Nyíló kapukat döngetnek

Az évszázad üzlete! – így jellemzik sokan a potenciális iráni beruházásokat, ha Teherán és a nagyhatalmak végleg megállapodnak az iszlamista köztársaság vitatott atomprogramjáról. Erre az utóbbi hetekben nőtt az esély, hiszen miután a tavaly novemberben tető alá hozott féléves átmeneti megállapodás végrehajtása januárban zöld utat kapott, nemrég bejelentették: február 18-án Bécsben megkezdődnek a tárgyalások az ügy végleges lezárásáról.

Ha nem is az évszázad, de az évtized egyik fontos diplomáciai eseménye előtt kedvező a hangulat. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) az Iránnal folytatott hétvégi egyeztetések után közölte: szakértői megvizsgálhatják az iráni atomprogram azon vonatkozásait, amelyeknek a Nyugat szerint katonai céljaik lehetnek. Teherán azt állítja, kutatásai békések, a gyanúk eloszlatása azonban komoly előrelépés lehet a bizalomépítésben.

A féléves együttműködés értelmében Irán a január 20-ai határidőre leállította legkényesebb nukleáris tevékenységeit, nem dúsít 5 százalékosnál tisztább uránt, a 20 százalékos készleteit pedig elkezdte visszaalakítani. Továbbá felhagyott az Arak nehézvizes reaktor fejlesztésével, ahol elvben az atomtöltetekhez használatos plutónium állítható elő. Cserébe a vele tárgyaló hatalmak – az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja, azaz az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Kína, valamint Németország – enyhítettek a szankciókon. Felszabadítanak például 4,2 milliárd dollárt a 100 milliárd dollárra rúgó befagyasztott követelésekből. Egyes ázsiai országok olajat vásárolhatnak Teherántól, és az iráni exporttal kapcsolatos szállítások, biztosítások, valamint a kifizetések is mentesülnek a korlátozások alól. Az arany és egyéb értékes fémek kereskedelmének tilalmát is feloldják.

Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter amerikai kollégájával, John Kerryvel a két héttel ezelőtti müncheni biztonságpolitikai konferencián tartott találkozója után úgy fogalmazott: katasztrófa lenne, ha Teherán nem tudná végleg lezárni a konfliktust. Ali Khamenei iráni vallási és politikai vezető – a legfőbb hatalom letéteményese – ugyanakkor az 1979-es iszlamista forradalom 35. évfordulóján azzal vádolta az USA-t, hogy ha tehetné, megdöntené az iráni rendszert. Szerinte országa gazdaságát nem a szankciók eltörlése, hanem a saját innovációja révén kellene felvirágoztatni. Szavai persze szólhattak a megállapodásban nem érdekelt ultrakonzervatív iráni erőknek, mint ahogy az a teheráni hír is, miszerint iráni hadihajókat vezényeltek az Atlanti-óceánra, az amerikai felségvizek felé.

Agazdasági lehetőségek a végleges megállapodásra ösztönözhetnek, ahogy Hasszán Rohani iráni elnök is utalt rá a januári davosi Világgazdasági Fórumon. A tavaly megválasztott, a Nyugattal szemben békülékeny Rohani szeretne gyors és látványos eredményt elérni, hogy a szankciók sújtotta irániak is érezzenek valamit a terhek enyhüléséből. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson tavaly 6500 dollárra feleződött a 2012-eshez képest, hiszen az olajexport az utóbbi másfél évben több mint 50 százalékkal, napi egymillió hordóra (1 hordó = 159 liter) zuhant. A munkanélküliség továbbra is magas – hivatalosan is tíz százalék fölötti –, a havi minimálbér pedig 190 dollárnak felel meg. De a kedvező várakozások nyomán az éves infláció a decemberi 42-ről máris 35 százalékra csökkent, a dollárral szemben az utóbbi években sokat gyengült hazai valuta, a riál árfolyama stabilizálódott, a teheráni értéktőzsde indexe emelkedik.

Az érdeklődés a külvilág részéről is jelentős. Az európai, sőt amerikai politikusok és üzletemberek egymásnak adják a kilincset a teheráni állami intézményeknél és vállalatoknál. Az év első hónapjában több hivatalos küldöttség érkezett Iránba, mint tavaly egész évben. Az Eni olasz energetikai cég vezetői után a múlt héten száz francia vállalatot – köztük a GDF Suez, az Alstom, a Peugeot és a Renault cégeket – képviselő delegáció járt Teheránban. Tavaly szeptemberben Rohani – aki korábban az iráni kereskedelmi kamara igazgatója is volt – irodáját vállalatvezetők keresték fel New Yorkból. A tengerentúli nagy olajcégek közül az Exxon Mobil és a Chevron képviselői már folyamatosan az országban tartózkodnak. Márciusban pedig New Yorkban 15 ezer dolláros belépővel szemináriumot szerveznek az iráni üzleti lehetőségekről.

De küldöttségek érkeztek Törökországból, Grúziából, Tunéziából, Kazahsztánból, valamint Oroszországból és Kínából is. A szankciók elvét egyébként is elutasító Moszkva és Peking eddig bartermegállapodásokkal igyekezett fenntartani az Iránnal folyó kereskedelmet, és nyilvánvaló, hogy kedvező helyzetben szeretne lenni, ha a Teheránt a nemzetközi pénzügyi rendszerből majdnem teljesen kizáró embargó enyhül vagy megszűnik.

A világ második legnagyobb földgáz- és negyedik legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező Iránnak helyi közgazdászok szerint csak a szénhidrogénszektorban 200 milliárd dollár beruházásra van szüksége. De hasonló nagyságrendű tőke kellene a nehéziparnak, a szállítási ágazatnak, benne a légi közlekedésnek is. Nem is beszélve arról, hogy a közel 80 milliós Irán amúgy magasan képzett lakossága új munkahelyeket remél, és ki van éhezve a nyugati fogyasztási cikkekre is. A hiányt nemcsak az atomprogram miatt egy évtizede egyre szigorodó szankciók okozzák, hanem az 1979 után bevezetett amerikai korlátozások is.

Az utóbbiak miatt például az iráni légitársaságok repülőgépei elavultak, az alkatrészeket illegális úton szerzik be, vagy pedig hamisított, másolt darabokkal pótolják. Becslések szerint Iránnak legalább 400 új gépre volna szüksége, ami jelentős megrendelést hozhatna az amerikai Boeingnek vagy az európai Airbusnak. Hasonlóan óriási lehetőség nyílhat az autógyárak előtt: korábban a Renault és a Peugeot, a japán Nissan, Suzuki, Mazda és a dél-koreai Kia is szállított részegységeket iráni összeszerelő partnereinek. A Renault két hete jelentette be, hogy felújította az alkatrészszállításokat, és gyártani tervezi a Dacia Logan iráni verzióját, a Tondart. Irán korábban a világ tíz legnagyobb autópiacának egyike volt, még 2011-ben is másfél millió darab kelt el, szemben a tavalyi 800 ezerrel.

Az Iránnal való üzleteléshez azonban a szankciók teljes feloldása szükséges, és nemcsak az atomprogramról és annak ellenőrzéséről, de több külpolitikai kérdésről is dűlőre kellene jutni. Így például Szíria és Libanon ügyében, ahol Teherán a Nyugattal ellenséges csoportokat, mozgalmakat támogat. Addig azonban rövid távon az élelmiszeripar, a tartós fogyasztási cikkek, az egészségügyi termékek, a gyógyszerek, a vegyipari termékek kereskedelméről születhetnek megállapodások.

KERESZTES IMRE