Kettős játszma

Kockázatos vállalkozásba fogott Francois Hollande francia szocialista államfő. Pártjának katasztrofális minapi helyhatósági választási veresége után a baloldal fekete bárányának tartott, a blairi harmadikutas politika mellett elkötelezett Manuel Vallst a belügyminiszteri posztról átemelte a kormányfőibe. A népszerűtlenségben a menesztett miniszterelnökével, a gyengekezű Jean-Marc Ayrault-val vetekedő, a történelembe az ötödik köztársaság legalacsonyabb támogatottságú elnökeként bevonult Hollande lépésével a megkérdezettek nagy része egyetért. Több mint kétharmaduk helyesli a Barcelonában született, francia állampolgárságot egyetemistaként kapott, 51 éves Valls kinevezését. Igaz, a messze legnépszerűbb szocialista politikus csak a második jelölt volt, Hollande először egy másik bizalmasával próbálkozott, ám Jean-Yves Le Drian védelmi miniszter nem állt kötélnek.

Az általában konszenzusra törekvő államfő merész elhatározását a pártjában nem fogadták kitörő lelkesedéssel, a szocialisták partnerei, a zöldek pedig kiléptek a koalícióból. Nem tudják megemészteni, hogy Valls személyében olyasvalaki lesz a kormányfő, aki belügyminiszterként nagy erőkkel számolta fel a kelet-európai romák illegális franciaországi táborait, és keményebben lépett fel velük szemben, mint az előző, jobbközép államfő, Nicolas Sarkozy. A parlamenti bizalmi szavazáson a zöldpárti képviselők ugyanakkor a szocialistákkal karöltve támogatták Valls kormányát. Kilépésük a kormányból egyelőre nem jelent gondot, a szocialisták önmagukban is többségben vannak a nemzetgyűlésben.

A pártján belül a legkevésbé szocialistának, sokkal inkább jobboldali érzelmű szociáldemokratának, szélsőséges megközelítésben pedig „a baloldal Sarkozyjének” tartott Valls beköszöntő parlamenti beszédében igazmondást ígért. Erre szerinte Hollande elnökségének kezdetétől szükségük lett volna a franciáknak. Szembesíteni kíván mindenkit a valósággal, Franciaország kritikus helyzetével, de nemcsak a bajok feltárásában lesz nyílt és őszinte, hanem a problémák megoldására szolgáló válaszokban is, mert – mint fogalmazott – e nélkül lehetetlen, hogy a franciák ismét bízzanak a jövőjükben. A szocialista pártba 17 évesen, 1979-ben belépett, Michel Rocard exkormányfő reformszárnyához csatlakozott Valls sohasem titkolta, hogy másként lát bizonyos dolgokat. Öt éve javasolta, hogy a párt nevéből töröljék a szocialista jelzőt, ellenezte a párt nagy vívmányát, a 35 órás munkahét bevezetését, miközben egyetértett a Sarkozy államfősége idején hozott nyugdíjkorhatár-emeléssel. Nem törte le, hogy 2011-ben a pártja államfőjelöltjéről döntő előválasztáson alig 6 százalék támogatta. Képességeire felfigyelt a győztes Hollande, aki elnökválasztási kampányának vezetését bízta rá. Neve kormányfőként már két éve, Sarkozy legyőzése után felmerült, ám Hollande akkor inkább a hozzá lojális, kontroll alatt tartható Ayrault mellett döntött.

