Politikai pályafutásának keserves időszaka kezdeteként élhette meg a múlt hetet David Cameron brit kormányfő. A tavaly májusi választásokon pártja az egyedüli kormányzáshoz elegendő többséget szerzett, de talán még soha nem kapott odahaza egyszerre annyi kritikát és elutasítást a közvéleménytől, konzervatív képviselőtársaitól, az általában kormányával szimpatizáló bulvársajtótól, mint az utóbbi napokban. A bírálathullám az után indult be, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke nyilvánosságra hozta a brit kormányfővel hónapokon át tartó tárgyalásai nyomán összeállt reformtervezetet Nagy-Britannia és az EU viszonyának újragondolására. A fő dilemmát az okozza, hogy a britek integrációátalakító kívánságai teljesíthetetlenek anélkül, hogy azokat más tagállamokra is kiterjesztenék. Míg az uniós tagországok zöme szerint a négy területet – a szuverenitást, az eurózónán kívüli országok érdekeinek védelmét, a versenyképesség erősítését és a legérzékenyebb kérdést, az uniós tagországokból érkező munkavállalók hozzáférését a brit szociális rendszerhez – érintő kompromisszumos javaslatcsomag esetenként túl messzire megy, az euroszkeptikus britek keveslik azt, amit London igyekszik kiharcolni. Pedig az uniós tagállamok kormányaihoz eljuttatott tervezetről a két hét múlva esedékes EU-csúcson akár döntés is születhet. Cameron pedig azt tervezi, hogy ezek után a brit uniós tagságról június végén megrendezik a referendumot.
Pártjának euroszkeptikusai azzal vádolják a kormányfőt, hogy a 2013-ban tett ígéretéhez képest, amikor kitűzte a referendum megtartásának legkésőbbi, 2017-es céldátumát, nem ért el alapvető változást. Annyiban igazuk is van, hogy Cameron eredeti elképzelésével szemben a javaslatcsomagban az uniós alapszerződések módosításáról nem esik szó. Vélhetően az úgynevezett másodlagos jogszabályokat fogják majd megváltoztatni, ha sikerül a tagállamoknak egyezségre jutniuk. Nem győzte meg a brit euroszkeptikusokat a szuverenitásról szóló elképzelés sem, ami továbbra sem adna vétójogot Londonnak az uniós jogszabályok törvénybe iktatásával szemben, hiszen akkor ezt minden más tagállam is követelhetné. Annyi változna, hogy a nemzeti parlamentek az úgynevezett piros lapos mechanizmus keretében 15 tagállam összefogásával, 55 százalékos szavazattöbbséggel az uniós jogszabályok életbeléptetését megakadályozhatják. A bírálók a javaslatcsomagnak azzal a részével sem elégedettek, amely a szigetországot mentesítené a szorosabb integrációban való részvételtől. Erről az uniós alapszerződés rendelkezik, ám a britek jelentős része nem hajlandó azonosulni vele. Pedig ezzel együtt a brit követelések szempontjából az is előrelépésként értékelhető, hogy a dokumentumba az eddigieknél erőteljesebb megfogalmazással belevették, hogy az eurózóna tagállamai nem hozhatnak a kívülállókat hátrányosan érintő intézkedéseket.
A dokumentum ugyanakkor teret enged Cameron legfontosabb követelésének, annak, hogy korlátozzák az uniós tagországokból érkező munkavállalók hozzáférését a brit szociális ellátórendszerhez. A populista brit nézőpont szerint számukra az EU-s munkavállalók jelentik a legnagyobb terhet, hiszen az unión belüli szabad mozgás alapelve értelmében az érkezésüket nem korlátozhatják. A javaslatok között szerepel, hogy a vészféknek nevezett késleltetés alkalmazásával csak a szigetországban ledolgozott négy év után lehetne igénybe venni a szociális juttatások teljes körét, de a vészfék meghúzására akkor lenne Londonnak joga, ha az EU Tanácsának többségi döntése jóváhagyja.
Cameronnak leginkább saját pártját kell meggyőznie az igazáról, ami aligha lesz egyszerű feladat. Az ellenzéki Munkáspárt ugyanis támogatja a javaslatcsomagot. A The Sunday Times vasárnapi újság felmérése szerint a kormánypárti frakcióból egyre többen hajlanak a Brexit (Nagy-Britannia kilépése az EU-ból) támogatására. A 144 válaszadó 57 százaléka a távozásra voksolt, és mindössze 34,7 százalékuk mondta magát a tagság mellett elkötelezettnek. Hasonló képet mutatnak a lakosság körében végzett legutóbbi közvélemény-kutatások. Cameron számára üzenetértékű, hogy a konzervatív The Times című napilap megbízásából a YouGov intézet által készített felmérés a távozáspártiak kilencpontos előnyét mutatja. Jóllehet még januárban az igenek és a nemek aránya fej fej melletti volt. Pedig az euroszkeptikusok arról panaszkodnak, hogy nincs karizmatikus politikus, aki a kilépés mellett kampányoló szervezetek arca lehetne. Leginkább London polgármesterét, a népszerű és többek által Cameron utódjaként emlegetett Boris Johnsont szeretnék megnyerni, aki azonban egyelőre óvatosan nyilatkozott, és a javaslatcsomagról is csak annyit jegyzett meg: „a legjobbat hozta ki a legrosszabból”.
Nehéz megítélni, hogy az EU többi tagállama hogyan válaszol Cameronnak. A szórványos információkból úgy tűnik, egyikük sem teljesen elégedett minden javaslattal, ám a tervezetben nincs olyan, ami annyira elrugaszkodott a realitásoktól, hogy tárgyalni sem lehetne róla. Cameron számára jó jelként értékelhető, hogy pénteki varsói tárgyalásai során ügyének megnyerte a lengyel kormányt, amely a vészfék egyes elemeinek használatát vitatja. A vészfék rendszerét egyébként több tagállam is követné. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter például kijelentette, nemcsak javasolni fogja kancellárjának, hogy szavazza meg a lépést, hanem az intézkedés alkalmazására is rábeszélné. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke viszont diszkriminatívnak tartana egy ilyen lépést. A V4-ek az uniós csúcs előtt három nappal, prágai ülésükön próbálnak közös álláspontot kialakítani a kérdésben.
