Egy erasmusos francia diáklány holttestét találták meg január 12-én az ausztriai Inn folyó partján Kufsteinben. A lány rejtélyes módon tűnt el: előző nap, szombaton éjfél előtt nem sokkal épp egy barátnőjéhez tartott gyalog, miközben telefonon beszélt vele, a beszélgetés azonban egyszer csak megszakadt. A Lyonból származó 20 éves Lucile Klobut a továbbiakban nem is vette fel a telefonját, a rendőrség az eltűnése bejelentése után vasárnap reggel találta csak meg a holttestét.

A fiatal diáklány négy hónapja élt az osztrák városkában, vagyis már ismerte az útvonalakat. A rendőrség szerint amikor a telefonbeszélgetés hirtelen abbamaradt, a lány az Inn folyó partján sétált át barátnőjéhez egy olyan útvonalon, amelyet éjszaka kevéssé világítanak ki. Az első jelentések szerint a lányt vagy egy fahusánggal, vagy egy vastárggyal verték fejbe, majd kirabolták, elvették a tárcáját, de szexuálisan nem bántalmazták. A rendőrség 10 ezer eurós nyomravezetői díjat tűzött ki.

Lucile Klobut története azonban csak egy az olyan erasmusos diákok rémtörténetei közül, amelyekben a helyismeret hiánya, az idegenekbe vetett túlzott bizalom, vagy a hajnalig tartó bulizás végül rosszul végződik – az 1987 óta működő EU-s Erasmus cserediák-programban már több, mint kétmillió diák vett eddig részt.

A programhoz – amelyben már több mint kétszázezer diák vesz részt évente – alapvetően pozitív kép társul, ezt táplálta a Lakótársat keresünk című francia film népszerűsége is. Az idegen kultúrák megismerését, új barátságok születését és az anyanyelvi környezetben zajló nyelvgyakorlási lehetőségeket előtérbe helyező beszámolók mellett azonban rendszeresen hallani olyan, egészen horrorisztikus vagy rejtélyes esetekről is, amelyekre nehéz magyarázatot találni.

Mi történik a külföldi diákokkal a Lánchídon?

Magyarországon az egyik legismertebb ilyen történet azé a Corvinus Egyetemen Erasmus-ösztöndíjjal tanuló francia diáklányé, aki Budapesten egy buliból hazafelé sétálva eltűnt a Lánchídon. Ophélie Bretnachernek még 2008 decemberében veszett nyoma, a térfigyelő kamerák csak a Lánchídig követték az útját, a táskáját pedig a híd közepén találta meg két olasz diák. Három hónappal később a Csepel-szigetnél került elő a lány holtteste, de az orvosszakértői vélemény szerint a rajta található külsérelmi nyomok akár a Duna medrében is keletkezhettek, és bár a család azóta is ragaszkodik ahhoz, hogy az életvidám, energikus lányt meggyilkolták, ezt egyelőre nem bizonyították.

Ophélie olasz barátja, Paolo Pierre a lány eltűnésének másnapján elhagyta az országot, így évekig köröztették, mire tavaly végre vallomást tett az ügyben. A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a fiú feltehetően tisztázta magát, a magyar rendőrségnek, valamint a szülők kérésére szintén nyomozást folytató francia hatóságoknak ugyanis továbbra sincs gyanúsítottja.

Bár nem Erasmus-hallgató volt, de Ophélie-hez hasonló módon tűnt el a budapesti Semmelweis Egyetem 23 éves hallgatója, Daniel Gliksten is tavaly újévkor. A fiatal férfinak ugyanott veszett nyoma, mint a francia lánynak: a Lánchídon, és őt is a Dunában találták meg hónapokkal később – a folyó Dunaújváros külterületén vetette ki magából a holttestet.

Szintén a Duna lett a veszte annak a 22 éves portugál erasmusos diáknak, aki egy francia diáktársával közösen tavalyelőtt májusban az Erzsébet hídról heccből egyik hajnalban a folyóba ugrott. Goncalo Ferraznak nem sikerült kiúsznia a partra, a kalandot túlélő francia barátja azonban elmondta, egy buliból hazafele tartva csak "úszni akartak egyet". A szemtanúk által riasztott rendőrség a portugál fiút nem tudta kimenteni a vízből, napokkal később találták csak meg a Csepel-szigetnél.

Szállodaerkély, autópályahíd, rejtélyes erdei kaland

Az Ophélie-rejtélyhez hasonlóak azonban más országokban is akadnak: Shane O'Connort, egy 21 éves ír Erasmus-ösztöndíjas diákot 2011 októberében találták holtan egy autópálya hídja alatt Zaragozában, Spanyolországban. A fiatal férfi valószínűleg abba halt bele, hogy körülbelül hat métert zuhant az autópálya széléről, de máig nem tudni, hogy pontosan miért zuhant le. Az egyik elmélet szerint az ír diák egy közelben elgázolt spanyol fiúnak akart volna segíteni, míg mások szerint csak az autópályahídon át akarta levágni a hazafele vezető utat, amikor váratlanul lezuhant onnan.

Tavaly januárban Svédországban tűnt el egy szintén Erasmus-ösztöndíjjal tanuló 23 éves mérnök, Samuel Babin. A fiú holttestét két hét kutatás után találták meg egy erdőben, előtte utoljára a kollégiumának mosodájában látták. A rendőrség először emberrablás miatt kezdett nyomozni az ügyben, ám utólag kizárták a bűncselekmény lehetőségét. Hogy a fiú miért tűnt el, és hogy pontosan mikor és mitől halt meg, azt egyelőre nem tudni.

