Zónázók

A nemzetközi jog nem tiltja és nem engedélyezi, egyszerűen nem rendelkezik a légvédelmi azonosító övezetről (ADIZ). Míg a légtér, a felségvíz vagy a 200 tengeri mérföldes (1 tengeri mérföld = 1852 méter) kizárólagos gazdasági övezet fogalmát általánosan elfogadott szabályok tisztázzák, az ADIZ határainak meghúzására az adott ország saját törvényei vonatkoznak. A második világháború vége óta, a légtér ellenőrzési képességével párhuzamosan, a világ több mint húsz országa – köztük az USA, Japán, Dél-Korea, Tajvan, Kanada, Nagy-Britannia, Norvégia, Oroszország, India vagy Pakisztán – jelölte ki azt a zónát, amelyben repülőgépeknek meg kell adniuk repülési tervüket, azonosítójukat, és kapcsolatban kell maradniuk az adott állam légiirányítási szerveivel. Az ADIZ azt a célt szolgálja, hogy az övezetet kijelölő ország el tudja dönteni, veszélyt jelent-e számára a repülőgép, ha belép a légterébe, ezért a szabályok csak azokra a légi járművekre érvényesek, amelyek az ország felé tartanak, azokra nem, amelyek csak átrepülnek a zónán. Az azonosító övezeten áthaladás korlátozását ugyanakkor – kodifikáció híján nem közvetlenül, hanem a nemzetközi légtér szabad használatának garantálásával – a nemzetközi jog nem engedélyezi, a zóna ugyanis nem tartozik a kijelölő ország szuverén légteréhez.