A következő öt hónapban átlagosan heti ötezer menekült érkezhet csak Olaszországba a Földközi-tengeren, vagyis az idén összesen a kétszázezret is meghaladhatja az így Európába jutó migránsok száma. A római belügyminisztérium előrejelzése az utóbbi évek, de különösen az észak-afrikai–olasz útvonalon a 220 ezer menekülttel rekordévnek számító tavalyi esztendő tapasztalatain alapul, ugyanis a tavasz és a nyár a kevésbé viharos időjárás miatt az Észak-Afrikából induló embercsempészet fő szezonja. Az olasz adatok azt követően láttak napvilágot, hogy egész Európát sokkolta, amikor a minap közel kilencszázan vesztek a tengerbe egy menekülteket szállító hajó katasztrófája miatt (HVG, 2015. április 25.).
A valószínűleg az eddigi legsúlyosabb földközi-tengeri menekültbaleset után összehívott rendkívüli EU-csúcson a hangulat inkább vegyes volt. Mint a Die Zeit német napilap írta, az európai vezetők leginkább kettősséget sugalltak: nem akarják, hogy emberek fulladjanak meg a Földközi-tengerben, de a menekülteket sem várják tárt karokkal a kontinensen. Az európai kormányok nyilvánvalóan nagyon jól érzékelik, hogy a példátlan menekültáradat egyre nyomasztóbb és robbanásveszélyes téma. A gazdasági válság okozta magas munkanélküliség és a terrorveszély növekedése miatt pedig az európai társadalmak nem épp befogadóak a külföldiekkel szemben.
A csúcstalálkozón született megállapodás ezt a bizonytalanságot tükrözi: rövid távú válaszokat kínál, és azokat is csak a problémák egy részére. Elhatározták például, hogy az európai határőrizeti ügynökség, a Frontex vezette Triton program költségvetését évi 120 millió euróra háromszorozzák, és a működési területét megnövelik. Csakhogy így a Triton hatásköre legfeljebb a tavaly megszüntetett, olasz irányítás alatt állt Mare Nostrum program méretét kapja vissza – ami maga sem volt a válság átfogó megoldásának a kulcsa. A Mare Nostrum révén tavaly több mint százezer embert sikerült megmenteni, miközben 3500 veszett oda. Nagy-Britannia és Németország ráadásul bírálta a programot, mondván, hogy szívóhatással bír, azaz bátorítja a menekülteket a kockázatos tengeri útra.
A kibővített Tritonnak a jelek szerint nem része az a bűnüldözési lehetőség, amely az elődjének még az volt. Az olasz hatóságok ugyanis – ha tehették – elfogták az embercsempészeket, és tavaly több mint százat el is ítéltek. Az olasz parti őrség több esetben lecsapott a lélekvesztők irányítóira, sőt nemzetközi vizeken néhány esetben az úgynevezett anyahajó legénységét is nyakon csípte. Az embercsempészek módszere, hogy még az olasz felségvizek előtt a menekülteket kisebb hajóroncsokra rakják át, melyek szerencsés esetben elérik a szárazföldet, vagy süllyedés esetén a rajtuk lévőket valaki megmenti. Az olasz rendőrség a csempészek telefonjait is le tudta hallgatni, és elkezdte a bandák feltérképezését.
Az EU azt is célul tűzte ki, hogy hadat üzen az észak-afrikai csempészhálózatoknak, például úgy, hogy blokád alá helyezik az észak-afrikai kikötőket, és megsemmisítik a menekültek célba juttatására szánt, kiszuperált tengeri szállító járműveket. Csakhogy a kivitelezés nemcsak nem egyszerű, de jogilag sem működőképes, hiszen a hajókat észak-afrikai – főként líbiai – kikötőkben vagy partok mentén kellene megtámadni, amihez ENSZ-felhatalmazás szükséges. Ráadásul roskatag, leselejtezett hajókból, csónakokból sincs hiány.
Migrációs szakértők szerint mintha az EU nem akarná tudomásul venni, hogy hatalmas és kiterjedt észak-afrikai embercsempész-infrastruktúrával áll szemben. Az útvonalak a közel-keleti és a közép-afrikai országokból vezetnek az észak-afrikai vagy a törökországi partok felé, az egyes szakaszokat más-más milíciák ellenőrzik. Általában a középosztálybeliek kelnek útra, akik ki tudják fizetni a több ezer dollárra rúgó költséget, míg eljutnak valamelyik líbiai kikötőbe, ahol még további egy-két ezer dollárba kerül a „hajójegy” a megváltást jelentő Európába. A szegényebbek gyakran hónapokig vagy évekig vándorolnak, hiszen helyben vállalnak munkát, hogy kifizethessék a következő szakasz árát. Sok szakértő máris a kábítószer-kereskedelemhez hasonlóan kiépített embercsempészüzletről beszél (lásd a HVG-ábrát).
Ám például a szíriai vagy iraki háborúk, a nigériai szélsőségesek merényletei, a dél-szudáni etnikai tisztogatások és általában a szegénység elől menekülőket nem fogja megállítani a Triton – a görög tengeristen, Poszeidón fia után elnevezett program –, csak mert az EU valamelyest növeli az erőfeszítéseit. Úgy tűnik, a menekültnyomás egyre nő, és ha valahol elzárnak egy rést, máshol újabb lyukat üt. Ezt mutatja a menekülthullám néhány évre visszatekintő története is. Az illegális menekültek több mint fele 2008–2013 között Görögországon keresztül érkezett az EU-ba, de az Aspida (Pajzs) nevű athéni program – melynek keretében kerítés épült a görög–török határon – megálljt parancsolt az áradatnak. Közben az arab tavasz 2011-es kezdetével ugrásszerűen megnőtt az érkezők száma, először tunéziaiak szálltak partra, majd a Fekete-Afrikából származó líbiai vendégmunkások következtek, aztán a szíriai migránsok – az új ugródeszka pedig tavaly már egyértelműen a Kadhafi-éra utáni káoszba süllyedt Líbia lett.
Tavaly összesen 626 ezer – 1992 óta a legtöbb – menekült adott be menedékkérelmet az EU-ban, vagyis az összes útvonalon az unióba érkezettek száma valószínűleg ennél csak több lehetett. Az EU-vezetők hosszú távú megoldást is ígértek, például a küldő országokban a szegénység csökkentését, a háborúk megszüntetését – de hogy miként, az egyelőre talány. Az illegális bevándorlás fékezésében szerepet játszhatna az uniós szintű, új menekültstratégia, amelynek keretében előre kérhetnék a menedékjogot. Csakhogy sok esetben összemosódik a politikai menekültek státusa a gazdasági migránsokéval, és az utóbbiakból az EU-tagországok zöme nem kér. A menekülthullám megállítására közös fellépés kellene, de a tagállamok a kérdést nemzeti hatáskörben hagynák meg. A déli államokra – így a gazdasági válság által amúgy is jobban sújtott Görögországra, Olaszországra, Spanyolországra – jutó terhek megosztása sem népszerű. Tény ugyanakkor, hogy Németország és Svédország igen sok olyan migránst is befogad, akik a kérelmet nem ott adták be. A múlt heti EU-csúcsra készülve azonban szó volt arról, hogy a frontországokba érkező menekültek közül – jelképes terv keretében – kezdetben ötezret más országok telepítenének le. De végül a megállapodásból kihagyták ezt a nem túl nagy számot is – jelezve az EU mély megosztottságát és határozatlanságát.
KERESZTES IMRE
