Bakos Tamás

Bakos Tamás 13 évet élt az utcán. A nehezen kommunikáló, csaknem negyven éves férfinek pedig van tanult szakmája, dolgozott is benne éveket, aztán sodródott ide-oda. Hogy miért került az utcára, ő maga sem tudja, vagy akarja megmagyarázni. Családja egy darabig óvta őt, de eljött az a pont, amikor  szem elől tévesztette, s Tamás nem kereste őket. Akkor akadtak rá ismét, amikor súlyos sérülésekkel egy budapesti hajléktalankórházba került. Testvére, Anna, hiába vitte haza édesanyjukhoz, pontosan tudta, ez csak átmeneti állapot; ha nem találnak ki Tamás számára életcélt, hamarosan ismét eltűnik.

Tamás gyerekkora óta rajzolt, hajléktalanként sem hagyott fel ezzel, sőt ezer forintért alkalmanként el is adott egyet-egyet. Anna vásznat, festéket vett testvérének,   hogy a csomagolópapír és az utcán talált farostlemezek után „rendes képeket” is festhessen. Ezeket mutatta meg a bécsi munkaadójának, Walter Famlernek, a bécsi galeristának, aki le volt nyűgözve az alkotásoktól.

Walter Famler azzal kezdi beszélgetésünket, nem szociális projektről van szó, szerinte Bakos Tamás képei teljes értékű művészeti alkotások.  Ezért vette be az általa vezetett városi fenntartású galéria, az Alte Schmiede Kunstverein programjába. Szállást, és munkaeszközöket biztosított Tamás számára, és a hónapok óta tartó munka eredményeként létrejött képekből megtartathatta a művész élete első kiállítását. Nem egy magyar kortárs festőművész megirigyelné azt a szép kiállítású, több nyelvű, több, mint száz oldalas, rengeteg képpel illusztrált, négy tanulmányt is  tartalmazó katalógust, ami a kiállításra készült. A tárlat különleges helyszínen, egy bécsi kerületi bírósági épületben található ( 1120 Wien Schönbrunner Straße 222-228) december 23-ig hétköznaponként ingyenesen látogatható.

Walter Famler szerint a bíróság elnöke művészet kedvelő ember, így gyakran ad helyet tárlatoknak. „Sok ember megfordul egy bírósságon, köztük magas státuszú emberek, így gyakran akad vevő is” - magyarázza a galériás, aki további kiállításokat is szervez Tamásnak, igyekszik Budapesten is befogadó helyet találni művei számára. De az ő munkája nem tarthat a végtelenségig, csak addig, amig egy kereskedelmi galéria fel nem figyel a művészre, akár Ausztriában, akár Magyarországon, hiszen az Alte Schmiede Kunstverein önkormányzati fenntartású intézményként nem foglalkozik kereskedelemmel.