Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Politikailag is komoly elismerésnek tekinthető Tunézia számára, hogy Jean Michel Jarre francia zenész fellép a Karthágói Nemzetközi Fesztiválon, amelyet főként a Tunisz melletti ókori város római kori színházában tartanak. A klasszikus és könnyűzene, a színház, a film és a balett művészeinek szereplése a nyári eseményen mindig is az észak-afrikai arab ország liberális és világi jellegének egyik jelképe volt, a jövőre tervezett ötvenedik, jubileumi rendezvényre a kolumbiai Shakira és az angol Adele énekesnőket is várják. Már ha egyáltalán lesz fesztivál. Az ideit ugyanis – több más kulturális rendezvénnyel együtt – pár napra fel kellett függeszteni Mohamed Brahmi ismert ellenzéki világi politikus múlt heti hidegvérű meggyilkolása miatt.
A felesége és két gyermeke szeme láttára otthona előtt lelőtt Brahmi harsány bírálója volt az Ennahda iszlamista párt vezette kormánynak, és a merénylet sokkolta az arab tavasz bölcsőjének tartott országot. A liberális, baloldali és világi csoportok azóta folyamatosan tüntetnek az iszlamisták ellen, csakúgy, mint a kormány hívei. A Zine al-Abidin Ben Ali elnök 2011. januári elkergetése óta ritkán látott súlyos zavargásokban többen is életüket vesztették, a rendőrség könnygázgránátokat vetett be a gyújtogató tüntetők ellen.
A feszültséget csak növelte, hogy a belügyminiszter párhuzamot vont a mostani merénylet és egy másik világi politikus, Csokri Belaid elleni, hasonló módon végrehajtott februári támadás között, ugyanis mindkét akciót ugyanazzal a fegyverrel követték el. Akkor is véres megmozdulásokat keltett a merénylet, amely egyébként az első politikai gyilkosság volt azóta, hogy Tunézia 1965-ben elnyerte a függetlenségét Franciaországtól. Az ellenzéki tüntetéseken most is a kabinet távozását és a parlament feloszlatását követelik, mondván: a kormányon lévő, mérsékeltnek mondott Ennahda nem tesz meg mindent az erőszakkal és a két merénylettel vádolt radikális szélsőségesek megfékezésére. Az iszlamistaellenes erőket pedig csak tovább tüzelik a kairói megmozdulások, amelyek révén a hadsereg a múlt hónap elején eltávolította a Muszlim Testvériség színeiben politizáló Mohamed Murszi egyiptomi elnököt.
Az indulatok elszabadulása rendkívül fontos pillanatban veszélyeztetné a tunéziai átmenetet. A még 2011-ben szabad választásokon létrejött alkotmányozó nemzetgyűlés 217 tagjából már több mint félszázan távoztak. A hosszúra nyúlt egyeztetéseken várhatóan demokratikus alkotmány születhet az augusztusi határidőig, a menetrend szerint pedig a testület októberben befejezi a munkáját, hogy az idén megtarthassák az elnökválasztást. Az erőszak elszabadulása tehát az alkotmányozás sikerét is megakadályozhatja, holott a viszonylag békés tunéziai átmenet és az új alaptörvény példát mutathatna az arab világnak.
Annál is inkább, mert a két kisebb világi párttal koalícióban kormányzó Ennahda kész volt a kompromisszumokra. Egyiptomi társaikkal ellentétben a tunéziai iszlamisták nem egyedül akarták megírni az új alkotmányt, ejtették például a szövegből az utalást a saríára, az iszlám törvénykezésére, konkrétan belekerült a szabad vallásgyakorlás, a szabadságjogok és a nők egyenlőségének garantálása. A februári Belaid-gyilkosság után pedig lemondott a miniszterelnök, és az Ennahda újjászervezte a kabinetet. A kormány hadjáratot indított a fegyveres bandák ellen, és betiltotta a szélsőséges szalafista Anszar al-Saría szervezet májusi nagygyűlését.
