Kíván-e végrehajtani öngyilkos merényletet? Mi a célja a dzsihád követésével? Van-e krónikus vagy örökletes betegsége? Hány verset tud a Koránból? Milyen országokban járt, és hány útlevele van? Többek között ilyen kérdések szerepelnek az al-Káida jelentkezési lapján, amelyet a 2011 májusában amerikai kommandósok által megölt Oszama bin Laden rejtekhelyén, a pakisztáni Abbotábád egyik villájában találtak. A múlt héten számos más dokumentummal együtt nyilvánosságra hozott, furcsa és dermesztő kérdőív a családtagok és az ismerősök neve után is kutakodik, végül azzal zárul, hogy az illető adja meg címét, telefonszámát, ha mártír akar lenni.
Bin Laden élete végéig toborzott az általa vezetett al-Káidába, és haláláig megszállottan azon mesterkedett, hogy a terrorhálózat és szövetségesei támadásokat hajtsanak végre az USA ellen. Úgy tűnik, a szélsőséges terror „nagymestere” nem elégedett meg az USA ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott csapásokkal, különösen a New York-i ikertornyok látványos – közel háromezer ember életét kioltó – leomlásával. Az egymással rivalizáló al-Káida-csoportok kibékítését, sőt Jemen esetében a kormánnyal az együttműködést is szorgalmazta, hogy az USA területén és külföldi érdekeltségei ellen folytassák a merényleteket.
A levelek és üzenetek mellett amerikai útlevélkérő nyomtatványok, elfogott al-Káida-vezetők elleni vádemelések másolatai is voltak, és könyvtárnyi angol nyelvű könyv az iszlámról, az USA-ról, továbbá az akkori Bush-kormányról, különösen az Irak-politika washingtoni héjáiról és galambjairól szóló újságcikkek. Egy pakisztáni ügynök Bin Ladennek küldött levele az al-Káida és a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) közti kapcsolatokra utalhat, melyeket a térségben hírhedt kémszervezet mindig is vehemensen cáfolt. A terrorvezér az egyik líbiai parancsnokának írt üzenetében pedig arról értekezik a 2011 januárjában indult arab tavasz kapcsán, hogy sorra buknak el az arab zsarnokok, és gyengülnek nyugati szövetségeseik.
A szaúdi születésű Bin Laden Afganisztán 1980-as évekbeli szovjet megszállása alatt az amerikai Központi Hírszerző Szolgálat (CIA) támogatásával harcolt a betolakodók ellen, hogy aztán az USA és az általa segített arab rezsimek, elsősorban is a szaúdi királyság ellen forduljon. Így aztán felmerülhet a kérdés, hogy az átláthatóságot követelő washingtoni kongresszus sürgetésére most nyilvánosságra hozott adatok mennyire tükrözik a valóságot. Afganisztán 2001-es amerikai inváziója után sokan furcsállották, hogy a menekülő Bin Laden kicsusszant az üldözők karmai közül. Tíz évvel későbbi megöléséig csak találgatások jelentek meg a hollétéről – táplálva azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek szerint Washingtonnak nem is állt szándékában hamar elkapni vagy likvidálni akkori fő ellenségét.
Aztán Barack Obama amerikai elnök 2011 májusának elején – első terminusa legnagyobb külpolitikai sikereként – büszkén jelentette be, hogy egy amerikai kommandó megölte Bin Ladent a pakisztáni katonai akadémiának is otthont adó, kellemes klímájú és turistacélpontként is kedvelt Abbotábádban, miután évekig tartó titkosszolgálati művelet gyümölcseként rábukkantak még a pakisztániak által sem ismert búvóhelyére. A minap azonban Seymour Hersh Pulitzer-díjas amerikai oknyomozó újságíró – aki 1969-ben az amerikai katonák vietnami civilek elleni vérengzésének megírásával vált ismertté, és 2004-ben ő publikált először az amerikai katonák által az iraki Abu Graib börtönben elkövetett visszaélésekről – hazugságnak nevezte Obama verzióját.
