A földkerekség szinte valamennyi országával diplomáciai kapcsolatban álló Vatikán képviselői, diplomatái, sőt maguk a pápák is keresztül-kasul járnak a világban. De két terület, Oroszország és Kína tiltva maradt a Vatikán, magát egyetemesnek (katolikusnak) nevező egyházfője számára. Nem kizárt, hogy Ferenc pápa lesz az, aki a zárt ajtók kulcsát megtalálja. Több évtizednyi diplomácia beéréseként ugyanis az 1054-es keresztény egyházszakadás óta eltelt majdnem egy évezred során Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka személyében először találkozott a Vatikán és az Orosz Ortodox Egyház vezetője.
A kubai látogatásra igyekvő Kirill és a Mexikóba tartó Ferenc semleges területen, a havannai nemzetközi repülőtér tranzitjának VIP-termében tartott kétórás megbeszélése után közös közleményt adtak ki. Az okmány fő mondanivalója a közel-keleti és az észak-afrikai keresztények védelme. A két egyházfő figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a térségben zajló háborúk során keresztény családokat, falvakat és városokat tüntetnek el a föld színéről. A régióban nagyjából fele-fele arányban élnek katolikusok és ortodoxok. A közel-keleti keresztény közösségek eltűnéséről szóló számok valóban önmagukért beszélnek. Irakban például a 2003-as amerikai invázió előtt másfél millió keresztény élt, ma – főként az erőszak vezérelte elvándorlás miatt – 300–400 ezerre teszik a számukat. De a vallás bölcsőjének számító, a korai keresztény közösségeknek otthont adó egész Közel-Keletről valóságos exodus indult el: míg 1910-ben a lakosság 14 százaléka volt keresztény, mára 4 százalékra csökkent az arányuk. Az amerikai külügyminisztérium friss tanulmánya szerint ma a keresztényeket fenyegető legnagyobb veszély a terrorizmus, a szélsőséges iszlamista erőszak.
Mindkét fél hangsúlyozta a havannai találkozó politikamentes jellegét. A nyitottnak, testvérinek és igen őszintének nevezett megbeszélés azonban kőkemény politika és rendkívüli jelentőségű jelkép. A világon a két legnagyobb – az 1,2 milliárd hívet számláló katolikus és a 250 milliós ortodox közösségben a legnépesebb, a 165 milliós orosz – keresztény egyház adott egymásnak randevút. A Róma főségéről és inkább területi, mint teológiai kérdésekről vitázó nyugati és keleti keresztények annak idején nemcsak szakítottak, de kölcsönösen ki is közösítették egymást. A negyedik keresztes hadjárat kissé célt is tévesztett, mert az eredetileg Egyiptom ellen induló lovagok végül Konstantinápoly falai alatt találták magukat. 1214-ben feldúlták a várost, amit a görögkeleti egyház Róma közvetlen katonai támadásaként értékelt a Bizánci Birodalom ellen.
Hétszázötven év telt el, mire 1964-ben VI. Pál pápa és Atenagorasz konstantinápolyi pátriárka Jeruzsálemben találkozott. A katolikus egyházfő és „az egyenlő ortodox vezetők között tiszteletbeli elsőséget élvező” Atenagorasz megszüntette a kölcsönös kiközösítést. Folytatva a megbékélést, Ferenc pápa ezen áttörés 50. évfordulóján, 2014-ben elzarándokolt a Szentföldre, ahol találkozott Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával. A Vatikán és Moszkva közötti kapcsolatok enyhülése kicsit később, II. János Pál pápa idején kezdődött. De a lengyel pápa túl közel került az egykori szovjet területek keresztényeihez, amit az Orosz Ortodox Egyház nem vett jó néven, így elmaradt II. János Pál és II. Alekszij akkori moszkvai pátriárka 1997-re tervezett találkozója.
A közeledés a 2013-ban lemondott XVI. Benedek pápa alatt folytatódott, és a világ legnagyobb és legkisebb területű állama 2009-ben teljes diplomáciai kapcsolatot létesített. Moszkvában kedvezően fogadták, hogy a Szentszék „keresztények közötti háborúnak” nevezte az oroszok 2014-es ukrajnai agresszióját, sőt Ferenc kétszer is fogadta a Vatikánban Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Szakértők szerint a 2009-ben a moszkvai patriarchátus élére került Kirill különösen jó kapcsolatban áll Putyinnal, és a pátriárka az államfő engedélye – sőt akár utasítása – nélkül aligha találkozott volna Ferenccel.
Kirill politikai küldetése, hogy enyhítse Oroszország nemzetközi elszigeteltségét, miközben az USA és az EU – az ukrajnai után a szíriai katonai beavatkozás miatt – Moszkva további elszigetelésén fáradozik. A keresztények védelmének jelszava pedig Putyin szíriai kalandját is hitelesítheti Moszkva szerint. A havannai találkozó az orosz ortodox egyháznak amiatt is presztízskérdés lehetett, hogy idén júniusban, Kréta szigetén először gyűlnek egybe a 14 független ortodox egyház vezetői, ami szintén történelmi összejövetel lesz.
