Gerillamentalitás

Többszöri halasztás után a hétvégén hivatalosan megnyitották a béketárgyalásokat a dél-szudáni harcoló felek között az etiópiai fővárosban, Addisz-Abebában, kedden pedig megkezdődtek a közvetlen egyeztetések is. De ha megindul is a párbeszéd, nem lesz könnyű elérni a tűzszünetet, nem is beszélve a polgárháborúval fenyegető konfliktus tartós rendezéséről. Ráadásul a fegyvernyugvás mintha csak retorikai fogás volna: Salva Kiir elnök kormányának hadserege Bor városát, Riek Machar volt alelnök lázadói pedig Jubát fenyegetik.

Hónapokig tartó politikai küzdelem után a harcok a múlt hónap közepén törtek ki a fővárosban, Jubában, és az ország több pontjára átterjedtek. A halottak száma az ENSZ szerint meghaladja az ezret, egyéb források úgy vélik, a valós szám ennek többszöröse lehet, és legalább kétszázezren menekültek el otthonaikból. Bor és Juba is a Fehér-Nílus partján fekszik, sokan a folyó túlpartján lévő fák alatt találnak menedéket. A Nílus partja mentén hosszú kilométereken át a menekültek tiszta víz és élelem nélkül várják a csodát, a segélyszervezetek azonban csak korlátozottan tudnak segélyt juttatni a helyszínre. A folyó vize rendkívül szennyezett, kevés a kút, könnyen kolerajárvány törhet ki.

Pedig december elején Kiir elnök még magabiztosan jelentette ki egy népes befektetői konferencián, hogy a világ – 2011-ben Szudántól függetlenné vált – legújabb állama „végre biztonságos”, és várja a beruházókat. Aztán néhány nappal később kitörtek a harcok, amelyek etnikai jelleget is öltöttek. Az ország legnagyobb, dinka törzséhez tartozó Kiir Szudáni Népi Felszabadító Hadseregének (SPLA) egyes egységei állítólag nuer civileket öltek meg. A második legnagyobb törzsből, a nuerből érkezett Machar fiatalokból álló, úgynevezett Fehér Hadserege pedig dinkákat mészárolt le. A milícia onnan kapta a nevét, hogy harcosai a rovarok elleni védekezésül elégetett marhaürülék hamujával szórják be magukat.

Emberjogi szervezetek mindkét felet etnikai célzatú gyilkolással vádolták meg, de az öldöklés arányairól nem tudtak beszámolni. A dinka–nuer ellentét nem új keletű. Az évtizedeken át a függetlenségért harcoló dél-szudáni mozgalomból Machar és nuer hívei 1991-ben kiváltak – átmenetileg megegyezve Kartúmmal –, ami központjukban, Borban népirtáshoz vezetett. A végül önállóvá vált Dél-Szudánban aztán Kiir és Machar kénytelen volt megegyezni, de a 11 milliós országban több mint kétszáz, saját nyelvvel, hagyományokkal és hitvilággal rendelkező törzs él, így nemzettudat nem alakulhatott ki.

A Kartúmmal szembeni harcok viszont szinte beleégették a vezetőkbe, hogy a viták megoldása csakis katonai úton történhet. A két fő ellenlábas, Kiir és Machar viszonya ellenséges maradt, bizalmatlanság és a kommunikáció hiánya jellemezte kapcsolatukat. Mindez megbénította a kormányt, kisiklatva a törzsek közti megbékélési elképzeléseket, pedig a nemzetközi közösség dollármilliárdokat ölt az ország és az állami intézmények felépítésébe, amihez külföldi tanácsadókat is toboroztak.

Miközben Machar nem rejtette véka alá elnöki ambícióit, Kiirt még saját politikai táborából is bírálták azzal, hogy önkényes hatalmi kérdést csinált a kinevezésekből, például alkotmányellenesen bocsátott el kormányzót több szövetségi állam éléről. Kiir türelme tavaly júliusban fogyhatott el, amikor menesztette az egész kormányt, köztük az alelnök Machart is, akinek 11 prominens támogatóját puccskísérlet vádjával le is tartóztatták. A lázadók egyik mostani követelése éppen az ő szabadon engedésük.

Alapvetően a két politikuson múlik sokak szerint, hogy sikerül-e Dél-Szudánt visszarántani a szélesebb etnikai konfliktus szakadékának pereméről. Kiir főként a gerillaharcokban szerezte vezetői tapasztalatait, amikor gyakran kellett kibékítenie az SPLA egymás ellen is harcoló frakcióit. De azt mondják, nem rendelkezik elődje, John Garang politikusi képességével, aki nemcsak katonai győzelemre vezette mozgalmát, de 2005-ben békemegállapodást ért el Kartúmmal, ám pár hónapra rá helikopter-balesetben meghalt. Machart intelligens politikusnak tartják, de a saját ambíciói felülírnak mindenféle nemzeti programot.

A harcok elérték a szudáni határ melletti olajmezőket is, a kitermelés napi 45 ezer hordóval (1 hordó = 159 liter), 200 ezerre csökkent. Márpedig ha továbbra sem dolgoznak a kutak, az végzetes lehet, hiszen az állami bevételek 98 százaléka származik a szénhidrogénből. Dél-Szudán afrikai mércével is rendkívül elmaradott ország, a gyerekek kevesebb mint harmada jár iskolába, az ötéves kor alattiak majdnem 30 százaléka alultáplált. A térséget évtizedeken át elhanyagolta Kartúm, Jubában például az elszakadásról szóló 2005-ös békemegállapodás idején még nem volt aszfaltozott út.

A dél-szudáni konfliktus azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy destabilizálja Kelet-Afrikát. Az olajtermelés csökkenése, esetleg teljes leállása az északi szomszéd beavatkozását vetítheti előre, hiszen Szudán egyik legnagyobb bevételi forrása a dél-szudáni olaj tranzitdíja. Az egyes kutatások szerint a Szahara alatti térség harmadik legnagyobb kőolajkincsét rejtő határ menti lelőhelyek háromnegyede dél-szudáni területen van, de a tengerpart nélküli ország csővezetéken tudja csak exportálni a fekete aranyat a Vörös-tenger felé.

Szakértők szerint mind az SPLA, mind a lázadók csapatai decentralizáltak, ami nem kedvez az esetleges békefenntartó erők hatékony működésének. De Juba biztonságára hivatkozva máris ugandai katonák érkeztek a fővárosba – Kampala a szudáni polgárháborúban az SPLA-t támogatta. Ha a káosztól tartva más szomszédos ország is szükségét érzi a beavatkozásnak, akkor a konfliktus könnyen regionálissá szélesedhet.

KERESZTES IMRE