Bibi agyának is hívják Ron Dermert, Izrael amerikai nagykövetét, mert rendkívül szoros a kapcsolata az e becenéven emlegetett Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. A Floridában született, ám diplomáciai megbízatása miatt az amerikai állampolgárságáról lemondott Dermer a pozíciójánál sokkal nagyobb befolyással bír az USA és Izrael viszonyára, amit most nem kis részben neki is köszönhetően rég tapasztalt feszültség jellemez. Az ő közbenjárásának tulajdonítják ugyanis, hogy Netanjahu a Fehér Házat megkerülve – és így a diplomáciai protokollt felrúgva – lehetőséget kapott arra, hogy kedden a washingtoni kongresszus két háza előtt beszéljen.
A meghívó John Boehnertől, a képviselőház republikánus elnökétől érkezett, aki egészen a január 21-ei bejelentésig konspirált Dermerrel, és ezt saját bevallása szerint is azért tette, nehogy a Fehér Ház kifogást emeljen. Netanjahu így a brit Winston Churchill mellett a történelemben a második külföldi kormányfő, aki háromszor is az amerikai törvényhozáshoz szólhatott. A republikánusokat és a demokratákat szembeállító, és az amerikai zsidó szervezeteket is megosztó meghívással Boehner formailag nem sértett törvényt, ám példa nélküli, hogy külföldi ország vezetőjét a képviselőház elnöke a külpolitikát irányító elnök megkérdezése nélkül invitálja meg az országba hivatalos látogatásra s fontos beszéd megtartására.
A Fehér Ház közölte is, hogy Barack Obama nem fogadja Netanjahut, mivel a vizitre két héttel a március 17-ei izraeli választások előtt kerül sor, és az amerikai kormány nem szeretne belekeveredni az ottani kampányba. Az izraeli miniszterelnök alighanem mégis igyekszik maximálisan kihasználni az esemény propagandaértékét, hiszen a legutóbbi győztes választási hadjárata idején, 2013-ban is a jobboldali Likud párt unalomig – de a jelek szerint hatékonyan – játszotta le azt a felvételt, amelyen a washingtoni kongresszus tagjai az előző, 2011-es capitoliumi beszéde alatt többször is felállva tapsolták meg Netanjahut.
Bár hétfőn, a legbefolyásosabb amerikai zsidó szervezet, az AIPAC közgyűlésén a kongresszusi fellépés sokak által szorgalmazott lemondását mindvégig határozottan elvető izraeli kormányfő békülékeny hangot ütött meg – megjegyezve, hogy még soha nem írtak ennyit el nem mondott beszédről –, az USA és Izrael viszonya legutóbb negyedszázada volt ilyen hűvös. Akkor az idősebb George Bush elnök az amerikai hitelgarancia felfüggesztésének kilátásba helyezésével próbálta meg az új zsidó telepek építésének leállítására rávenni Jichák Samir izraeli kormányfőt. Bush külügyminisztere, James Baker pedig kongresszusi meghallgatásán ingerülten annyit mondott, hívják föl az USA-t Izraelből, ha komolyan gondolják a békét a palesztinokkal – és meg is adta a Fehér Ház telefonszámát. Baker volt az is, aki annyira megharagudott az amerikai külpolitikát „hamisnak és hazugnak” minősítő izraeli külügyminiszter-helyettesre, hogy egy időre megtiltotta, hogy a washingtoni külügyi tárca épületébe belépjen a poszt betöltője, bizonyos Benjamin Netanjahu.
Az 1973-as jom kippuri háború idején különlegessé kovácsolódott amerikai–izraeli szövetségben mindig voltak hullámvölgyek, ám az egyaránt 2009-ben hivatalba lépett Obama és – a most negyedik választási győzelméért küzdő – Netanjahu között soha nem volt meg az összhang. A január vége óta tartó szópárbaj hangzavarában listázták is az incidenseket. Mint azt, amikor 2010 márciusában, órákkal azt követően, hogy Joe Biden amerikai alelnök Jeruzsálemben Izrael biztonságának feltétel nélküli támogatásáról beszélt, Izrael 1600 új telepesotthon felépítését jelentette be Jeruzsálem keleti részén. 2011 novemberében pedig a húsz vezető gazdasági hatalom (G20) cannes-i csúcstalálkozóján egy bekapcsolva hagyott mikrofonnak köszönhetően jól hallatszott, amint az izraeli kormányfőre panaszkodó Nicolas Sarkozy akkori francia elnöknek Obama azt válaszolja: „Még neked van eleged belőle? Nekem mindennap dolgom akad vele.” Nyílt titok volt, hogy az USA-ban is tanult, az angolt amerikai akcentussal beszélő Netanjahu a 2012-es elnökválasztáson a republikánus Mitt Romneyt támogatta Obama ellenében. Politikai szimpátiáján túl azért is, mert 1976–1978 között a Boston Consulting Groupnál befektetési bankárként kollégák voltak Romneyval.
Obama és Netanjahu a palesztin béketárgyalások, valamint a zsidó telepesítés mellett főleg az iráni atomtárgyalások ügyében nem ért egyet. Az izraeli miniszterelnök az országára leselkedő egzisztenciális veszélynek tekinti, hogy a zsidó állam megsemmisítését nyilvánosan szorgalmazó teheráni vezetők atomprogramot indítottak. Éppen azt akarta elmondani beszédében a Capitoliumon, hogy Washington rossz megállapodásra készül – a mondandó áthallását jelzi, hogy az izraeli választási bizottság úgy döntött, csak ötperces késleltetéssel lehet sugározni, hogy kivehessék belőle a nyílt kampánynak minősíthető részeket. A helyszínt pedig azért választotta, mert szövetségest lát a republikánus többségű képviselőházban és szenátusban. Mindkettőben tovább akarják szigorítani a Teherán elleni szankciókat, míg az ez esetben vétóval fenyegető Obama azt sürgeti, hogy az újabb lépésekkel várják meg a megállapodás tervezetére szabott március végi, és a véglegesítésre belőtt júniusi határidőt.
Az izraeli miniszterelnök állítása szerint a Teheránnal tárgyaló 5+1 állam – az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, az USA, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország, valamint Németország – arra készül, hogy a nukleáris tevékenység korlátozásáról szóló megállapodást meghatározott időre kösse. Vagyis Irán megtarthatná az urándúsítást végző centrifugáit, ezzel nukleáris küszöbállam maradna, s bármikor folytathatná az atomfegyverkezést. A Fehér Ház azzal vágott vissza, hogy Netanjahu kiragadja környezetükből a tudomására jutott információkat, ezért néhány hete megtiltotta, hogy Izraelt tovább tájékoztassák a tárgyalások részleteiről. Antony Blinken amerikai külügyminiszter-helyettes – Donald Blinken volt budapesti amerikai nagykövet (1994–1997) fia – azt hangsúlyozta, hogy a bizonyos idő elteltével a megállapodást betartó Iránt „atomfegyvermentes” államként kezelő alku ötlete még az előző elnök, a republikánus George W. Bush idején született. És egyébként is, bármilyen eseményben benne lesz, hogy Teherán nem törekedhet nukleáris fegyver megszerzésére, és az 1970-ben – még az USA-val szövetséges Mohamed Reza Pahlavi sah uralma idején – általa is ratifikált atomsorompó-szerződés értelmében létesítményeit alá kell vetnie a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrzésének.
NAGY GÁBOR
