Feszült várakozás

Nem egyszerű a világ egyik legelmaradottabb, gerillák által fenyegetett országában választást tartani. A szombati afganisztáni elnökválasztáson a szavazóhelyiségek tizede – főként az ország keleti és déli részén – a biztonsági kockázatok miatt ki sem nyitott. Máshol a szavazólapok fogytak el, és a pótlás miatt hosszú sorok alakultak ki, ezért – például Kabulban – meg kellett hosszabbítani a voksolás idejét. Az összeszámolás se lesz gyors, a magas hegyek által elzárt távoli vidékekről háromezer szamár szállítja a szavazatokat a központokba, így az első eredményeket is csak hat hét múlva ígérik.

Biztatónak tűnik azonban, hogy elmaradt a 2001-ben elkergetett Talibán által ígért vérfürdő. A mozgalom azt állította, több mint ezer támadást hajtott végre, és többtucatnyi embert ölt meg, de biztonsági tisztviselők szerint csak kisebb akciók, út melletti robbantások voltak. Persze a szavazás nem zajlott le halálos áldozatok nélkül: külföldi újságírókat is ért támadás, egy ismert német fotográfusnőt pedig egy rendőr lőtt le. Mindazonáltal a kampány során a tálibok jóval aktívabbak voltak, mint a választás napján, igaz, aznap több mint 350 ezer katona vigyázta a rendet: számos ellenőrző pontot állítottak fel, így eleve megakadályozták a tálibok mozgását. A mozgalom pénzzel is igyekezett befolyásolni az általa az USA bábjátékának nevezett választást: a keleti Nangarhár tartományban 5 dollárnak megfelelő pakisztáni rúpiát adtak a szavazólapokért.

A vártnál nagyobb, közel 60 százalékos részvétel is kedvező meglepetés volt, azaz a Talibán, eredeti szándéka ellenére, nem tudta elvenni a szavazók kedvét. Hamid Karzai 12 évig volt hatalmon, az első kétéves átmeneti államfői tevékenysége után kétszer választották meg elnöknek. Mivel az alkotmány szerint harmadszorra már nem indulhatott, így a mostani választást követheti majd Afganisztán történetének első demokratikus hatalomátadása.

A nyolc jelölt közül az első fordulóban az lehet a győztes, aki a szavazatok több mint 50 százalékát megszerzi, máskülönben a két első helyezett május 28-án második fordulón méri össze az erejét. Szakértők ezért úgy vélik, a végső eredmény kihirdetéséig tartó hosszabb időszakban a Talibán folytathatja a kampány alatti erőszakos akcióit. Sőt az is lehet, hogy a választást csak taktikai szempontból nem zavarta meg, így újabb merénylethullám hatása még sokkolóbb lehet. Nemegyszer volt már arra példa 2001 óta, hogy leírták a mozgalmat, amely aztán újult erővel támadt fel. Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter 2003-ban gyakorlatilag már temette a Talibánt, majd kiderült, a gerillaháborúnak koránt sincs vége. Aztán 2005 elején is azzal büszkélkedtek az amerikaiak, hogy a tálibok menekülnek, de a harcok folytatódtak.

Nagy kérdés, mi történik jövőre, hiszen az USA és szövetségesei ez év végéig elhagyják Afganisztánt. Karzai nem írta alá az amerikai–afgán biztonsági paktumot, amely lehetővé tenné, hogy a jelenlegi 30 ezres külföldi erőből 8–10 ezer katona továbbra is Afganisztánban maradjon. Az új elnök persze még megkötheti a kétoldalú megállapodást, de a tálibok 30 ezresre becsült ereje ez esetben is komoly veszélyt jelenthet Afganisztánra nézve. Bár az USA 90 milliárd dollárt költött az afgán állam segélyezésére, valamint az új hadsereg és rendőrség kiképzésére, a tálibok destabilizálhatják az országot. A különféle hadurak a saját területükön fegyvert osztogattak, így az sem kizárt, hogy Afganisztán megint polgárháborúba süllyed.

Hiába kerül új elnök az ország élére, igazi változást valószínűleg nem fog hozni, mivel a három legesélyesebb induló Karzai közeli munkatársa. A legnagyobb etnikai közösséghez, a pastukhoz tartozó Asraf Gani pénzügyminiszter, a szintén pastu Zalmaj Raszul volt külügyminiszter és a pastu–tádzsik Abdullah Abdullah egykori külügyminiszter aligha törheti meg a korrupcióval és hozzá nem értéssel vádolt régi bürokrácia befolyását. Az is valószínűtlen, hogy az új elnök képes lesz a hatalmát az egész országra kiterjeszteni, és csökkenteni a hadurak befolyását. Félő, hogy az esetleges gyors kiábrándulás az új elnökből és az elégedetlenség a tálibok kezére játszik.

A nemzetépítésre és a gazdasági felvirágzásra vonatkozó eredeti amerikai elképzelések nem valósultak meg, a rendkívül költséges – akár összesen ezermilliárd dollárba is került – háború révén Washington annyit azért elmondhat, hogy az USA-t ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadást végrehajtó al-Káida hálózat jelentősen meggyengült, és kénytelen volt felszámolni afganisztáni bázisait. A mostani szavazás azt is bebizonyította, hogy az országban lehetséges demokratikus választást tartani, és az afgánok többsége – a tálib fenyegetések dacára – élni is kívánt a jogával.

Megfigyelők szerint Kabulban tetten érhető az a derűlátó várakozás, hogy 13 évi megszállás után végre nyugalom következhet. Ez idő alatt – főként a tálibok támadásaiban és kisebb részben a balul elsült amerikai akciókban – összesen 16 ezer afgán polgár és ennél is több katona, rendőr vesztette életét, a szövetségesek közül pedig közel 3500 – többségében amerikai – katona halt meg.

A gazdaság és a központi költségvetés továbbra sem létezhetne a külföldi segélyek nélkül – az ország legfontosabb exportcikke az ópium –, de azért számos társadalmi területen javulás mutatkozik. 2001-ben a lányok még nem járhattak iskolába, és a fiúk közül is csak egymillióan, a Világbank szerint immár közel 8 millió a kisiskolás, és közöttük majdnem 3 millió a lány. Persze számos iskola és tanár nem felel meg a minimálisan elvárható feltételeknek, a 15 év feletti lakosság 61 százaléka pedig írástudatlan. Fejlődés figyelhető meg az egészségügyi ellátásban is, a 13 év alattiak várható élettartama 56-ról 60 évre emelkedett, és jelentősen csökkent a gyermekhalandóság. Az ENSZ szerint immár a 30 milliós lakosság több mint 60 százaléka jut tiszta vízhez, ami jelentős előrelépés a 2001-es állapotokhoz képest.

KERESZTES IMRE