Hersh azt állítja, hogy Bin Laden 2006 óta a kérdéses villában a pakisztániak foglya volt, és a pakisztáni hadsereg egyik tisztje tájékoztatta az amerikaiakat, majd Iszlámábád beleegyezett az amerikai kommandós akcióba, és a rajtaütés előtt visszarendelték az őröket. Több fajsúlyos kollégája szerint Hersh ezúttal összeesküvés-elméletet szőtt: a terjedelmes cikk inkább feltételezéseket, mint tényeket tartalmaz, és fő forrása egyetlenegy, meg nem nevezett pakisztáni ügynök. Ráadásul Hersh több állítása is ellentmond az eddig ismert közléseknek vagy akár a józan észnek. Az akcióban részt vett két katona például korábban névvel nyilatkozva elmondta, hogy többeket is megöltek, számos testőrt, valamint Bin Laden egyik fiát. Az újságíró viszont azt írta, hogy lövést csak a terrorvezér kapott, és senki más nem halt meg. Azt is állította, hogy Bin Laden házi őrizetének költségét a szaúdiak állták, de felmerül a kérdés, miért, hiszen a monarchia ellensége volt. Az USA és Pakisztán viszonya a rajtaütés körüli időkben mélyponton volt, ami az együttműködést meg is kérdőjelezheti. Vagy épp a fagyos viszony oldása volt a cél Bin Laden fejének pakisztáni felkínálásával? Egyelőre talány, mi állhat a zsurnalisztákat is megosztó információs zűrzavar hátterében.
Közben az amerikai katonák által tavaly, egy tízezres kontingens kivételével elhagyott Afganisztán körül újfent beindult a „nagy játék” – a diplomáciatörténetben így nevezték a Közép-Ázsiáért folyó XIX. századi brit–orosz rivalizálást. Igaz, a szereplők most mások. Május elején a Bin Ladent az 1990-es években befogadó Talibán és a kabuli kormány képviselői magánemberekként a katari Dohában találkoztak, és ott elhangzott: a tálibok megnyithatják dohai irodájukat, ahol folyhatnak a megbeszélések. Hamid Karzai előző afgán elnök ellenezte a misszió hivatalos elismerését, ami miatt meg is hiúsult a párbeszéd. Kabul most beleegyezett abba is, hogy az afgán alkotmányról is tárgyalhatnak. A tálibok jelezték, hogy a tárgyalások formálissá tételéhez ejtik a külföldi katonák kivonására vonatkozó követelésüket.
Nem kizárt, hogy elkezdődött valamiféle politikai megoldáskeresés, amit alátámaszthat az, hogy Navaz Sarif pakisztáni kormányfő minapi kabuli látogatásán igen élesen elítélte az afgán tálibokat. Asraf Gáni afgán elnök – elődjével ellentétben – közeledni próbál Pakisztánhoz, abban bízva, hogy Iszlámámád képes lesz meggyőzni a tárgyalások folytatására az általa támogatott afgán tálibokat, akiknek a vezetése Pakisztánban rendezkedett be. Persze a mindig is zűrös afgán–pakisztáni viszony javulásában az is akadály, hogy Iszlámábád szerint az afgán titkosszolgálat a pakisztáni Talibánt segíti, amely terrorral akarja megdönteni Sarif kormányát.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az afgán tálibok legalább tíz afganisztáni tartományban indítottak támadásokat, igencsak próbára téve a 170 ezres kormányhadsereget. Elemzők szerint tíz éve nem voltak ilyen súlyos harcok az országban, 70 százalékkal több afgán katona és 10 százalékkal több civil halt meg az idén, mint tavaly ugyanezen időszak alatt. Ráadásul a kabuli kormányon belüli széthúzás miatt a 34 tartomány többségében nincs kinevezett kormányzó vagy rendőrfőnök, ügyvezetők irányítják a régiókat. Gáni és kormányfője, Abdullah Abdullah pedig arra is képtelen, hogy megállapodjon arról, ki legyen a védelmi miniszter.
KERESZTES IMRE
