Kárpáti bújócska

Nem nőtt a forgalom Ukrajna felől, a magyar–ukrán határon szolgáló magyar rendőrök szerint az utóbbi hetekben még csökkent is a Magyarországra érkezők száma. „A besorozottak nem jönnek át. Elég, ha nem veszik át a behívót, a hatóságok nem igazán tudnak mit kezdeni velük. A korábban nagy forgalmat lebonyolító orosz kamionok viszont teljesen eltűntek” – meséli egyikük. A magyar határ és Ungvár közötti, többségében magyarok lakta faluban, Tégláson mindenesetre téma a Kijevben elrendelt mozgósítás újabb hulláma, amelynek keretében állítólag országszerte 50 ezer embert akarnak behívni a hadseregbe. A HVG-nek nyilatkozó helyiek szerint sem a magyarok, sem az ukránok nem sietnek, hogy harcolhassanak a kelet-ukrajnai frontokon.

Miután a hatóságok látták, hogy a házhoz kikézbesített behívókat a többség nem veszi át, most a munkahelyeken próbálkoznak, ám ott sem járnak sokkal nagyobb sikerrel. Az egyenruhás kézbesítőket ugyanis nem engedik be az épületekbe, ha pedig egy-egy bolt környékén jelennek meg, akkor az alkalmazottak gyorsan bezárják az üzletet, és lehúzzák a rolót. A sorköteles férfiak körében akadnak azért, akik úgy döntöttek, hogy a bizonytalanság és a tartós félelem elől rövidebb-hosszabb időre átköltöznek Magyarországra vagy Szlovákiába. Ez meglátszik a miséken is, a határon túli papok arról beszélnek, hogy az istentiszteleteken szemmel láthatóan megfogyatkozott a sorköteles korú hívők száma.

A HVG értesülései szerint nemcsak a 150 ezer magyarnak otthont adó Kárpátalján, hanem az ukrán nacionalizmus fellegvárának tartott Ivano-Frankivszk megyében és Lvivben (Lembergben) is sokan vannak, akik nem hajlandók részt venni az egyre feleslegesebbnek érzett kelet-ukrajnai háborúban. Az ottani fiatalok is lábbal szavaznak: akik fél évvel ezelőtt még az utcán követelték, hogy Kijev fegyveres erővel számoljon le a keleti szakadárokkal, ma inkább Lengyelországba mennek, hogy ott várják ki a zűrzavaros időszak végét. A Kárpátalján meghatározó befolyású üzletember-politikus, Viktor Baloha azt közölte, hogy Kijev akkor tenné a legjobban, ha feladná a kelet-ukrajnai debalcevei katlan védelmét. „Egyetlen ukrán polgár életét sem érik meg az ottani harcok” – Baloha ezzel a véleményével szembehelyezkedett a hivatalos kijevi állásponttal.

Közben a nyugati megyék vezetői arról vitatkoznak, hogy melyik területről sorozzanak be több katonát. Most Kárpátalja tette szóvá, hogy az onnan behívni akart háromezer fő magasabb lakossági részarányt jelent, mint amennyit a szomszédos megyékből vinnének. A válasz is azonnal megszületett: Lvivben azzal érvelnek, hogy az első hullámban tőlük vittek több embert a frontra. Az első hullámot egyébként a kárpátaljai magyar közösségben pánikkal fogadták: gyorsan elterjedtek azok a hírek, amelyek szerint a hatóságok le akarják zárni a határokat, hegy megakadályozzák a sorkötelesek elmenekülését.

A HVG több forrásból származó értesülései szerint nem igaz, hogy a magyarokat lakossági részarányuknál nagyobb számban vonnák be a mozgósításba. A frontokon harcolnak ugyan magyarok – több tucatnyian vannak a Debalceve környékén küzdő 128-as dandárban is –, ám túlnyomó többségük hivatásos katona. Kárpátalján továbbra sem ellenséges a viszony a magyarok és az ukránok között. Feszültség inkább az „őslakosok” és a keletről menekültek között alakult ki. A helyiek ugyanis a sok életerős fiatal láttán felteszik a kérdést: miért a nyugat-ukrajnaiaknak kell megvédeniük a keleti országrészt, miközben onnan eljönnek a harcképes férfiak.