Új frontokon

„Meggyőződésem, hogy nyílt katonai agresszió esetén azonnal életbe lépne a NATO alapszerződésének kölcsönös védelemről szóló ötödik pontja. Nem lehetünk biztosak abban, hogy ugyanez lenne a helyzet, ha rejtett agressziót vagy diverzáns akciókat hajtanának végre valamelyik NATO-tagállam ellen. Az utóbbit pedig nem lehet kizárni azóta, hogy Oroszország bekebelezte a Krím félszigetet” – mondta újságíróknak a napokban Stanislaw Koziej tábornok. A lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője arra utalt, hogy Moszkva úgy vette el a területet Ukrajnától, hogy a nyílt katonai akció helyett a hibrid háború eszközeit használta: rang- és csapatjelzés nélküli katonákat vezényelt a térségbe, általános információs hadjáratot indított Kijev lejáratására, s komoly pénzügyi és egyéb segítséget nyújtott a krími szakadár erőknek.

Koziej szerint Lengyelország is célponttá vált, s miközben Moszkva információs és propagandaháborút kezdett az ország ellen, a lengyeleket fenyegető intézkedéseket is hozott. „Az oroszok most azt terjesztik, hogy Lengyelország képezte ki a Moszkva-barát volt elnökhöz hű ukrán rendőrséggel tavaly februárban szembeszállt fegyvereseket. Bár ez nem igaz, az orosz társadalomban romlik Lengyelország megítélése. Közben pedig Moszkva Iszkander típusú rakétákat telepített a velünk is határos kalinyingrádi körzetbe” – magyarázta Koziej. Aki azt is megerősítette, hogy Moszkva az ukrán válság másfél évvel ezelőtti kirobbanása óta – Csehországhoz hasonlóan – Lengyelországban is jelentősen növelte kémtevékenységét.

A félelmeket csak felerősíti, hogy Oroszország más területeken is fokozta aktivitását. Az utóbbi hetekben orosz harci gépek rendszeresen jelennek meg kikapcsolt jeladókkal a nyugat-európai államok légterének közelében, egy orosz tengeralattjáró pedig állítólag behatolt Svédország területi vizeire. „Az oroszok mindenhol egyre inkább jelen vannak, s akár úgy is le lehet írni a hibrid háború lényegét, hogy elmosódik a határ a háború és a béke állapota között. A cél, hogy Moszkva megmutassa: vége a régi szép napoknak, s Oroszország tiszteletet követel magának. A hibrid háborúnak ugyanakkor megvan az az előnye, hogy bármikor letagadható” – írta egyik elemzésében Tomas Ries, a Svéd Nemzetvédelmi Kollégium vezető professzora.

Lettországban – amely 1991-ben, a Szovjetunió szétesése után vált ismét függetlenné – attól tartanak, hogy Moszkva a balti köztársaság lakosságának negyedét számláló orosz kisebbséget akarja feltüzelni a rigai kormányzat ellen. „A belföldi biztonság egyik legfontosabb eleme a médiában vívott információs háború. Számos itteni szervezet kap pénzt Oroszországtól azért, hogy hajtogassa: Lettországban elnyomják az oroszokat, s közben újjáéled a fasizmus is” – mondta nyilatkozatában Rihards Kozlovskis lett belügyminiszter. Hozzátette: több olyan csoport is beszállt a Riga-ellenes kampányba, amely korábban még a lett kormány és az orosz kisebbség együttműködésének a javítását szorgalmazta. A lettek és az oroszok együttműködése sohasem volt felhőtlen, hiszen a lettországi oroszok – akiknek nagy része a szovjet hadsereg katonájaként került a Baltikumba – zokon vették, hogy a függetlenség helyreállításakor nem kaptak automatikusan lett állampolgárságot a köztársaság határain túl született személyek.

Mivel a lettországi oroszok jelentős része az oroszországi tévéállomások igencsak Kreml-párti műsorát nézi, Rigában bejelentették: az állami televízió újabb orosz nyelvű helyi csatornát hoz létre, hogy ellensúlyozzák a Moszkvából sugárzott propaganda hatását. A javaslat megosztotta a kormányt; Janis Reirs pénzügyminiszter például közölte, nem látja értelmét az új csatornának. „A szakértők is azt mondják, legalább öt év kell ahhoz, hogy a terv megvalósuljon, és mérhetőek legyenek az eredmények. Addigra pedig már késő lesz” – hangsúlyozta a politikus, s hozzátette: szerinte Rigának az egész országot behálózó kereskedelmi rádió- és tévécsatornáktól kellene műsoridőt vásárolnia.

Bár Reirsnek nem tetszett az ötlet, a szomszédos Észtországban – ahol a helyi oroszok egyszer már fellázadtak, amikor 2007-ben a tallinni kormány úgy döntött, hogy a központból az egyik külvárosi temetőbe telepíti át a szovjet korszakból maradt felszabadítási emlékművet – viszont jól halad egy hasonló terv megvalósítása. Az észtek 2,5 millió eurót szánnak az orosz nyelvű csatorna megteremtésére, s évente további négy-négy milliót költenek majd az üzemeltetésre. A Baltikumban egyébként sokan vélik úgy, hogy az EU-nak összeurópai szinten kellene létrehoznia olyan médiacsoportot, amelynek van annyi pénze, hogy a siker reményében szálljon szembe a hatékonynak tartott orosz propagandagépezettel.

Míg az EU még nem döntött ilyen, az Euronews melletti közös médiavállalkozás létrehozásáról, a NATO a napokban nyitotta meg Lettországban azt az információs központot, ahol Afganisztánt és Pakisztánt, valamint Irakot megjárt újságírók és egyéb szakértők próbálnak meg olyan programokat összeállítani, amelyekkel csökkenteni lehet az orosz propaganda hatékonyságát. Az intézmény nem sokkal az után kezdett működni, hogy egy amerikai tanulmány szerint az USA vesztésre áll az oroszokkal vívott információs háborúban. A harminc külpolitikai és diplomáciai szakember által készített jelentés szerint gyökeresen át kellene alakítani az amerikai kormányzati pénzekből működő médiumok – például az Amerika Hangja vagy a Szabadság Rádió – működését, és szorosabb kapcsolatot kellene teremteni az újságírók, illetve a kormány képviselői között. „Oroszország állítólag évi 400-500 millió dollárt költ külföldi tájékoztatásra, mi pedig csupán húszmilliót fordítunk az orosz nyelvű adásokra” – indokolta az egyik szerző, Jeff Trimble, hogy miért szorgalmazza a kiadások növelését.

Moszkvában viszont éppen Washingtont vádolják azzal, hogy forradalmat szít Oroszországban. „Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia egyértelműen Moszkva-ellenes, s az a célja, hogy színes forradalmat robbantson ki Oroszországban” – olvasható az Orosz Biztonsági Tanács közleményében. Az orosz államfő alá rendelt tanácsadó szervezet szerint Washington egyre nagyobb energiát fordít arra, hogy megszabaduljon a neki nemkívánatos rezsimektől, s ezért olyan elégedetlenséget szít egyes országokban, amely aláásná az alkotmányos rendet.

NÉMETH ANDRÁS