Hasonlóan furán halt meg az a belga Erasmus-diák is Isztambulban, aki tavalyelőtt decemberben egy éjszakába nyúló iszogatás végén érthetetlen okokból felmászott egy hotel teraszán a szellőztető berendezésre, majd a mélybe vetette magát. Nathan Van Iseghem barátai szerint nem az a fajta ember volt, aki öngyilkosságot akart volna elkövetni, a szálloda biztonsági felvételei azonban egyértelműen tanúsítják, hogy a fiú magától ugrott le az erkélyről, de hogy pontosan milyen okból, azt nem tudni.

A lakótárs vagy az egyszeri ismerős végzett a cserediákkal?

A legnagyobb vihart az erasmusos diákok történetei közül azonban Meredith Kercher brit diáklány meggyilkolása keltette, akit 2007-ben olaszországi tanulmányai idején öltek meg Perugiában. A 21 éves lányt a hálószobája padlóján találták holtan, nyakán késnyomokkal, a halálát pedig valószínűleg fulladás és vérveszteség okozta. Másfél hónappal korábban megismert 20 éves amerikai lakótársa, Amanda Knox és olasz barátja először azt állította a rendőrségnek, hogy valaki betört a lakásba, a hatóságok azonban hamar kizárták a betörést, a gyanú pedig a lakótársra és barátjára terelődött.

A pincérként dolgozó amerikai lány először kongói főnökére próbálta terelni a gyanút, amikor azt vallotta, hogy felvitte a lakásukra, hogy szexelhessen Kercherrel, később azonban egy elefántcsontparti származású, és már több bűntényben is érintett férfi, Rudy Guede DNS-ét találták meg a meggyilkolt lányon. A fekete férfit a lányok egy szomszédjukkal közösen átbulizott éjszakán ismerték meg, de elvileg csak egyszer találkoztak vele a gyilkosság előtt.

Felvonulás Párizsban Ophélie Bretnacher emlékére.

MTI / Venczel Katalin

A vádak szerint Amanda Knox és barátja eltüntették saját nyomaikat a gyilkosság helyszínéről, de az olasz férfi lakásán megtalált, a gyilkosságkor használt kés, a helyszínelők által a takarítás ellenére megtalált véres lábnyomok, a meggyilkolt lány melltartókapcsán talált DNS-nyomok, valamint Knoxék egymásnak ellentmondó vallomásai végül arra utaltak, hogy ők is a helyszínen voltak.

Amanda Knox, olasz barátja, Raffaele Sollecito, valamint az elefántcsontparti férfi, Rudy Guede bírósági ügye máig nem zárult le: Knoxot először 26, barátját 25, Guede-et pedig 30 évre ítélte a bíróság, majd az utóbbi büntetését 16 évre csökkentették, Knoxékat pedig 2011 októberében a másodfokú bíróság felmentette. Tavaly márciusban azonban a főügyész az egész ügy perújrafelvételét kezdeményezte, novemberben pedig ismét harminc év büntetést kértek az amerikai lányra, aki a vád szerint alkohol és drog hatása alatt állt a gyilkosság idején. Az újabb ítélet január végére várható az ügyben.

Tüntetni sem mindig kifizetődő

Törökország, bár nem uniós tagállam, 2004 óta vesz részt az Erasmus-programban, az oda utazó diákok azonban általában speciális problémákkal kell, hogy szembesüljenek.

A 21 éves Sevil Sevimli kurd származású, de már Franciaországban született diákként 2012-ben ment az északnyugat-törökországi Eskisehirbe egy évre Erasmus-ösztöndíjjal, amelynek során végül terrorizmussal vádolták meg. A kommunikációt tanuló lány politikai tevékenysége nagyjából kimerült abban, hogy Isztambulban tüntetéseken vett részt, felvonult a szakszervezetekkel május elsején, tüntetett a törökországi ingyenes oktatásért, részt vett egy aktivistáról szóló dokumentumfilm vetítésének, valamint egy baloldali elköteleződésű népzenei együttes fellépésének a megszervezésében, ennek ellenére megvádolták, hogy kapcsolatban áll egy baloldali kurd terrorista csoporttal.

A lányt 2012 májusában tartóztatták le, és végül francia médianyomásra augusztusban engedték ki, ám ezután is még hónapokig nem hagyhatta el Eskisehirt. A vád alapján akár 32 évre is leültethették volna, de első fokon végül csak öt évre ítélték illegális csoportok propagandájának terjesztése miatt. A lányt, aki soha nem tagadta baloldali nézeteit, és éppen származása miatt akart a többmilliós kurd kisebbségű Törökországban tanulni, végül tavaly februárban engedték vissza Franciaországba az első fokú ítélet ellenére, a bíróság ugyanis a végső döntésig óvadék ellenében elengedte a lányt. 2012-ben amúgy összesen körülbelül 700 baloldali és/vagy kurd diákot tartóztattak le Törökországban, ez alkalommal azonban egy francia állampolgárságú cserediákot sikerült meggyanúsítaniuk.

Nem Sevil Sevimli volt az egyetlen cserediák, akinek Törökországgal gyűlt meg a baja: a 24 éves francia diáklányt és önkéntest, Elisa Couvert-t tavaly júniusban a török kormány elleni tüntetéseken tartóztattak le, két héttel később pedig kiutasítottak az országból, de a tavalyi Gezi parkbeli tüntetéseken több külföldi diák is megjárta – a szintén francia és újságírást tanuló Lorraine Klein a barátai szerint csak fotókat készített a tüntetéseken a barikádokról, amikor a rendőrség könnygázgránátot vetett be, a több mint 70 letartóztatott fiatal közé pedig több külföldi is került. Az újságírónak tanuló lányt többször is megütötték a rendőrök, végül a hatóságokkal szembeni ellenállás miatt vitték be. Bár végül róla és társairól is megállapították, hogy ártatlan, de ennek ellenére így is több napot töltött a fogdában.