A szivárvány színei

Gambia-koalíció – így emlegetik a luxemburgi nagyhercegségben az előrehozott választások eredményeként összeállt, több tekintetben is kuriózummal szolgáló új kormányt. A világ egyik legszegényebb országára, Gambiára utaló párhuzam abból fakad, hogy a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek alkotta koalíció pártjait szimbolizáló vörös-kék-zöld trikolór megegyezik a nyugat-afrikai állam nemzeti zászlójának színösszetételével. Az együttműködés a miniállam második világháború utáni történetében több tekintetben is egyedülálló: először fordul elő, hogy három párt alakít kormányt, eddig kétszereplős koalíciók váltották egymást. Példátlan, hogy a zöldek kormányzati szerephez jutottak, és az is csak 1974–1979 között fordult elő, hogy a kormányt ne a jobbközép Keresztényszociális Néppárt (CSV) vezesse.

A leköszönő kormányfő, a Luxemburgban és az európai politikai színtéren egyaránt nagy presztízsű, 18 év után távozó Jean-Claude Juncker ellenzékbe szorult. Pedig az általa kezdeményezett választást – ahogy 1945 óta minden alkalommal – pártja, a CSV nyerte meg néhány héttel ezelőtt. Hiába szerezte meg azonban a 60 fős parlamentben a legtöbb, 23 mandátumot – hárommal kevesebbet a korábbinál –, a másik három párt összefogott, és így a többségi kormányzáshoz a CSV nem talált magának koalíciós partnert. A közvélemény-kutatások pedig azt mutatták, hogy a titkosszolgálatok botrányos ügyei – amelyek nyomán lemondott – nem ártottak Juncker népszerűségének. Azzal együtt, hogy kiderült, tudott a politikusok és a luxemburgi nagyherceg évek óta zajló törvénytelen lehallgatásáról, aminek egy ízben maga is célpontja volt. A botránnyal véget ért Juncker pártja és a szociáldemokraták vörös-fekete koalíciója, utóbbiak annyit elértek, hogy mandátumvesztés nélkül megúszták, továbbra is 13 fős frakcióval lehetnek jelen az új törvényhozásban, és hatalmon maradhattak.

Nyugat-Európa leghosszabb ideig kormányzó politikusának távozásával egy korszak zárult le a nagyhercegség történetében. Az ügyvéd végzettségű, franciául, németül és angolul anyanyelvi szinten beszélő, 59 éves Juncker tökéletesen átlátta, hogy földrajzi elhelyezkedése folytán a Németország, Franciaország és Belgium közé beékelődött miniállam stratégiai jelentőségét, különleges pozícióját kiaknázhatja az európai politikai színtéren. Az európai válságkezelést tekintette a szívügyének, és figyelme hátterébe szorította a nagyhercegségben is jelentkező gondokat, köztük a növekvő munkanélküliséget, az egyre magasabb államadósságot.

A jó humorú, láncdohányos Juncker mára Európa veterán politikusává nőtte ki magát, aki, miután 1995-től kormányfő lett, minden uniós eseményen részt vett, mindenben közreműködött, fáradhatatlanul egyeztetett. Majd 2005-től az euróövezeti pénzügyminiszterek csoportjának az élén állt, egészen tavaly februári távozásáig. Mindeközben Luxemburgot az alacsony adókkal, a banktitokkal európai pénzügyi központtá változtatta, a 3 ezermilliárd eurós mérlegfőösszegű szektor a nagyhercegség éves adóbevételének a harmadát adja, a lakosság ötödét foglalkoztatja, és nagyban hozzájárul a bőkezű állami szociális juttatásokhoz. A német zöldpárti Daniel Cohn-Bendit által a legszocialistább kereszténydemokratának nevezett Juncker regnálása alatt Luxemburg GDP-je évente átlagosan 3,2 százalékkal bővült, az egy főre jutó GDP pedig 80 ezer euróval a legmagasabb az EU-ban. A munkanélküliség 6,6 százalékra ugrott ugyan fel tavaly, de még ez is az eurózóna átlagának alig több mint a fele.

Az 540 ezer lakosú nagyhercegségnek 1945 óta másodízben lesz liberális kormányfője, a főváros, Luxembourg polgármestere, Xavier Bettel, aki 40 évesen az ország történetének legfiatalabb miniszterelnöke. A franciaországi Nancyban és a görögországi Thesszalonikiben tanult, jogi végzettségű, két éve városvezetővé választott politikus nyíltan vállalja, hogy meleg, akárcsak szociáldemokrata helyettese, a gazdasági miniszteri tárcát megőrző Etienne Schneider. A kormányprogram prioritásai között szerepel a katolikus országban az azonos neműek házasságának engedélyezése.

A már 26 évesen parlamenti képviselővé választott Bettel – akinek irodája olyan, mint egy pop-art múzeum, a falak tele vannak aggatva 1960-as, 1970-es évekbeli festményekkel, képregényrészletekkel – fiatalos lendületet akar vinni a miniállam életébe. A taktika polgármesterként bevált, Bettel két év alatt a legnépszerűbb politikus lett azzal, hogy stílusa közvetlen, életét megjeleníti Facebook-oldalán, a protokoll-eseményeken férfi élettársával mutatkozik, és amennyire lehetett, száműzte hivatalából a bürokráciát. A kormányprogramról egyenesen úgy beszél, mint amivel a nagyhercegség történelmet írhat. Az új koalíció kormánya meg kívánja őrizni a pénzügyi szolgáltatásokban Luxemburg kivételes helyzetét, Európa csúcstechnológiai központjává akarja előléptetni az országot. A takarékosság jegyében ugyanakkor a költségvetésben a szociális juttatásokon 1,5 milliárd eurót vágna, és meg akarja fékezni az EU-ban a legalacsonyabb, a GDP negyedére rúgó államadósság emelkedését, nehogy az 2016-ra 30 százalékra duzzadjon.

TÁLAS ANDREA