Oroszország kész megfontolni, hogy szárazföldi erőket küldjön Basar Asszad szíriai elnök támogatására, ha azt Damaszkusz szükségesnek tartja – hangzott el a múlt héten a Kreml részéről, ami mindenképpen új fejezetet sejtet a 2011-ben kezdődött szír polgárháborúban. A közlés nem pusztán fenyegetés vagy retorika, az USA hetek óta komoly aggodalmait hangoztatja a megnövekedett orosz katonai szállítások miatt. Washingtoni hírszerzési források szerint ez a szíriai orosz katonai felvonulás a volt szovjet térségen kívül a legnagyobb méretű az 1979-es afganisztáni beavatkozás, majd a tíz évig tartó megszállás óta.
Oroszország a beszámolók szerint az Asszad-rezsim gerincét adó alavita kisebbség hátországában, a tengerparton lévő Latakia kikötőváros mellett megerősít egy légitámaszpontot, ahová állítólag máris – Szíriába először – négy Szuhoj vadászgép érkezett. Korábban Washington nyolc orosz katonai helikoptert észlelt ugyancsak ott, de Moszkva tankokat, páncélozott harcjárműveket és mozgó tüzérségi eszközöket is szállított. Oroszország – amely a szíriai Tartusz kikötőjében a Földközi-tengerre számára kijárást nyújtó haditengerészeti bázist tart fenn – eddig sem titkolta, hogy katonailag is támogatja Damaszkuszt, újdonság azonban, hogy a szír hadsereg által eddig használt fegyverzetnél jóval korszerűbb típusok jelentek meg az arab országban. Ami nyilván felveti a kérdést, hogy ki fogja használni őket? A szír katonák betanítása hosszadalmas folyamat, tehát nem kizárt, hogy orosz személyzet kezeli majd az újonnan érkezett fegyvereket. Amerikai tisztviselők szerint a Latakia melletti légibázisra ötszáz orosz tengerészgyalogost vezényeltek eddig, és a helyszínen állítólag kétezer főnek otthont adó kaszárnya épül.
A merőben új fejlemény miatt beindult az orosz–amerikai diplomácia is. A múlt pénteken Ashton Carter amerikai és Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter egyeztetett telefonon – az ukrajnai konfliktus miatt elhidegült kétoldalú viszony miatt jó egy év után először. A megbeszélés célja az volt, hogy megvitassák: hogyan kerüljék el a véletlen összecsapást a szíriai harctéren. Amerikai harci gépek ugyanis rendszeresen támadják az Iszlám Állam (IS) állásait, és bár célpontjaik között nem szerepel a damaszkuszi rezsim hadserege, az USA álláspontja az, hogy bármiféle diplomáciai rendezés részeként Asszadnak távoznia kell.
Pár nappal korábban a két külügyminiszter, John Kerry és Szergej Lavrov cserélt eszmét szintén telefonon, és a beszélgetésen orosz részről elhangzott, hogy Moszkva lépése védelmi jellegű, és az Asszad-rendszer iránti elkötelezettségét szolgálja. Kerry a hétvégén nyíltan is beszélt azonban az amerikai aggodalmakról. Így arról, hogy az orosz gépek levegő-levegő támadóképességgel is rendelkeznek, és Damaszkusz fejlett föld-levegő rakétavédelmi rendszert is kap. Vagyis mindkettő növeli az amerikai és a szövetséges gépek szíriai bevetésével járó veszélyt.
A szíriai eszkalálódással kapcsolatos félelmét Izrael is hangoztatta, aminek hétfői moszkvai látogatásán Benjamin Netanjahu kormányfő személyesen is hangot adhatott. A zsidó állam légvédelme rendszeresen végez felderítő repüléseket Libanonban, hogy szemmel tartsa az Irán által támogatott síita Hezbollah tevékenységét. Bár Izrael újabban igyekszik nem állást foglalni a szír konfliktusban, többször is bombázott szíriai célpontokat, hogy megakadályozza a damaszkuszi rezsim oldalán harcoló Hezbollahnak szánt fegyverszállítást. Különösen az amúgy orosz gyártmányú föld-levegő rakéták Libanonba juttatását, amelyekkel a zsidó állam elpusztítására törekvő síita szervezet jelentősen fenyegetné Izraelt. Jeruzsálemi tisztviselők máris regionális fordulópontnak nevezték a fejlett orosz rakétavédelmi rendszer szállítását Damaszkusznak, mivel azzal lényegesen csökken Izrael térségbeli légi fölénye.
Szakértői körökben és Washingtonban még csak találgatják, mi lehet Moszkva végső szándéka, de annyi bizonyos, hogy azt akarja üzenni: kész katonailag is megvédeni Asszad hatalmát. Ezzel nyilvánvalóan jobb helyzetbe szeretné hozni magát bármiféle politikai rendezés esetén, és mivel az ukrajnai beavatkozás miatt amúgy is mélypontra jutott a kapcsolata a Nyugattal, úgy érezheti, hogy nincs vesztenivalója. Az orosz jelenlét szinte lehetetlenné teszi az USA-nak és Törökországnak az IS számára tiltott ütközőzóna vagy a Damaszkuszra is vonatkozó légtértilalmi övezet kialakítását. Az is nyilvánvaló, hogy az utóbbi hónapokban elszenvedett számos szárazföldi veszteség ellenére az Asszad-rendszer a közeljövőben aligha bukik meg.
Új helyzet előállását segíti az is, hogy megbukni látszik az USA eddigi Szíria-politikájának alapja, azaz Damaszkusszal, valamint a különféle iszlamista és dzsihádista szervezetekkel szembeni ellenpontként használható mérsékelt erő kiképzése. A kongresszus félmilliárd dollárt szavazott meg erre a célra, de közben kiderült, hogy a tervezett évi ötezer katonából alig néhányat sikerült kiképezni és megtartani – a számot Kelly Ayotte republikánus szenátor viccnek nevezte. A kiképzett csoportokat elfogták vagy megölték, mások pedig eltűntek vagy átálltak más lázadó alakulatok oldalára. Nem véletlen, hogy sajtóértesülések szerint Barack Obama amerikai elnök a program teljes elvetését fontolgatja.
Mindez azt mutatja, hogy a szíriai konfliktusban Washington stratégiája kudarcot vallott, a kezdeményezést pedig Oroszország veheti kézbe. Elemzők szerint mindebből akár az is kikerekedhet, hogy újra felerősödik a nemzetközi kezdeményezés a konfliktus diplomáciai lezárására. Az Washingtonnak és Moszkvának is közös érdeke, hogy legyőzzék az Iszlám Államot, de közös nevezőre kellene jutni Asszad sorsát illetően. Kerry a múlt héten már mintha puhított volna az amerikai állásponton, amikor az USA nagyobb rugalmasságát hangoztatta a szíriai elnök távozásának idejét és mikéntjét illetően. Tény, hogy bármilyen brutális is az Asszad-rezsim, összeomlása csak még nagyobb káoszt okozhat, még több menekülttel és az IS további erősödésével.
KERESZTES IMRE
