Joachim Gauck beszédében hangsúlyozta, hogy Auschwitz, a holokauszt, a náci rémtettek Németország történelméhez tartoznak, és ezzel mindenkinek szembe kell néznie, aki Németországban él, és tanulnia kell belőle.
A "holokauszt mint emberiesség elleni bűncselekmény – ez a megközelítés érvényes a bevándorlók számára is, akik nem vagy még nem érzik magukat németnek" – mondta a szövetségi elnök. Ez nem mindig könnyű, nem mindig természetes, hiszen vannak, akik olyan országból érkeznek, ahol bevett az antiszemitizmus és az Izrael elleni gyűlölet – tette hozzá Joachim Gauck. Amikor ezek a hatások megmutatkoznak és befolyásolják az aktuális események, folyamatok értelmezését, "rendületlenül törekednünk kell a történelmi igazság átadására és társadalmunk értékeinek elfogadtatására" – hangoztatta a német államfő.
Hozzátette, hogy a holokauszt emlékének megőrzésére vonatkozó erkölcsi kötelesség a jövőre irányuló feladatot is jelent, mert "csak ott fejlődhet ki az a közösség, amelyben mindannyian élni szeretnénk, ahol az emberek tisztelik a másik méltóságát és szolidaritást vállalnak egymással".
Mindazoknak, akik "Németországot a hazájuknak tartják, közös felelőssége, hogy milyen úton halad az országunk" – mondta Joachim Gauck. Egy bevándorlótól kapott levélből idézve hozzátette: "nincsenek német őseim, de lesznek német leszármazottaim, akik engem vonnak majd felelősségre, ha igazságtalanság és embertelenség történik a mi földünkön".
A holokauszt feldolgozásáról szólva rámutatott, hogy az egykori Nyugat-Németország társadalma nagyon nehezen és lassan birkózott meg a múlttal, az egykori NDK-ban pedig teljes mértékben elmaradt "a kritikus önvizsgálat". Nyugat-Németország és az újraegyesített Németország azonban idővel "történelmi elbeszélésének központi elemévé tette a szembenézést a múlt bűneivel", ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Németország "hiteles partner" lehessen az emberek és népek békén és egyenjogúságon alapuló együttélését célzó erőfeszítésekben, még a holokauszt sok áldozata, illetve leszármazottaik számára is – tette hozzá.
A náci múlt feldolgozásának köszönhető, hogy a kilencvenes években ismét gyarapodni kezdett a zsidó közösség, Simon Peresz volt izraeli államfő pedig a Bundestagban hazája és Németország egyedülálló barátságáról mondott beszédet. "A múlttal való szembenézés nélkül nem kaphattuk volna meg ezt az ajándékot" – mondta Joachim Gauck az emlékülésen, amelyen a parlamenti képviselők és a kormány tagjai mellett részt vett valamennyi német közjogi méltóság, a vendégek sorában pedig ott volt számos holokauszt-túlélő, köztük Fahidi Éva, akit 1944-ben Debrecenből hurcoltak Auschwitzba, ahol meggyilkolták 49 rokonát, köztük legközelebbi hozzátartozóit.
A koncentrációs tábor felszabadításának évfordulója alkalmából Németország számos településén tartanak megemlékezéseket a holokausztról. Ugyanakkor egy felmérés szerint, amely az évfordulóra jelent meg, a németek 81 százaléka úgy véli, eljött az ideje annak, hogy az ország a múltban történt zsidóüldözés helyett a jelenkor problémáival foglalkozzon. A Bertelsmann Alapítvány reprezentatív felmérésében megkérdezettek 58 százaléka szerint végleg le kell zárni a múltat, vagyis nem kell többet foglalkozni a holokauszttal, 66 százalék pedig egyetért azzal az állítással, hogy "idegesít, hogy még ma is a németek szemére vetik a zsidók ellen elkövetett bűncselekményeket".
A Németországi Zsidók Központi Tanácsa (ZdJ) szerint az iskolai nevelésben az eddiginél jobban kell fejleszteni a holokauszt emlékezetének kultúráját, az ismeretek átadása mellett törekedni kell a német történelem legsötétebb fejezete iránti érzelmi viszonyulás kialakítására is. Ezért érdemes volna bevezetni, hogy a kilencedik évfolyamtól minden osztálynak legalább egyszer kötelező ellátogatni valamelyik egykori koncentrációs táborba – javasolja a zsidó közösségeket összefogó szervezet.
