Újra az ENSZ Biztonsági Tanácsához (BT) fordul Mahmúd Abbász palesztin elnök, hogy az határozatban ismerje el a palesztin államot. „Ha nem sikerül, akkor megpróbáljuk harmadszor, sőt akár negyedszer is” – hangoztatta a veterán politikus, bár mintha a teljes kétségbeesés és reménytelenség szólt volna belőle. A múlt heti első próbálkozás valóban nem adott okot neki a derűre. Nemcsak azért, mert a BT vétójoggal rendelkező öt állandó tagja közül az USA nemmel szavazott, és a következő alkalommal is szinte biztosan így tesz. Hanem azért, mert a 15 tagú testületben még a vétó nélkül is minimum szükséges kilenc szavazat sem jött össze az afrikai és az európai voksok megosztottsága miatt.
Az új évben kicserélődik azonban a BT több tagja is, és Abbász bízhat számára barátságosabb összetételben. Némi vigaszt az is nyújthat a számára, hogy Nagy-Britannia tartózkodott, és Franciaország – Kínával és Oroszországgal együtt – igennel szavazott. Összességében azonban mégis a kiábrándultságot jelezte, hogy Abbász – pár nappal az eredménytelen BT-szavazás után – az amerikaiak és az izraeliek szemében még agresszívebb lépést tett. Húsz nemzetközi konvenciót írt alá, köztük a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) alapító okiratát. Ami azt jelenti, hogy ha a szükséges procedúra után márciusban a Palesztin Hatóság csatlakozik az ICC-hez, a törvényszék hatálya alá kerülhetnek a palesztin területeken elkövetett háborús vagy emberiség elleni bűnök, ami példa nélküli konfrontációt szülhet a palesztin elnök és Izrael között.
Izrael máris jelezte, hogy válaszlépésként visszatartja a palesztin területeken általa beszedett – havi 125 millió dollárra taksált – adók átutalását. Az amerikai kongresszus pedig azzal fenyegetőzött, hogy ha a Palesztin Hatóság csatlakozik a hágai törvényszékhez, akkor leállítja Washington évi 400 millió dollárra rúgó segélyét. A pénzmegvonás pedig súlyos érvágás lenne a palesztin önkormányzatnak.
Az USA és Izrael nem tagja az ICC-nek, de a tavaly nyári gázai háborúval vagy más erőszakos akciókkal kapcsolatos, izraeli személyek elleni kezdeményezések minden bizonnyal tovább élezhetik az izraeli–palesztin viszonyt. Ahogy azok az izraeli fenyegetések is, hogy nem kormányzati szervek vagy jogi szervezetek útján eljárást indítanak Abbász ellen, mégpedig a Gázai övezetet irányító Hamász szélsőséges szervezettel való kollaborálás vádjával. A Hamász, valamint a ciszjordániai palesztin önkormányzat élén álló Abbász vezette Fatah tavaly áprilisban kötött megállapodást egységkormány létrehozásáról. Izrael erre hivatkozva fagyasztotta be a béketárgyalásokat, mivel a Hamász chartájában továbbra is célként szerepel a zsidó állam elpusztítása.
Kérdés persze, mit lép majd az ICC, amely jó 12 éves története során nem találkozott olyan ügyekkel, amelyeket a palesztinok terveznek benyújtani. Jogászok szerint azt is tisztázni kell, hogy a bíróság foglalkozhat-e a palesztinok csatlakozása előtti esetekkel, mint például a tavalyi gázai háborúval. Az is bizonytalan, hogy a törvényszék – amely eddig több tíz- vagy százezer ember halálához vezető vádakat tárgyalt – hogyan értékeli a másfél ezer palesztin civil halálát. Egyáltalán: rá akar-e lépni az ICC a közel-keleti politika ingoványos talajára.
Amúgy a palesztinok által a BT-nek benyújtott határozattervezet valójában jogosnak tartható követeléseket tartalmaz. A szöveg szerint egy éven belül alá kellene írni a békemegállapodást, és 2017-re Izraelnek ki kellene vonulnia a megszállt területekről. Izrael és az USA azonban egyoldalú lépésként értékeli az ENSZ bevonását, ami a jeruzsálemi kormány szerint ellentétes a palesztin önkormányzatot létrehozó 1993-as oslói megállapodásokkal. Ráadásul a részletekről – például a majdani palesztin állam határairól – tárgyalásokon kellene megegyezni.
Az USA amúgy támogatja a palesztin állam létrehozását, és a BT-szavazás kapcsán Samantha Power amerikai ENSZ-nagykövet nemcsak az előre nem egyeztetett „egyoldalú határozattervezetek” ellen emelt szót, hanem a ciszjordániai izraeli telepesítéseket is a béke-erőfeszítések aláaknázásaként értékelte. Washington egyébként az időzítést is a lehető legrosszabbnak tartotta, de képtelen volt eltántorítani Abbászt. A palesztin diplomáciai offenzívára épp az előrehozott izraeli választások előtt került ugyanis sor, ami csak a szélsőjobboldali pártoknak kedvez. Ráadásul az ICC-csatlakozást a március 17-ére kiírt izraeli választást megelőzően ejthetik meg, ami újabb muníció lehet az önálló palesztin államot ellenző erők számára.
Abbász stratégiaváltása mögött ott lebeg, hogy a több mint két évtizednyi – megszakításokkal tarkított – tárgyalások nem vezettek eredményre. Viszont a jogi csűrés-csavarás, a papíron elért elismerés sem fogja közelebb juttatni a palesztinokat az államisághoz. A 80 felé járó palesztin elnök nemcsak belefáradt a reménytelennek látszó alkudozásokba, diplomáciai lépéseivel megcsappant népszerűségét, hatalma legitimitását is szeretné visszanyerni. Azt kellett látnia, hogy az időről időre erőszakhoz folyamodó Hamász népszerűbb a népe körében, mint az Izraelt elismerő Fatah.
Igazából nem segített rajta, sem a palesztin ügyön, hogy eddig több mint 130 ország ismerte el a palesztin államot, zömében afrikai, latin-amerikai, illetve el nem kötelezett ország. Az utóbbi hónapokban a spanyol, a francia és az ír parlament, illetve a brit törvényhozás alsóháza szavazott a palesztin államiság támogatásáról, az Európai Parlament pedig nagy többséggel fogadta el az elvi elismerést. Svédország tavaly októberben az első EU-tagként hivatalosan is elismerte a palesztin államot (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Románia még az EU-csatlakozás előtt tette meg ezt a diplomáciai lépést, a nem EU-tag Izland pedig 2011-ben). Ha folytatódik is az európai trend, kérdés, lesz-e még mit elismerni, és nem omlik-e össze a pénzforrásait és hitelét vesztő palesztin önkormányzat.
KERESZTES IMRE
