a nyugati szövetségesek a kabuli kormányhadseregnek a biztonság ellenőrzését az ország egészére. Emberjogi szervezetek borúlátó képet festenek a nők helyzetéről azokban a régiókban, ahol a szélsőséges gerillák kezében van a hatalom. A tálibok bevezették az iszlám uralmát, és gyerekeket is lefejeznek arra hivatkozva, hogy az afgán biztonsági erőknek kémkednek. Az erőszak sem csitul, a német hadsereg jelentése szerint tavaly a negyedével nőtt a támadások száma az előző évhez képest.

A tárgyalások sikere nagyban függ Pakisztántól, amelyet jelentős gazdasági és politikai érdekek fűznek szomszédjához. Az iszlámábádi kormány, a pakisztáni hadsereg és a hírhedt titkosszolgálat (ISI) továbbra is komoly befolyást gyakorol a Talibánra. A mozgalom politikai vezetésének a székhelye is a pakisztáni Kvettában van, ahol feltehetőleg a vezér, Mohamed Omár mullah is tartózkodik. A kabuli külügyminisztérium szerint Iszlámábád azzal is sokat tehetne a béketárgyalások sikeréért, ha elengedne többtucatnyi magas rangú tálib foglyot. Karzai különösen Abdul Gani Baradar mullah szabadulását szeretné elérni, mivel az igen befolyásos figura Omár mullah jobbkeze volt. Ő irányította a katonai műveleteket az amerikai és a NATO-csapatok ellen 2010-ig, amikor is egy közös amerikai–pakisztáni hírszerző egység elfogta Karacsiban. Az afgán államfő abban bízik, Baradar híd lehet a tálib frakciók, vagyis a békülékenyebb politikai vezetés, a kvettai súra és a katonai parancsnokság között.

Kabuli vádak szerint Pakisztán kettős játékot űz. Célja, hogy a hozzá közel álló pastu tálibok az esetleges béketárgyalások eredményeképp minél nagyobb hatalmat kapjanak 2014 után. A szintén pastu Karzai és köre befolyását Iszlámábád szeretné a lehető legkisebbre szorítani. A jövő évi elnökválasztáson két terminus után Karzai már nem indulhat, de még nem nevezte meg utódjelöltjét. Nem kizárt, hogy egyik testvérét indítja. Bárki lesz is az utódja, Karzai különféle hadurak támogatásával és lekenyerezésével jelentős hatalmi központot hozott létre.

Olyanokkal, mint például az üzbég Rasid Dosztum, aki nemcsak a kábítószer-kereskedelemről ismert, de arról is, hogy tálib foglyokat konténerekbe záratott, ahol azok megfulladtak. Az államfő állítólag amnesztiát adott Dosztumnak a háborús bűnök elkövetésének vádja alól, cserébe a hadúr „hozta” az üzbég etnikumú szavazókat a legutóbbi elnökválasztáson. Mindez csak a jéghegy csúcsának látszik, és Karzai hatalmi paktumok egész sorát kötötte, a korrupció labirintusát hozva létre az afgán politikai rendszerben. Könnyen lehet, hogy királycsinálóként megőrzi befolyását a hadurak és a Talibán kialakuló hatalmi egyensúlyában. Rosszabb forgatókönyv szerint az ország megint visszasüllyed a polgárháborúba, függetlenül attól, hogy lesz-e békemegállapodás vagy sem.

KERESZTES IMRE