Nem telt el három év, és a 2011 februárjában megdöntött Hoszni Mubarak elnök utolsó hivatali napjaiban a börtönből szabadult Mohamed Murszi ismét rács mögött várja sorsa alakulását. A 2012-ben az ország első iszlamista államfőjévé választott Murszi büntetése akár életfogytig tartó börtön – sőt halál – is lehet, ha az erőszak szításának vádjával elítélik őt a hétfőn kezdődött perben. És alig múlt el két év, Mubarak után ő a második megbuktatott egyiptomi elnök, aki bíróság elé került – ráadásul mindketten a kairói rendőrségi akadémia épületében.

Őrizetbe vett iszlamisták egy alexandriai utcán. Ismét illegalitásban
AFP
Míg azonban a több száz tüntető haláláért első fokon életfogytig tartó börtönre ítélt Mubarak a fellebbezés után házi őrizetbe mehetett, és ügyét nemrég újra tárgyalni kezdték, Murszit elzárták a világtól. A július 3-ai megbuktatása óta titkos helyen őrzött volt elnök most jelent meg először a nyilvánosság előtt, hogy aztán az ülésteremben tapasztalt hangorkán miatt januárra napolják a folytatást. A két exelnök tárgyalása, de különösen a bíróságot el nem ismerő, ezért a törvényszék előtt ügyvédje és családja nélkül megjelent Murszi ügye újra felkorbácsolhatja a kedélyeket a legnépesebb, 85 millió lakosú arab országban.
Murszi eltávolításával együtt a hadsereg újra bevezette a szükségállapotot, hajtóvadászatot indított a Muszlim Testvériség vezetősége és tagsága ellen. A volt elnök hívei közül százak haltak meg a tüntetések brutális leverése során, ezreket vettek őrizetbe. Egyiptom legrégebbi iszlamista mozgalmát újra betiltották, vagyonát zárolták, a szervezet gyakorlatilag a föld alá kényszerült. Ami korántsem ismeretlen az évtizedeken át illegalitásban működött mozgalomnak. A mostani elnyomás még a három évtizeden át hatalmon lévő Mubarak rezsimje alatt elszenvedett megpróbáltatásokhoz képest is keményebbnek tűnik.
A hadsereg által kinevezett kormány nem tesz különbséget a Testvérek és az al-Káida által ihletett militánsok között. Holott a Muszlim Testvériség már régen lemondott az erőszakról, bujkáló vagy fogva tartott vezetői továbbra is csak békés tiltakozásokra sarkallják a követőiket. A hatóságok azonban terroristaként bélyegeznek meg mindenkit, aki a Testvériség híve, egybemosva őket azokkal a szélsőségesekkel, akik például a Sínai-félszigeten véres támadásokat hajtanak végre a biztonsági szervek ellen. A merényletek már elérték a Szuezi-csatornát, a vízi út melletti Iszmáilíját és a fővárost is.
A Muszlim Testvériség kutyaszorítóba került. Bár Murszi mérsékelt iszlamista programot és átlátszó kormányzást hirdetett, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását ígérte, a hatalom koncentrálásával milliókat idegenített el, és nem kezelte a gazdasági bajokat. Így hiába nyert meg a mozgalom minden választást 2011 óta, az idén nyáron már hatalmas tüntetéseken követelték Murszi lemondását. A volt elnök legnagyobb hibája azonban az volt, hogy nem számolt a hadsereggel, nem hallgatta meg a katonák tanácsát, így a fegyveres erők parancsnokává már általa kinevezett Abdelfattah al-Sziszi tábornok – a vallásossága ellenére – habozás nélkül eltávolította őt az elnöki székből.