Ajobboldali szavazók körében a leginkább elfogadott szocialista politikusnak számító Valls kordában tartásáról azért gondoskodott Hollande. Az alaposan megnyirbált, 34-ről 16 tagúra zsugorított kormányban – amelyben egyenlő számban vannak nők és férfiak – az államfő több bizalmasa is helyet kapott. Közéjük tartozik a munkaügyi tárca élén az állástalanság növekedésének megállításában eredménytelennek bizonyult, civilben szenvedélyes éremgyűjtő Michel Sapin, aki a költségvetési tárca mellé a pénzügyminiszterit is megkapta. Hollande volt élettársa, négy gyermekének anyja, Ségolene Royal környezetvédelmi miniszter lett – és meg van győződve arról, hogy ő lenne az ideális kormányfő. Megkönnyítheti Valls helyzetét, hogy Hollande a Sarkozy idején a kormányban az európai ügyekért felelős miniszterként közreműködött centrista Jean-Pierre Jouyet-t, korábbi egyetemi évfolyamtársát nevezte ki kabinetfőnökének, a kormánnyal való kapcsolat koordinátorának. Az európai ügyek titkársága viszont az Élysée-palotához kerül, a kormány csak államtitkári szinten képviselteti magát Harlem Désirrel, akit leváltottak a szocialista párt főtitkári posztjáról.

A legnagyobb fejtörést Vallsnak riválisa, a vele egyidős, a baloldal fenegyerekének tartott, a megszorításokat elutasító, etatista szemléletű eddigi ipari miniszter Arnaud Montebourg jelenti. A Vallshoz hasonlóan államfői álmokat dédelgető egykori ügyvédre a gazdasági tárcát bízták, de a korábbi csúcsminisztériumból kivették a pénzügyeket. Montebourg a globalizációellenességéről is közismert, a megszorításokat a németekkel azonosítja, és ipari miniszterként a munkahelyek védelméért keményen beavatkozott az acélipari ArcelorMittal vagy a Peugeot autógyár franciaországi gyárbezárásai ellen. Így aligha nyerheti el tetszését Valls állami kiadások mérséklését célzó terve. Az új kormányfő a 2017-ben esedékes elnökválasztásig átfogó közigazgatási reformot kíván végrehajtani, 27-ről 11-re csökkentené a régiókat, majd 2021-ig a megyei választott gyűléseket is megszüntetné. Az intézkedések célja a bürokrácia mérséklése, Franciaországban ezer lakosra 90 állami alkalmazott jut, Németországban mindössze 50.

A gazdasági kérdésekben tapasztalatlan Valls folytatná az államfő kezdeményezésére januárban ígért szabadpiaci váltást, az eddigi adóemelések helyett a vállalati adóterhek mérséklésének politikáját. Rekordszintű, 10,2 százalékos ugyanis a munkanélküliség, a gazdaság tavaly mindössze 0,3 százalékkal bővült, miközben az államadósság 3 százalékponttal, 93,5 százalékra emelkedett. A munkáltatókkal egyeztetett felelősségi paktumban meghirdetett 30 milliárd eurónyi munkáltatói járulékcsökkentésen felül Valls a következő három évben 11 milliárd eurónyi további adómérséklést is ígért a minimálbéren foglalkoztatottak és alkalmazóik számára. Az EU-ban a legmagasabbak közé tartozó, 33 százalékos társaságiadókulcsot pedig 2020-ra 28 százalékra vinné le.

Ezzel párhuzamosan az állami kiadásokat is jelentősen visszafogná. Elődje a 2015–2017 közötti időszakra 50 milliárd eurós csökkenést jelentett be, aminek összetételét egyelőre Valls sem részletezte, ám közölte, az idén az államigazgatási, egészségügyi, oktatási kiadásokból különböző intézkedésekkel, pótköltségvetés benyújtásával 15 milliárd eurót kíván megspórolni. A költségvetési hiány leszorításával jelentős elmaradásban lévő Párizs újabb engedményt akart kicsikarni Brüsszeltől, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a GDP 4,3 százalékára rúgó deficitet képtelen 2015-re a maastrichti előírásoknak megfelelő 3 százalékos szintre leszorítani. Ám Valls meghátrált, miután Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa emlékeztette: Párizs tavaly már kapott kétéves haladékot a feltétel teljesítésére.

TÁLAS ANDREA