Merő talány

Elkerülhetetlen, hogy akár egy éven belül újra az urnákhoz szólítsák a szavazókat – jósolják szinte egybehangzóan politikai elemzők a szombati szlovák parlamenti választás után kialakult helyzet láttán. A pozsonyi törvényhozásba a neoliberálistól a baloldali populistán és a jobbközépen át egészen a radikális nacionalistáig, sőt még azon túl is, az újfasisztáig terjedő nézeteket valló pártok jutottak be. Az EU-hoz fűződő viszonyban is lefedik a teljes skálát: van köztük unióbarát, euroszkeptikus, de olyan is, amelyik egyenesen kiléptetné Szlovákiát az európai integrációból. A négy éven át baloldali populista pártjával, a Smerrel egyedül is többségben kormányzó Robert Ficóval szembeni protestszavazás képtelen eredménye mindenkit meglepett. Nemcsak a nyolc párt – köztük négy új – bejutását korábban elképzelhetetlennek tartó politológusokat, közvélemény-kutató intézeteket, de még a nyerteseket és a veszteseket is. A választás kimenetele patthelyzetet hozott, sem a baloldalon, sem a jobboldalon nincs esély stabil koalícióra. Pedig Szlovákia július elsejétől az EU soros elnökségét látja el.

Az eredmény váratlanságában közrejátszott, hogy két héttel a választás előtt már tilos volt közvélemény-kutatást készíteni. Épp abban az időben, amikor a pártok a legintenzívebben kampányolnak, és a leginkább változhat a helyzet. Azt persze közvélemény-szondázások nélkül is érzékelni lehetett, hogy Fico pártja veszít a támogatottságából, ám az még a kormányfőt is meghökkentette, hogy mennyien hátat fordítottak neki. Bár a Smer egymás után negyedszer nyert, és ebből két ízben tudott kormányt alakítani, ezúttal a mandátumainak közel a harmadát elveszítette. Így nemcsak a többségének intett búcsút, de annak is, hogy egyetlen partnerrel kormányképes koalíciót hozzon össze. Fico a vereséggel felérő győzelméért csak magát okolhatja. Eltaktikázta magát azzal, hogy a menekültekkel riogatott, és kiszabadította a szellemet a palackból. A csalódott választók félelmét – bár érzékelték, hogy Szlovákiában nincsenek is menekültek – a retorika felkorbácsolta, és a szélsőségekhez pártoltak. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy Fico nem az őket érintő témákkal, az egészségüggyel és az oktatással foglalkozott, hanem álproblémákat dobott be.

Mindez azt eredményezte, hogy a Csehszlovákia kettéválása, 1993 óta első ízben bejutott a parlamentbe egy újfasiszta, rasszista párt. A két éve Besztercebánya megye elnökévé választott Marián Kotleba vezette A Mi Szlovákiánk Néppárt az ötödik legnagyobb politikai erő lesz a törvényhozásban, miután 8 százalékot szerzett. A főleg a fiatalok, illetve az első szavazók által preferált Kotleba a romákat előszeretettel nevezi parazitáknak, a híveit rendszerint „Szép fehér napot!” kifejezéssel köszönti. Idegenellenes, nyíltan szimpatizál a nácibarát szlovák állam háborús bűnösként kivégzett egykori elnökével, Josef Tisóval, és kiléptetné Szlovákiát az EU-ból, valamint a NATO-ból. A másik hét parlamentbe bejutott párt – még a radikális nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is – elhatárolódik tőle, és Andrej Kiska államfő is egyedül őt nem hívta meg konzultációra, amikor hétfőn Ficót kérte fel hivatalosan a kormányalakításra. A korábban a „magyarfaló” Jan Slota irányította SNS egyébként Andrej Danko ügyvéddel az élén a magyarellenességben megszelídült, már Szlovákia EU-tagságát is elfogadja, s ismét parlamenti tényező lett, a negyedik legtöbb mandátumot szerezte. Fico 2006-tól négy éven át egyszer kormányzott az SNS-szel, ám ezúttal további partnerre is szüksége lesz.

