Érdekek keresztútján

Az osztrák rendőrség félrenéz – ezt állítja a kémvilág egyik legtekintélyesebb ismerője, a német Jürgen Roth, példaként említve, hogy az utóbbi húsz évben orosz maffiafőnökök cégek százait hozták létre Ausztriában, ingatlanba, bankba, újabb vállalkozásokba fektetve milliárdokat strómanokon, átláthatatlan alapítványokon keresztül, anélkül hogy a pénz eredetét a hatóságok különösebben firtatnák.

Az viszont még osztrák politikai körökben is botrányt kavart, amikor 2011-ben a Litvánia által háborús bűnösként körözött – 1991-ben a vilniusi tévétorony véres ostromát vezénylő – Mihail Golovatov egykori KGB-s tisztet, aki véletlenül akadt fenn Schwechaton a biztonsági ellenőrzés hálóján, 21 órányi őrizet után engedték továbbutazni Moszkvába. Úgy hírlett, hogy a bécsi orosz követség első embere gyakorolt nyomást az osztrák kormányra. Az igazságügy-miniszter telefonja a felszállási engedélyről még időben csengett a reptéren, és a biztonságiak mondvacsinált kifogásokkal nem várták meg a letartóztatást megalapozó litván vádirat átküldését.

Evo Morales bolíviai elnök 13 órás kényszertartózkodása 2013 nyarán viszont az amerikaiak műve volt. A Moszkvából La Pazba tartó repülőgép kényszerleszállást hajtott végre Schwechaton, miután Franciaország és Spanyolország is megtagadta, hogy nála tankoljon. A reptéren Heinz Fischer osztrák államfő is megjelent, hogy megnyugtassa az egyre türelmetlenebb Moralest, aki kénytelen-kelletlen megengedte, hogy az osztrák biztonsági szolgálat emberei átkutassák a gépet, amelyen az amerikaiak szerint az NSA titkait kiszivárogtató Edward Snowden bújt volna el, hogy dél-amerikai menedékre leljen. A történet poénja, hogy a hamis füles az oroszoktól származott.

Nem vert nagy hullámokat az osztrák közvéleményben Moammer Kadhafi egykori líbiai vezető volt olajminiszterének, a 2003–2006 közötti kormányfőnek, Sokri Ganemnek a rejtélyes halála. Ő még az 1990-es években, amikor a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) központjában dolgozott, előrelátóan vett magának egy házat, méghozzá a bécsi ENSZ-város közelében. Előbb odaköltöztette a lányait – akik tíz év után osztrák állampolgárságot szereztek –, majd amikor a Kadhafi-rezsim bukásával 2011-ben menekülnie kellett Líbiából, olasz állampolgársággal a zsebében ő is ott húzta meg magát. Az Új-Dunán 2012 áprilisában találtak rá a veszélyesen sokat tudó férfi holttestére. Megmagyarázhatatlan volt, miért viselt öltönyt, hogyan esett a Dunába, miként fulladt meg a sekély vízben. Választ nem adtak a hatóságok, és Ganem holttestét sürgősen elszállították Tripoliba. Az osztrák ügyészség pedig hamarosan közleményben tudatta, hogy az ügyet lezárták, és valószínűleg természetes halált halt a 68 éves férfi, aki egykoron Líbia második legnagyobb hatalmassága volt. A bécsi biztonsági hivatal egykori legendás vezetője, Max Edelbacher lakonikusan kommentálta az esetet: „Hát igen, éppenséggel meg is lehet fulladni. Ausztriában mindent előfordulhat.”