Kétségbeesett, szegény emberek megállíthatatlanul menekülnek Afrikából és a Közel-Keletről Európába jobb élet reményében – hangzik az általános, sommás vélemény az európai menekültválsággal kapcsolatban. Tanulmányok szerint azonban ez nem teljesen így van, és a bonyolult problémát gyakorta tévhitek, nem pedig a tények alapján közelítik meg egyes politikusok. Hein de Haas, az Amszterdami Egyetem szociológiaprofesszora – aki nemrég még az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Migrációs Intézetét vezette – úgy véli, hogy a migráció bizonyos fokig elkerülhetetlen, a történelem szerves része, és azt tiltással, kerítésépítéssel, fokozott határvédelemmel vagy deportálással nem lehet megállítani.
Az utóbbi egy évtized ugyanakkor azt mutatta, hogy az Európába tartó népvándorlás nem folyamatos, olykor megindul, alábbhagy, vagy teljesen leáll. Először 2004-ben jutott a szélesebb közvélemény tudomására a menekültek kockázatos földközi-tengeri átkelése a lélekvesztőkön, miután megtörtént az első nagyobb tragédia: 64-en megfulladtak, amikor egy csónak elsüllyedt az olasz partok felé haladva. Akkoriban a legtöbb haláleset a Frontex európai határügynökség által nyugat-afrikai útnak nevezett vonalon történt. A Marokkó és Spanyolország közti szűk szoroson 2005-ben már több mint 30 ezren keltek át illegálisan, és a tragédiák is szaporodtak.
Madrid aztán megállapodott Marokkóval, Algériával, Mauritániával és más nyugat-afrikai országokkal, hogy segélyért cserébe visszafogadják a menekülteket, jobban ellenőrzik a határaikat, viszont Spanyolország legális migrációs csatornát nyit, és lehetőséget ad az állampolgárság megszerzésére is. Mindez gyakorlatilag évekre megszüntette az illegális bevándorlást. A Tunéziából, Líbiából és Egyiptomból Olaszországba és Máltára vezető középső útvonal szintén a kétezres évek derekén kezdett népszerű lenni, de 2009–2010-re ezen a szakaszon is leállt a forgalom. Egyrészt, mert Róma megállapodott Tunézia és Líbia diktátoraival, hogy anyagi támogatásért cserébe hatékonyabban őrizzék a határaikat, másrészt, mert a 2008-as gazdasági válság jelentősen csökkentette a munkaerőigényt – és a tapasztalat az, ha nincs munka, a migránsok zöme nem kel útra.
A 2011-es arab változások – diktátorok megdöntése, forradalmak, polgárháborúk – miatt újra fellendült a migráció, de 2012-re megint alábbhagyott, hogy aztán 2014-ben és az idén korábban soha nem látott mértékben növekedjék. Ennek egyik fő forrása a szíriai polgárháború, de bármilyen nagynak tűnik is az Európába tartó áradat, az egész migrációs képhez viszonyítva még mindig nem olyan hatalmas – a Földközi-tengeren és a Balkánon át idén az első fél évben több mint 350 ezer illegális menekült érkezett EU-országokba, miközben a jóval szegényebb Libanonban, Jordániában és Törökországban négymillió szír menekült van. Az 500 milliós EU évente 3 millió bevándorlót fogad, és a legtöbben legálisan, vízummal lépnek be. Az illegális afrikai migránsok többsége is engedéllyel érkezett, csak a vízum lejárta után tovább maradt.
Az sem tűnik igaznak, hogy a menekültek éhező falusiak lennének, sokkal inkább városiak, tanultak, középosztálybeliek, akik, ha nyugat-európai mércével mérve viszonylag szegények is, de afrikai vagy közel-keleti hazájukban korábban kényelmes életet éltek. Az út fejenként általában 10 ezer eurójukba kerül, amit a társadalom alján lévők aligha tudnának kifizetni. A bonni Munkaerő-tanulmányok Intézetének kutatója, Linguere Mously Mbaye szerint a migránsok általában kapcsolatban állnak a már Európában élő honfitársaikkal, rokonaikkal, így „be vannak kötve” a migrációs hálózatokba, információkat kapnak a lehetőségekről – munkahelyekről, lakhatásról. Mindkét tanulmány szerint a bevándorlók nem pusztán fegyveres konfliktusok elől menekülnek, a fő motiváció a munkalehetőség. Azaz a migrációs hullámok fő okozója az olcsó munkaerő iránti európai igény időről időre történő megnövekedése a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban vagy más ágazatokban.
Ez lehet az oka annak, hogy a szíriai polgárháborúból menekülők Németországba igyekeznek, ahol a következő tíz évben a demográfiai változások következtében 7 millió munkahely lehet betöltetlen. De a többi európai gazdaságnak is szüksége lesz az olcsó – akár állandó, akár idényjellegű – munkaerőre. Az 1960-as, 1970-es években érkezett afrikai bevándorlóknak csak töredéke maradt az európai országokban. Ha már nem volt szükség a munkájukra, visszamentek a hazájukba, azzal a tudattal, hogy újra visszatérhetnek. De az 1990-es években az EU-ban a migráció szabályozása a mindent vagy semmit alapon alakult: a bevándorlást megnehezítették, így az idénymunkára érkezett migránsok már nem mentek haza.
Szakértők szerint az egyre szigorúbb belépési feltételek elrettentenek a legális utazástól, és illegális migránsok özönét hozzák létre. Az embercsempészet – De Haas és Mbaye szerint is – sokkal inkább a szigorodó határőrizet, semmint a bevándorlás következménye. A szíriai menekültválságot csak súlyosbítják a zárt határok, hiszen az átmeneti migránsból állandó menekült válik. A lassú, nem összeegyeztetett európai menekültpolitika pedig oda vezet, hogy egyre több lesz a kérelmező, és egyre többen lesznek olyanok, akik nem kapnak menedékjogot, nem is deportálják őket – viszont maguktól sem mennek el. Különösen akkor, ha otthon már minden vagyonukat pénzzé tették, hogy családostul jöhessenek el.
Ráadásul a közel-keleti konfliktusok és az Iszlám Állam térnyerése csak erősíti a most vagy soha érzését. A HVG Irakból szerzett értesülései szerint olyanok is útra kelnek, akik biztonságos helyen laknak. Az észak-iraki kurd autonómia fővárosában, Erbilben is beindult a migrációs hullám, a viszonylag jómódú középosztályból egyre többen adják el autóikat, lakásaikat. A fiatal férfiak körében pedig divat lett Európába vándorolni, kalandvágyból vagy barátnő szerzése céljából. Azt sem titkolják, hogy úgy tudják, alanyi jogon jár nekik a segély.
A tél közeledtével valószínűleg gyengülni fog a menekülthullám, de ki tudja, hogy jövő tavasszal – akár a polgárháború sújtotta Szíriából, akár a mostanában békésebb Libanonból, Jordániából vagy máshonnan – hányan érzik majd úgy, hogy most van az utolsó lehetőség kivándorolni. Az EU elhibázott migrációs politikája, az oda-vissza vándorlás megnehezítése, illetve lehetetlenné tétele, a migránsokról való uniós gondoskodás és a megfelelő megoldás hiánya irdatlan szociális problémákat és tragikus élethelyzeteket okoz, s a válságot az unió tehetetlensége csak tovább fokozza.
KERESZTES IMRE
