Sokkolta a törököket az ankarai főpályaudvaron szombaton elkövetett kettős öngyilkos robbantás, amelyben 128-an vesztették életüket, de a közel 250 sebesült közül lapzártánkkor majdnem félszázan még kritikus állapotban voltak. A kormány által elrendelt háromnapos gyász sem akadályozta meg, hogy vasárnap több ezren ne csak az áldozatokra emlékezzenek, hanem dühüket Tayyip Erdogan elnökre ontsák, gyilkosnak, tolvajnak nevezve őt. A tüntetők még a rohamrendőrökkel is összetűztek, mert piros szegfűiket nem helyezhették el a robbantások kordonnal elzárt helyszínén.
A török köztársaság történetében eddig elkövetett legvéresebb merénylet okozta fájdalom és harag az amúgy is meglehetősen feszült belpolitikai légkörben még nagyobb hangsúlyt kap. A pályaudvar mellett szombat reggel baloldali csoportok, köztük szakszervezetek és a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) szervezésében több ezren épp békemegmozdulásra készültek. Céljuk az volt, hogy az ankarai kormány és a szeparatista Kurd Munkapárt (PKK) között egyre jobban elmérgesedő erőszak leállítására szólítsanak fel, de törekvésüket a durva erőszak megakadályozta.
Ezért talán nem véletlen a merénylet helyszínének és idejének kiválasztása. Hiszen míg a HDP a török kormányt nevezte felelősnek – például azért, mert nem tett meg mindent a biztonság szavatolásáért, de azt sem zárva ki, hogy akár tevőlegesen is szerepet vállalt a támadásban –, addig Ahmet Davutoglu miniszterelnök a lehetséges elkövetők között nemcsak a szélsőséges Iszlám Államot (IS), hanem török baloldali radikálisokat és kurd lázadókat is említett. A vádaskodás tétje nem kevesebb, mint a november 1-jére kiírt – és a kormány közlése szerint a merénylet ellenére megtartandó – parlamenti választáson való szereplés.
A júniusi választáson nyert ugyan az Erdogan által alapított Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), de nem szerzett abszolút többséget, és mivel nem tudott – vagy nem akart – koalíciót kötni senkivel, új megméretésre kerül sor. Először jutott be viszont önálló pártként a parlamentbe a HDP, amelyre nemcsak a kurd kisebbség tagjai voksoltak, de baloldali, világi és liberális szavazók is. Erdogan a kormányfői székből tavaly – a köztársaság első közvetlen elnökválasztása révén – átköltözött az államfői palotába, és prezidenciális rendszerben tartaná tovább kezében a hatalmat. Ehhez azonban az alkotmány módosítása, vagyis kétharmados többség szükséges, aminek megszerzésében a HDP megint megakadályozhatja.
A Népi Demokratikus Párt karizmatikus vezetője, Selahattin Demirtas a vasárnapi tüntetés résztvevőivel egyetemben azzal vádolta az elnököt, hogy a voksok kedvéért szándékosan kelt kurdellenes hangulatot és szít nacionalista érzelmeket. A vádat Erdogan és a kormány is határozottan elutasítja. Persze könnyen lehet, hogy a merényletet – nevető harmadikként – valóban a Szíriában és Irakban tavaly kalifátust kikiáltó IS hajtotta végre. A szervezetnek nyilván érdeke, hogy Törökországban ismét fellángoljanak a török–kurd ellentétek. Ankara ugyanis légicsapásokkal támadja az IS állásait, és a szélsőséges szervezetre a legjelentősebb szárazföldi veszélyt a kurdok jelentik. Ha nem is elsősorban a PKK, hanem az Észak-Irakban autonómiával rendelkező kurd régió katonai ereje – a pesmergák –, illetve a felfegyverzett és részben éppen az iraki társaik által kiképzett szíriai kurdok.
A hétvégi merénylet elemzők szerint sok hasonlóságot mutat a dél-törökországi határvárosban, Surucban három hónappal ezelőtt elkövetett kamikaze akcióval, amely gyakorlatilag aláásta a törökországi kurd rendezést. A 33 kurd és török aktivista életébe kerülő merényletet Ankara szerint az IS hajtotta végre, a kurdok azonban a dzsihádistákkal való együttműködéssel vádolták a kormányt. De bármilyen cselszövés állhatott is a támadás mögött, Erdogan felmondta a kurdokkal három éve kötött tűzszünetet, és beszüntette a kurdok nemzetiségi jogairól szóló tárgyalásokat. A török hadsereg és a PKK között ismét véres összecsapások, leszámolások kezdődtek, emlékeztetve az 1984-ben kezdődött lázadásra, amely 40 ezer halálos áldozatot szedett.
Figyelemre méltó, hogy napokkal a szombati öngyilkos merénylet előtt a PKK jelezte: egyoldalú tűzszünetre készül a novemberi választásig, hogy így segítse a HDP esélyeit. A bejelentésre amúgy épp a támadás napján került sor, de Ankara elutasította az ajánlatot, és teljes fegyverletételt követelt. Vasárnap pedig a török légierő újult erővel támadta a PKK állásait az ország délkeleti részén és Észak-Irakban, félszáz áldozatot szedve.
Törökország stabilitását nemcsak a kurdprobléma, de az utóbbi által egyre jobban kiélezett politikai és társadalmi megosztottság is veszélyezteti. A korábban politikai és pénzügyi válságról válságra bukdácsoló országban Erdogan és pártja a 2002-es első választási győzelmével példátlan nyugalmat és gazdasági fellendülést teremtett. Az utóbbi években azonban az egyre inkább autoriter és demokráciaellenes Erdogan megosztó személyiség lett, olyannyira, hogy egyes elemzők már-már a polgárháború előszelét kezdték érezni a NATO-tag Törökországban.
Nyilvánvaló, hogy ebben a felfokozott közhangulatban az IS átszivárgása török területre és esetleges felforgató tevékenysége csak olaj a tűzre. A dzsihádisták könnyen találnak szövetségeseket, sok török csatlakozott az IS-hez, amely ráadásul állítólag a reményt vesztett kurd fiatalok körében is vonzerő. A gondokat pedig csak szaporítja a 2 millió szíriai menekült, akiknek java része nem menekülttáborokban, hanem az országban szerteszét tengődik, és feketemunkával próbálja eltartani magát és családját, mivel Ankara nem ad hivatalos munkavállalási engedélyt nekik.
Az is a bizonytalanságot növeli, hogy a szíriai hadszíntéren Basar Asszad szír elnök oldalán megjelent orosz harci gépek eddig legalább kétszer megsértették a török légteret. Segítségükkel Asszad hadserege, valamint iráni és egyéb síita milíciák olyan szíriai ellenzéki erőket is támadnak, amelyeket Ankara támogat. Úgy tűnik, hogy a közel másfél évtizedig tartó török gazdasági csoda kifulladása, a szíriai polgárháború káros átgyűrűzése és a kurd gerillaharc kiújulása olyan gyúelegyet alkot, melyet a hatalmához ragaszkodó Erdogan és köre kiszámíthatatlan lépéseivel könnyedén lángra lobbanthat.
KERESZTES IMRE