Orbán elszólása is segíthetett kiskaput találni a Pride-rendezéshez, de Karácsonyék nagy jogcsatákra készülhetnek
Egy jogi kiskaput kihasználva bízhat a főváros abban, hogy rendőrségi engedély nélkül is megrendezhetik szabályosan a Pride-ot.
Első pillantásra látszólag semmi vagy csak kevés változást hozott a németországi politikai erőviszonyokban a vasárnap Brandenburg és Türingia, két hete pedig Szászország tartományban tartott parlamenti választás. Közelebbről nézve ugyanakkor új kihívásokkal kell szembenézniük az eddig s vélhetően továbbra is kormányzó pártoknak, koalícióknak.
A legegyszerűbb a helyzet Szászországban, ahol Stanislaw Tillich miniszterelnök és pártja, a kereszténydemokrata unió (CDU) évtizedek óta leggyengébb eredményét érte el ugyan (39,4 százalék), de ezzel is megnyerte a választásokat, s alakíthat koalíciós kormányt. Várhatóan a szociáldemokratákkal (SPD), akik továbbra sem tudtak átütő sikert elérni (12,4 százalék), de ez is elég lesz nekik néhány miniszteri posztra a Tillich-kabinetben. Ahonnan viszont búcsúzni kényszerült a konzervatív–liberális FDP: a német szabaddemokraták elbuktak az ötszázalékos küszöbön, s nem lesznek ott a drezdai törvényhozásban. Csakúgy, mint az újnáci NPD: vele az történt, ami már korábban több választáson, hogy a valamiért csalódott protestszavazók bejuttatják őket, aztán a következő választáson már elfordulnak tőlük. Repülőstartot véve helyből bekerült viszont az alig másfél éves múltra visszatekintő Alternatíva Németországnak (AfD), az a párt, amellyel a német politikai közélet a jelek szerint egyelőre nem tud mit kezdeni.
Valószínűleg tiszta sor lesz az új tartományi kormány megalakítása Brandenburgban is. A szocdem Dietmar Woidke – aki egy évvel ezelőtt örökölte meg a miniszterelnökséget az egészségi okokból visszalépett Matthias Platzecktől – 31,9 százalékos eredményével eldöntheti, hogy az eddig vele kormányzó Baloldalt (18,6 százalék) vagy a korábbi eredményein javítani tudó CDU-t (23 százalék) veszi-e be a buliba. Sok minden szól amellett, hogy maradjon a Baloldal: gyengébb koalíciós társsal mindig könnyebb együtt kormányozni, mint az erejét megmutatni akaró új partnerrel. Ráadásul a tartomány gazdasági sikereit – például a kiegyensúlyozott költségvetést – éppen a Baloldal által delegált pénzügyminiszter közreműködésével érték el. Látszólag minden változatlan lesz tehát a potsdami parlamentben is – azzal a különbséggel, hogy ott is megjelent, s kapásból 12,2 százalékot ért el az AfD.
Izgalomra legfeljebb a türingiai kormányalakítás adhat okot. Bár Christine Lieberknecht (CDU) és pártja 33,5 százalékos eredménnyel megnyerte a választást, eddigi koalíciós partnere, az SPD oly mértékben leszerepelt (12,4 százalék), hogy az erfurti törvényhozásban egyetlen mandátumnyi többségük lenne csupán. A szocdemek azért vesztették el korábbi szavazóik mintegy harmadát, mert a kampányban nem voltak képesek megmondani, kivel akarnak együttműködni a választás után. Ebben a tartományban hagyományosan erős ugyanis az NDK-s utódpártnak tartott Baloldal, amely azzal a céllal indult harcba, hogy a Zöldekkel és az SPD-vel együtt leváltsa a Türingiát negyedszázada kormányzó kereszténydemokratákat. Ám a szocdemek nem tették le a garast sem a Baloldal, sem a CDU mellett. Most mégis kulcsszerep jut nekik, ugyanis a reménybeli hármas szövetségnek is meglenne az éppen egyfős többsége Németország első Baloldal-párti miniszterelnökének megválasztásához.
Ráadásul az erre esélyes Bodo Ramelow nem is támadható NDK-s pártállami múlttal: szakszervezeti vezetőként csatlakozott a nyugatnémet Szociális Igazságosság Választási Alternatíva (WASG) nevű szervezet és a keletnémet utódpárt, a PDS egyesülésekor a Baloldalhoz. A kérdés most az, hogy ő vagy Lieberknecht tud-e többet ígérni az érdemtelenül meghatározó szerephez jutott türingiai SPD-seknek. Akiknek a döntése viszont országos jelentőségű üzenetet hordozhat: a berlini alsóházban, a Bundestagban is megvan ugyanis mind a mai napig matematikailag egy SPD–Zöld–Baloldal koalíció lehetősége. Nem vagyunk összekötve – üzenhetnék ezzel a szocdemek Angela Merkel kancellárnak, akkor is, ha külpolitikai nézetkülönbségek miatt ma még elképzelhetetlennek látszik bármiféle együttműködés a NATO-t elutasító Baloldallal.
A türingiai parlamentbe is két számjegyű eredménnyel (10,6 százalék) jutott be az ott is először indult AfD. A párt vezetői majd kirobbantak a büszkeségtől a hétfői berlini sajtótájékoztatójukon, ahol a hármas, győzelemmel felérő sikert (Szászország, Brandenburg, Türingia) történelminek minősítették. Ami persze túlzás, de a többieknek nem árt elgondolkodniuk az AfD eredményein. Az eredetileg egyetlen programpont – Le az euróval, vissza a márkát! – köré szerveződött párt mára kibővítette euroszkeptikus kínálatát, s olyan populista jelszavakkal is csalogatta a választókat, hogy „Szabályozni a bevándorlást!”, meg „Korlátokat a bankoknak!”.
A liberalizmust és a szociális államot egyaránt elvető AfD meglepő módon szavazatokat tudott szerezni az egykori FDP-hívek és a Baloldal korábbi támogatói köréből, ami leginkább annak bizonyítéka, hogy a választók sokszor még a pártok plakátjait sem olvassák el, nemhogy választási programjait. Vagy el sem mennek szavazni: mindhárom tartományban a választók fele egyszerűen otthon maradt, ami legalább annyira el kell hogy gondolkodtassa a két nagy párt, a CDU és az SPD vezetőit, mint az AfD sikere.
WEYER BÉLA / BERLIN
