Képzelje el a kedves olvasó, ha a munkahelyét átvenné a kormány, őt magát pedig államellenes összeesküvés miatt le akarnák tartóztatni, mindezt az egyik napról a másikra. Ezt élte meg Sevgi Akarcesme, akit 2016. március 4-én rendőrök vittek el a Zaman nevű ellenzéki lap szerkesztőségéből - ennek a lapnak volt ugyanis a főszerkesztője. Ekkor vette át a török állam az irányítást az ország legnagyobb, napi 600 ezres eladott példányszámú napilapja felett, amely többször is leleplezett olyan korrupciós botrányokat, amelyeknek szálai egészen az elnök, Recep Tayyip Erdogan családjához elértek.

Sevgi Akarcesme

Akarcesmének sem kellett sok, miután kiengedték az őrizetből, március 6-án külföldre menekült, azóta is száműzetésben él, legalábbis így nevezi helyzetét a hvg.hu-nak a Skype-on adott interjúban (nem merte bekapcsolni a kameráját és nem mondta meg, Európában hol tartózkodik). Meg is született ellene a vád: terrorizmus. Mindezt tulajdonképpen azért, mert rendesen végezte újságírói munkáját. A volt főszerkesztő finoman szólva sem optimista - kifejezetten reménytelennek látja a helyzetet. Barátai, volt kollégái jelentős része börtönben van, igazából már annyi elég egy letartóztatáshoz, hogy valaki a Zamannál dolgozott. A fiatal újságírók a hatalom szemében vagy gyanúsak, vagy börtönben vannak.

"Mindig is nehéz volt Törökországban újságírónak lenni, de most a legnehezebb."

A tisztogatás ügyeit és áldozatait dokumentáló turkeypurge.com oldal szerint július 15. óta 145 újságíró van börtönben.

És a török börtönök kemény próbatételt jelentenek: az augusztus 11-én letartóztatott Aysenur Parildak, volt Zaman-újságíró arról írt a rács mögül, hogy szexuálisan zaklatják, verik. "Nyolc napon keresztül folyamatosan kihallgattak, éjjel-nappal. A rendőrtisztek úgy hallgattak ki, hogy részegek voltak, és ezt be is vallották. (...) Félek, hogy megfeledkeznek rólam." A levél kikerülése után a hatóságok megszüntették a lehetőséget, hogy a börtönből levelet lehessen küldeni.

Kérdeztük Akardesmét a családjáról, szeretteiről is, de róluk inkább nem beszél, ahogy - mint már említettük - a Skype-on a videocsatornát sem kapcsolja be - első a biztonság. Nem a levegőbe beszél: a török kormány nem riad vissza attól sem, hogy családtagokkal zsarolja a politikai ellenfeleket, üldözötteket. A Zaman főszerkesztő-helyettesének felesége a mai napig börtönben van, mi is beszámoltunk egy olyan esetről, amikor egy jelenleg külföldre menekült egyetemi oktatót a fia bebörtönzésével zsaroltak-fenyegettek.

Zaman Daily Newspaper / Aki Talha Sertturk

Mert a rezsim egyáltalán nem elégszik meg azzal, ha egy általa nemkívánatos személyt sikerül elüldözni Törökországból. Sőt a kiüldözöttek felkutatására ügynököket küldött Európába, és többször kijelentette, hogy hazaviszi és megbünteti azokat, akik elmenekültek. Akarcesmét az sem lepné meg, ha emberrablással vinnének haza kiemelt fontosságú embereket, mint tette azt a török állam Abdullah Öcalannal, a kurd PKK vezetőjével, akit Kenyából hurcoltak Törökországba 1999-ben. Sokan, ha akarnák, sem tudnák elhagyni Törökországot, mert bevonták az útlevelüket: 50 ezer útlevél lett használhatatlan július 15. óta.

A volt főszerkesztőnek nagy csalódás, hogy a Nyugatot nem rendíti meg a jogállamiság és a sajtószabadság ilyen mérvű rombolása, amit ma Törökországban tapasztalunk. Természetesen tagadja az ellene felhozott vádakat, semmi mást nem tett, mint próbálta a munkáját a lehető legjobban végezni.

A Zamant gülenista újságként tartották nyilván. Amikor rákérdeztünk a gülenizmusra, Akarcesme közbevág: nem szereti a gülenizmus szót, mert ez azt sugallja, valamiféle ideológiával állunk szemben. Pedig Gülen tanai vagy elvei nem ilyenek, a Gülen-hívek sem tekinthető egy szekta tagjainak. Az erőteljes állami propagandával megetetett társadalom most minimum gyanakodva néz a gülenizmusra, de sokan elhiszik, hogy tényleg egy terrorista, államrend megdöntésére irányuló szervezkedést takartak a güleni elvek. Arról, hogy ez nincs így, már számos cikkünk született, és Akarcesme sem mond mást: ez egy társadalmi mozgalom, nem szekta, nem iszlamista irányzat. Ellenkezőleg, fellép a szélsőségek ellen, egy progresszív irányzat. Mecsetek helyett iskolákat épít. A főszerkesztőnőt arról győzte meg, hogy a világi élet és az iszlám vallásosság összeegyeztethető. Akarcesme egyébként szekuláris gondolkodású, az egyház és állam szétválasztásában hisz. A güleni elvek segítettek Törökország anatóliai részén is, az ottani, elmaradottabb vidékeken is valamiféle nyitottságot eredményezett a güleni eszmék megjelenése. Az iskolákkal segítette a társadalmi mobilitást, és a kultúrák egymás mellett élését hirdeti.

AFP / Ozan Kose

Akarcesme eléggé elkeseredett Törökországot illetően. A hatalom mindenkit megfélemlít, még az Alkotmánybíróság két tagját is letartóztatták a terrorizmus segítése vádjával. Az Erdogan által Allah ajándékának nevezett puccsot követő tisztogatás még azt a gyenge demokratikus intézményrendszert is elsöpörte, ami még megvolt. "Már nem is nevezhető demokráciának" - mondja ki Törökországról a véleményét a nő. Gyenge a civil társadalom, a politikai ellenzék, Erdogan pedig kliensrendszert épít, és lojális emberekkel tölti fel a pozíciókat. "Csak a csoda segíthet" - mondja.

És hogy éli meg mindezt személyes síkon? "Az életem romokban van", mondja a volt főszerkesztő, "fizetem az árat". Úgy véli, ha a társadalom nem mozdul, ő sem tud mit csinálni. Egyetlen dolgot tehet: beszél a problémákról, felvilágosítja az embereket. Törökországba nem mehet vissza, rögtön letartóztatják. Száműzetésben pedig óvatosnak kell lennie, nehogy a török titkosszolgálatok megtalálják. Már a puccs előtt látta, mire megy ki a játék, és elkezdte szervezni az emigrációját. Imádja Isztambult, szülővárosát, de ha a társadalom ennyire beáll a tisztogatások mögé, miközben tudják, a vádak hamisak, haraggal tekint városára. "Nem fogok megbocsátani azoknak, akik csendben maradtak, vagy támogatták a tisztogatást."

Törökország lezárva: katonai puccs Erdogan ellen

Lövöldözést, robbanásokat hallottak péntek este Ankarában: katonai puccsot indított a hadsereg Erdogan elnök ellen. A nagyvárosok fölött alacsonyan szállnak a vadászgépek és helikopterek. A Boszporuszon nincs átjárás, az Atatürk reptér előtt tankok sorakoztak fel, a légteret lezárták. Rendőrök és katonák közötti harcokról érkezett jelentés, a vezérkari főnököt túszul ejtettek.