Aligha lehetne azt állítani, hogy Malawiban hiányzik a politikai folytonosság. Legalábbis az ország vezérei és egyben a minap tartott elnökválasztás fő esélyesei rokoni, illetve politikai szálakon kötődnek egymáshoz, korábbi államfőkhöz, sőt az 1964-ben Londontól elnyert függetlenség utáni alapító elnökhöz. Ennek ellenére a politikai versengés Afrikában ritkán látott választási lehetőséget kínált, és a többpárti demokrácia 1993-as bevezetése óta az eredmény most volt a legszorosabb.
Az egyfordulós megméretésen a szavazatok 36,4 százalékával Peter Mutharika ellenzéki vezető győzött, aki a két éve váratlanul elhunyt elnök, Bingu wa Mutharika öccse. Második lett Lazarus Chakwera egykori prédikátor 27,8 százalékkal, aki a független Malawi első 33 évét irányító alapító államfő, Kamuzu Banda pártjának jelöltjeként indult. A harmadik helyre szorult a távozó Joyce Banda, az ország első és a kontinens második női elnöke, aki a két évvel ezelőtti tragikus esemény nyomán az alelnöki székből került a posztjára. A tavaly Afrika legbefolyásosabb asszonyának kikiáltott Banda viszont csak névrokona az ország első elnökének.
A jótékonysági tevékenysége révén nemzetközi hírnévnek örvendő Banda asszony először megkérdőjelezte a választási eredményt, azzal vádolva az egyik, közelebbről meg nem nevezett pártot, hogy behatolt a számítógépes választási rendszerbe, és ott garázdálkodott. Szabálytalanságok és incidensek egyébként valóban történtek: volt olyan körzet, ahol több voks került az urnákba, mint ahány regisztrált szavazót tartottak nyilván. Több szavazóhelyiség késve nyitott, egyet a türelmetlen emberek fel is gyújtottak. De Banda újraszámolási kérelmét a legfelső bíróság gyakorlatilag elhárította, így a távozó elnök végül elfogadta az eredményt.
A nők jogaiért és a malawi demokráciáért küzdő, 64 éves Bandával szemben talán már irreális várakozások fogalmazódtak meg a 16 milliós dél-afrikai országban, ahol a lakosság közel kétharmada fiatal. Banda gazdasági reformjainak köszönhetően újra megnyíltak a donorok korábban elzárt pénzcsapjai, ami azért volt fontos, mert az ország költségvetésének 40 százaléka segélyek formájában külföldről érkezik. Az ártámogatások csökkentésével, illetve eltörlésével, valamint a malawi valuta, a kwacha 49 százalékos leértékelésével azonban az árak emelkedni kezdtek, s ennek hatását nem tompította, hogy a gazdaság tavaly 6,1 százalékkal, az előző évi ütem több mint háromszorosával nőtt.
A jó szándékúnak, de naivnak tartott politikus ázsióját aztán végképp megtépázta a tavaly szeptemberben kipattant, Cashgate néven emlegetett botrány: közalkalmazottak a kormányzati számítógépes pénzügyi rendszer hibáit kihasználva 2010-től állítólag dollármilliókat – egyes becslések szerint összesen akár 250 milliót is – utaltak maguknak állami számlákról. Több mint 80 gyanúsítottat, köztük politikusokat, üzletembereket tartóztattak le, egy minisztert kirúgtak és vád alá is helyeztek. A donorok ismét korlátozták a segélyeiket, a Cashgate kampánytémává vált.
A volt elnök asszonyon az sem segített, hogy a kormány parasztok százainak adott kukoricát, motorkerékpárt, tehenet, házat, és jelentős támogatást nyújtott két, pénzügyi zavarba került futballklubnak. Az adományok forrása tisztázatlan maradt, így felmerült, hogy a sikkasztásokból Banda is előnyt élvezett. Az ország első alkalommal egyszerre tartott elnöki, parlamenti és helyhatósági választásán azonban a szavazók nem hálálták meg az „alamizsnák osztogatását”. Nem tett jót az sem, hogy a gyakori külföldi útjai miatt „hiányzó elnöknek” nevezett Banda kiállt a Nyugat által bojkottált Robert Mugabe zimbabwei elnök mellett, holott más – például gazdasági – kérdésekben épp az USA és Európa kegyeit kereste.
Az új elnöknek is fel van adva a lecke. Malawi a világ egyik legszegényebb országa, az egy főre jutó nemzeti jövedelem még a 400 dollárt sem éri el. A több mint háromszázalékos népszaporulat miatt tartósan magas növekedésre lenne szükség ahhoz, hogy a szegények – a lakosság 60 százaléka napi 1,25 dollárnak megfelelő összegből él – sorsa jobbra forduljon. Az üzleti környezet is inkább taszító, a Világbank 189-es országlistáján Malawi a 171. helyen található Az ausztráliai Paladin Energy 500 millió dolláros uránbánya-beruházása a ritka kivételek egyike, de egyelőre áll, mert a csökkenő urániumárak miatt a magas malawi kitermelési költségekkel a működés veszteséges lenne.
Reményt kelt, hogy az amerikai kormány által támogatott Millennium Challenge Corporation 350 millió dollárért korszerűsíti az ország áramszolgáltatását. A Vale do Rio Doce brazil bányaóriás pedig azt ígéri, hogy még az idén elkészül a tengerpart nélküli Malawit Mozambikkal összekötő vasút, amelyen exportálható lesz a malawi szén. Bár az építkezés és a bánya is munkahelyeket teremt, kérdés, mennyit profitál belőle az ország.
Szomorú példa az alapvetően agrárgazdasági profilú Malawi dohánytermesztése. Az ország tíz év alatt megduplázta a dohányültetvények kiterjedését, és a nagy termesztők – mint Kína, India, az USA és Brazília – mögött az ötödik legnagyobb lett. A malawi dohánylevél 98 százaléka exportra megy, vásárlója szinte kizárólag a világ három legnagyobb és legnyereségesebb cigarettagyártója, az amerikai Philip Morris International, a British American Tobacco és a Japan Tobacco. A malawi dohány majdnem valamennyi kedvelt európai, amerikai és ázsiai márka dohánykeverékében megtalálható.
Az afrikai ország jövedelmének 70 százalékát adó dohánytermesztés azonban jórészt a gyermekmunkán alapul. Másfél millió 5 és 15 év közötti gyerek robotol az ültetvényeken, ültet, kapál, arat és hurcolja a leveleket a szárítóba, ami nemcsak nehéz, de az egészségre rendkívül ártalmas munka. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és számos nem kormányzati intézmény szerint a dohányföldeken dolgozó gyermekek nikotinmérgezésnek vannak kitéve, a bőrön át a szervezetbe jutó méreg súlyos problémákat okoz. A cigarettagyárak elvben ellenzik a gyerekmunkát, és programokat finanszíroznak az egészségre káros hatások tudatosításáról, a fiatalok iskoláztatásáról, de saját magukat nem korlátozzák azzal, hogy megszüntetnék a vásárlást a kiskorúakat alkalmazó farmokról. A malawi kormány is erőtlen, az utóbbi két évben alig félszáz dohányfarm-tulajdonost büntetett meg a gyerekmunka miatt – egyenként 34 dollárnak megfelelő összegre.
KERESZTES IMRE