Mindez nem csitította a kedélyeket, ami azt jelzi, hogy az arab társadalmakban rendkívül nehéz megtalálni a közös nevezőt a világiak és a mélységesen konzervatív vallási erők között. Ráadásul az is kiütközött, hogy Tunéziában – ahogy Egyiptomban vagy más arab országokban – az évtizedeken át betiltott iszlamistáknak nincs elegendő tapasztalatuk a kormányzásban. A szekuláris ellenzéket bosszantotta az alkotmányozás lassúsága, és azt vetette az Ennahda szemére, hogy eltűri az ország iszlamizálását. A párt radikálisabb szárnyát és a szalafistákat viszont hergelte, hogy az Ennahda engedményeket tett az iszlám „rovására”.
Bármennyire kisebbségben vannak is a szélsőséges erők, vezetőik szabadon prédikálhatnak, és megjelennek a televíziókban is. A szalafisták nyíltan toborozzák a fiatalokat a szíriai polgárháborúba. Több ezer tunéziainak van dzsihádista tapasztalata, a tálibokkal vagy az al-Káida terroristáival harcoltak Afganisztánban, vagy a szélsőséges csoportokkal a szomszédos Algériában. Sőt az Anszar al-Saría vezetőjét, a körözés alatt álló Abu Ajad al-Tuniszit kapcsolatba hozták az USA Bengáziban lévő kelet-líbiai diplomáciai missziója elleni, 2012. szeptemberi ostrommal is, amelyben életét vesztette az amerikai nagykövet. Napokkal a bengázi tragédia után a megvadult tömeg megtámadta a tuniszi amerikai nagykövetséget is, és kifosztott egy amerikai iskolát.
Tunéziában mintha két világ találkozna. Az arab térség legszekulárisabb országában megszokott a strandokon, a kávézókban bikiniben sört vagy bort kortyolgató hölgyek látványa. A nők ugyanúgy elválhatnak, mint a férfiak, és a többnejűség is tiltva van, holott számos más arab országban elvben egy férfinak négy felesége is lehet. A szalafisták azonban nem hisznek a demokráciában, és vallásos kampányuk termékeny talajra hull. Egyre több nő öltözik az iszlám szigorú előírásai szerint, némelyek nemcsak kendőt kötnek, hanem eltakarják az arcukat, és csak a szemük látszik ki. Hagyományos arab ruhát és szakállt viselő férfiból is többet látni. Vallási megújulás zajlik az országban, felfedezve a hitet, büszkén hordva a vallás jelképének is tartott öltözéket. A konzervatívoknak is vannak jogaik – mutatnak rá egyesek, akik szerint összemossák őket azokkal, akik nyíltan az ellenzéki vezetők meggyilkolását hirdetik vagy Oszama bin Laden néhai al-Káida-alapítót éltetik.
A világias nők panaszkodnak azonban, hogy jogaik ellenére egyre több fenyegetés és atrocitás éri őket az utcán. Egy 19 éves diáklány, Amina Tyler toplessfotókkal indított kampányt, és létrehozta a Femen nemzetközi feminista mozgalom tunéziai Facebook-oldalát. „A testem az enyém, nem valaki másnak az erénye” – hirdeti. Az Ennahda nem ellenezte nyíltan a lány kezdeményezését, de a szalafista csoportok igen, megostorozással és megkövezéssel fenyegetve meg őt. Úgy tűnik, a gazdasági nehézségek mellett a demokratikus átalakulást leginkább az ideológiai megosztottság veszélyezteti. Pedig a viszonylag magas oktatási színvonal, a térségben elfogadható szociális feltételek, az apolitikus hadsereg, a vallásilag és etnikailag nagyjából homogén társadalom kedvező körülményeket teremtene a kibontakozásra.
KERESZTES IMRE