A geopolitikai jelentőség miatt így kevésbé számított, hogy az orosz egyház keményvonalasai nem támogatták a találkozót. Ők továbbra is eltévelyedésnek tartják a katolicizmust az igaz kereszténységtől, a pápát pedig az Antikrisztusnak tekintik. Egyúttal azzal vádolják a Vatikánt, hogy elhalássza a híveket Ukrajna nyugati felén, amit a patriarchátus a saját felségterületének tekint. Az ukrajnai görög katolikus egyház keleti rítust követ, de elfogadja Róma fennhatóságát. A nyugat-ukrajnai keresztények egyébként amiatt bírálják Ferencet, hogy túl puhány az oroszokkal szemben. A havannai áttörés ellenére Ferenc moszkvai útja egyelőre csak álom, bár egyesek szerint a pápa kész a kompromisszumra a keresztények feletti primátust illetően.
A pápa igen erőteljesen kezdeményez, hogy helyreállítsa a kínai kommunista forradalom után, 1951-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat Pekinggel. Ferenc 2014-ben egy interjúban már utalt a Kínához fűződő viszony javítására, és elárulta, hogy egy évvel korábban levelet küldött Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-elnöknek az államfővé választása kapcsán. Ferencet magát három nappal ezt megelőzően választották pápává. Az argentin pápa volt az első, akinek gépe átrepülhetett a kínai légtéren a 2014-es dél-koreai útja során. Pietro Parolin bíboros személyében – a katolikus egyház második legbefolyásosabb pozíciójára – Ferenc olyan pápai államtitkárt választott, aki a színfalak mögött sokat dolgozott a kínai kapcsolaton. Ferenc maga jezsuita, akinek rendje jelentős történelmi kapcsolatokkal bírt a kínai birodalommal. Azzal pedig hagyományt tört meg a pápa, hogy 2014-ben nem találkozott a Rómába látogató dalai lámával, a Kína által annektált Tibet száműzetésben élő vallási-szellemi vezetőjével.
A legújabb gesztusra már az idén került sor, amikor Ferenc az Asia Times angol nyelvű hongkongi internetes portálnak adott interjúban üdvözletét fejezte ki a kínaiaknak a holdújév kapcsán. Kijelentette, hogy számára Kína mindig is a nagyság igazodási pontja volt: nemcsak egy hatalmas ország, de jelentős kultúra, kimeríthetetlen bölcsességgel. A viszonylag visszafogott kínai reakciók egyelőre inkább a problémákra utalnak. Peking a diplomáciai kapcsolatok felvételéért cserébe azt követeli, hogy a Vatikán szakítson Tajvannal.
Probléma a kínai egyházvezetők kinevezése körüli viszály is. Az ázsiai országban a XIII. század óta működtek katolikus misszionáriusok, de voltak mélypontok, például amikor 1715-ben egy pápai rendelet elítélte a hagyományos kínai konfucianizmus tanításait és rituáléit. A kommunista Kínában a nyugati imperializmus formájának tekintették a katolicizmust, és Peking 1957-ben létrehozta a Kínai Hazafias Katolikus Szövetséget. A Pew amerikai kutatóintézet szerint a 9 millió kínai katolikusból 5,7 millióan tartoznak az állam ellenőrzése alatt álló egyházhoz.
A Vatikán azonban ragaszkodik ahhoz, hogy – mint mindenhol a világban – Kínában is ő nevezze ki a püspököket, akik Rómának tartoznak engedelmességgel. A Vatikán több, Peking által pozícióba helyezett katolikus püspököt kiközösített, a Szentszékhez hű egyházi vezetőknek és híveknek viszont Kínában üldözés, börtön, sőt kínzás juthat osztályrészül. Sokan bírálják a pápát, hogy miközben rajong Kínáért, nem ejt szót az ottani emberjogi visszaélésekről. Ferenc harsányan ellenzi a halálbüntetést, amit a washingtoni kongresszusban elmondott történelmi beszédében tavaly szóvá is tett, de nem beszél a valószínűleg kínaiak ezreit érintő kivégzésekről.
A reálpolitika tökéletes példája – summázta véleményét Olaszország egyik vezető Vatikán-szakértője, Sandro Magister. Bár még szintén álomnak tűnik a kapcsolatok helyreállítása, nem is beszélve egy kínai pápavizitről, sokak szerint nem szabad lebecsülni a hatalmas világpolitikai jelentőséggel bíró Ferenc diplomáciai képességeit. Nem kis szerepe volt a tavalyi amerikai–kubai rendezésben, illetve a kolumbiai kormány és a lázadók közötti békemegállapodásban. Ami pedig Kínát illeti, a pápa és a katolikus egyház iránti növekvő figyelmet jól mutatta, milyen sokan követték Ferenc 2015-ös amerikai látogatását a Weibo kínai mikroblogon. Az egyházfő kínai népszerűségéről Hszi Csin-pingnek is fogalma lehetett, hiszen az ezzel részben egyidejű amerikai vizitje során állítólag úgy igazította washingtoni megállóját, hogy ne kelljen a pápával versengenie honfitársai figyelméért.
KERESZTES IMRE