Al-Sziszi azóta is rendkívül népszerű. Egyiptom később elnökké vált volt katonai hőseinek képeivel együtt pózol plakátokon, rá emlékeztető figurákat öntenek csokoládéból, ékszereket árulnak az ő arcmásával. Sok egyiptomi úgy hiszi, hogy ha a tábornok indulna az elnökválasztáson, meg is nyerné. Al-Sziszi eddig kétértelműen nyilatkozott esetleges politikai szerepvállalásáról. Azt állítja, nem érdekli a hatalom, de számos esetben, például állami ünnepélyen nem az átmeneti államfő, hanem ő tart beszédet. Úgy tűnik mindenesetre, hogy a hadsereg mögötte áll.
A népszerűségéből sokat vesztett Muszlim Testvériség így aztán nem igazán tud mást kínálni saját táborának, mint a folyamatos tiltakozást. Ha letér az erőszakmentes útról, akkor alighanem végképp a politikai süllyesztőbe kerül. De az elnyomás ezúttal érinti azt a sajátos szervezeti felépítést is, amelyet az 1928-ban alapított mozgalom létrehozója, Hasszán al-Banna hagyott örökül, és amely révén a szervezet behatolt a társadalom rétegeibe, befolyást szerzett a lakosság körében, és egyúttal ellenőrzés alatt tudta tartani a tagságot.
A mozgalom alapvetően öt–hét fős csoportokból, az uszrákból épül fel. Ezek a legkisebb szervezeti egységek, amelyek általában heti rendszerességgel tartottak-tartanak gyűléseket, több órán át, valamelyik tag lakásán. Az uszra (jelentése: család) vezetője bármilyen témát, kérdést megvitat a tagokkal, házassági tanácsot adhat, egyúttal tanítja a Koránt, a mozgalom ideológiáját, válaszokat kínál a felmerült társadalmi, vallási kérdésekre, mobilizálja a követőket. A vezető – a nakib, azaz kapitány – akár olyan tekintélyes is lehet, hogy a tagok még messzi utazáshoz is engedélyt kérnek tőle. A taggá válás többéves folyamat, a hierarchiában feljebb jutás pedig az ájtatosság, a tudás és az elkötelezettség függvényében további időbe telik.
Az elnyomás idején az uszrák akár háromtagúra csökkenhetnek, a találkozókat pedig kávézókban vagy utcai sétálgatás közepette tarthatják, hogy ne tűnjön fel a titkosszolgálatoknak. A mostani letartóztatások miatt azonban többx uszra nem tartott ülést Murszi nyári megdöntése óta, márpedig ha a tagok elszakadnak a vezetőjüktől, egyesek leválhatnak, és radikális csoportok ellenőrzése alá kerülhetnek. A mérsékeltnek tartott vezetőségétől megfosztott Muszlim Testvériség kiszámíthatatlanná válhat, utánpótlást teremtve a radikális csoportoknak. Ezért a szervezet teljes szétverése visszaüthet az új egyiptomi katonai vezetésre.
Ráadásul a Murszi leváltása óta Kairóban járt eddigi legrangosabb amerikai politikus, John Kerry külügyminiszter múlt heti vizitje és nyilatkozatainak hangneme is azt mutatja: Washington szemet huny a katonai puccs felett, és együttműködik a hadsereg vezetésével. Persze Kerry kifejezte az USA elvárását az al-Sziszi által bejelentett menetrend betartására, azaz a módosított alkotmány népszavazásra bocsátására, valamint jövő tavaszig parlamenti és elnökválasztás megszervezésére. Az amerikai külügyminiszter szinte magyarázkodott, amikor azt fejtegette, hogy a komolyabb fegyverrendszerek szállításának felfüggesztésére a kongresszus miatt volt szükség, és az nem a katonai vezetés megbüntetését jelenti. Az egyiptomi tábornokok azonban – szemben a múlttal – mintha közömbösek lennének az amerikai nyomásgyakorlásra vagy szándékaik washingtoni jóváhagyására. Al-Sziszi például nem ígérte meg, hogy Kerry kérésének megfelelően nem hosszabbítják meg a november 14-én lejáró szükségállapotot.
KERESZTES IMRE