A második legerősebb parlamenti párttá a Szabadság és Szolidaritás (SaS) lépett elő. A gazdasági és társadalompolitikai kérdésekben liberális, ám euroszkeptikus, a görög uniós válságkezelést elutasító Richard Sulík vezette csoport bejutására egyik közvélemény-kutató sem számított, mégis a jobboldal vezető ereje lett. Pozícióját Sulík arra akarja felhasználni, hogy Ficóval szembeni koalíciót alakítson. Az átütő eredményt azt hozhatta meg számára, hogy a pártelnöki televíziós vitákban a legjobban szerepelt, a lakosságot leginkább foglalkoztató gazdasági kérdésekben szakértelmet mutatott, és képes volt az utolsó pillanatban mozgósítani a híveit.

Sulík mentsvárként szolgált a mérsékelt jobboldali választóknak az euróbevezetés alapjait lerakó konzervatív Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKU) szétesése után. Az SDKU szombaton már be sem került a parlamentbe. Az SaS-hez pártolók valószínűleg mára elfelejtették, hogy Sulík buktatta meg félidejében, 2012 áprilisában az Iveta Radicová vezette jobbközép kormányt. Az akkori koalíció egykulcsos adórendszerének kidolgozásában a pénzügyminiszter tanácsadójaként részt vett politikus nem támogatta ugyanis a szlovák részvételt a Görögországnak összeállított uniós mentőcsomagban, aminek elfogadását Radicová bizalmi szavazással kötötte egybe. A kormányválságot követő előrehozott választáson tért aztán vissza fölényes többséggel Fico.

Az 1993 utáni önálló Szlovákia minden parlamentjébe bekerült, több koalícióban is részt vett Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) sem szerzett ezúttal mandátumot, pedig hűséges konzervatív katolikus szavazóbázisa révén biztos bejutónak tartották. A jobboldalon az eddiginél jóval nagyobb súlya lett az SaS-ből 2011-ben kilépett, majd önállósodott Igor Matovic Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OL'aNO) nevű pártjának. A 42 éves Matovic a harmadik legerősebb parlamenti párt élén politizálhat tovább, és listáján bejuttatta az egykoron a KDH legtehetségesebb fiatal politikusának tartott Daniel Lipsicet. A KDH másik, egykor nagy reményű politikusa, a korrupcióellenes programot hirdető, ám pártfinanszírozási botrányba keveredett Radoslav Procházka vezette Siet (Háló) viszont épphogy bejutott. A milliomos üzletember Boris Kollár Család vagyunk elnevezésű pártja is parlamenti erővé vált azzal, hogy a kampányát arra a jelszóra építette: „Szavazzatok rám, mert nem vagyok politikus!” A szlovák–magyar Most–Híd is átlépte a parlamenti küszöböt. A Fidesz által támogatott Magyar Közösség Pártja viszont ismét kívül rekedt. Berényi József pártelnök lemondott, és az MKP-ban, akárcsak a Most–Hídban az összefogást kezdték emlegetni.

A kialakult helyzetben Fico helyzete egyre nehezebb a kormányalakításra. Csak az SNS-re számíthat, másik kiszemeltje, a Most–Híd közölte, nem tárgyal vele, és Slota egykori pártjával sem hajlandó koalícióra lépni. Márpedig a jobboldalon szervezkedő Sulík – az OL'aNO, a Siet és a Most–Híd mellett – szintén rászorulna az SNS-re, mert nélküle még Kollárral sem lenne meg a többsége. Az üzletember-politikus egyelőre egyik koalícióba sem szállna be, ám kívülről hajlandó lenne a jobboldali szövetség támogatására. Kialakulóban ugyanaz a helyzet, ami 2010-ben egyszer már megtörtént: akkor szintén Fico győzött, de koalíciós partner híján átadta a terepet a jobbközép pártoknak, majd 2012-ben, miután azok összekülönböztek, megint színre lépett.

TÁLAS ANDREA