Tisztacserére várva

A politikusok balszerencséje, hogy minden nyilvánosan elhangzott mondatukat megőrzi az írásos emlékezet. Brazíliában most a 2003–2011 közti államfő, Luiz Inácio Lula da Silva fejére olvassák azt, amit 1988-ban a legnagyobb dél-amerikai ország szegényei körében már akkor is rendkívül népszerű, lángszavú parlamenti képviselőként a hatalmasok piszkos trükkjeiről és érinthetetlenségéről megfogalmazott. „Brazíliában a szegény börtönbe kerül, ha lop, de ha gazdag teszi ugyanezt, akkor miniszter lesz belőle” – harsogta, ám a történelem kerekei nagyot fordultak: most őt, az egykori szakszervezeti vezért vádolják azzal, hogy a bűnvádi eljárás elől a kormányban keres menedéket.

Utódja és protezsáltja, a 2011-ben hivatalba lépett Dilma Rousseff ugyanis sebtében a befolyásos kabinetfőnöki posztra nevezte ki mentorát, miután Lula lakásában március elején nagy erőkkel házkutatást tartottak, pénzmosás és megvesztegetés nyomait keresve. A brazil törvények alapján ugyanis az 513 képviselő és a 81 szenátor, valamint a kormány tagjai és más politikai vezetők – összesen mintegy hétszáz személy – ügyében nem járhat el az ügyészség, csak az ország legfelső bírósága. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eljárás akár évekig is elhúzódhat, ha egyáltalán megindul. Lula ráadásul abban is reménykedik, hogy a taláros testület elnéző lesz vele, mert a 11 tagból nyolcat ő vagy Rousseff nevezett ki. Az eset zűrös voltára és a megosztottságra ugyanakkor jellemző, hogy az egyik legfelső bíró a határozatával megakadályozta a hivatali esküt villámgyorsan letevő Lula hivatalba lépését. Társa viszont az egész ügyet a húsvéti szünete után hivatalába visszatérő bíróság napirendjére emelte, eltorlaszolva így az eljárás útját az alsóbb szinteken.

A hivatali idejének letelte idején még 80 százalék fölötti volt Lula népszerűségi mutatója, de rengeteget veszített belőle. Azzal vádolják ugyanis, hogy az állami szektorból érkező megrendelésekért hálás építőipari vállalatok segítségével épült tengerparti luxuslakása és a vidéki rezidenciája, s a nevét viselő szegénységellenes intézeten keresztül piszkos pénzek kerültek az általa 1980-ban alapított Munkáspárt (PT) kasszájába. A volt államfő ezzel belekeveredett Brazília történetének legnagyobb korrupciós botrányába, amelynek szálai a politika minden zegzugába elvezetnek, és szinte megbénítják a gazdaságot az országban. Pedig az amúgy is kínnal-keservvel készül az augusztus 5-én kezdődő nyári olimpiai játékokra. A politikusok tucatjait elsöprő lavina egy 2012-es vizsgálattal indult, amely a fővárosban, Brasíliában pénzmosás nyomait kutatta. Más helyszínek mellett lehallgattak egy benzinkutat is, amelynek korábban volt egy autómosója. Innen a nyomozásnak immár a brazil politikai szótárba is bekerült neve, az Operacao Lava Jato, azaz az Autómosó Hadművelet.

A szálak felgöngyölítése során kiderült, hogy az állami többségi tulajdonban lévő Petrobras olajmonopólium lényegében a Munkáspárt kifizetőhelyeként működött, de jutott a kenőpénzből a PT parlamenti szövetségeseinek is. A Petrobras azóta leváltott és részben vád alá helyezett, illetve elítélt vezetői és a kartellbe tömörült nagy építőipari vállalatok összejátszottak. Az utóbbiak lezsírozták egymás közt az évente 20 milliárd dollárnyit beruházó Petrobras tendereit, majd az olajtársaság kifizette a piacinál magasabb árakat. Ezekből a becslések szerint a 2004-től a botrány kirobbanásáig eltelt évtizedben 1,5-2 milliárd dollár találhatott utat pártkasszákba és magánzsebekbe, brazíliai és svájci bankszámlákra. A túlszámlázásból származó feketepénz a Kelet-Közép-Európában is jól ismert módon gyakran tanulmányok és tanácsadói szerződések révén tisztult meg.

A valóságos népi hőssé lett, 43 éves Sérgio Moro vizsgálóbíró irányításával zajló nyomozásnak egyelőre nem sikerült bebizonyítania, hogy a korrupciós gépezet működéséről tudott Rousseff, aki 2003–2010 között a Petrobras igazgatótanácsának elnöke volt, és onnan ült át az államfői székbe. Fordulatot hozhat viszont, hogy a napokban vádalkut kötött Delcídio do Amaral, a Munkáspárt egyik befolyásos szenátora, és azt állítja, hogy Rousseff nemcsak tudott a lezsírozott versenytárgyalásokról, de államfőként – Lulával szövetkezve – megpróbálta akadályozni a nyomozást. Múlt heti hírek szerint kész a vád tanújává válni a korrupció miatt első fokon 19 év börtönbüntetésre ítélt Marcelo Odebrecht. A családja ellenőrzése alatt lévő Odebrecht építőipari óriás milliárdos volt vezérigazgatója állítólag precíz menedzser módjára politikai atombombával felérő Excel-táblában rögzítette a kifizetéseket.

Rousseff a vádakat nemes egyszerűséggel puccskísérletnek minősíti, de a népszerűsége egy számjegyűre zuhant, és március közepén Brazíliában nagyobb tüntetést tartottak ellene és a kormánya ellen, mint az 1964–1985 közti katonai diktatúra végnapjaiban. Míg Lulát börtön, addig Rousseffet alkotmányos vádemelési eljárás fenyegeti. A vád – amit a számvevőszék jelentése megerősített –, hogy az elnök, a pénzügyi felelősségről szóló törvényt megszegve, a 2014-es költségvetést a kifizetések visszatartásával manipulálta, hogy ezzel fessen szebb képet a valójában súlyos gondokkal küzdő államháztartásról az az évi elnökválasztás előtt, amit végül szűk többséggel megnyert. Az alsóházban március közepén megalakult az a bizottság, amely javasolhatja az eljárás megindítását, amihez az 513 képviselő kétharmadának a jóváhagyása szükséges. Ha ez megtörténik, az ügy a szenátus elé kerül, Rousseffet pedig átmenetileg felfüggesztik a hivatalából, s az államfői teendőket az alelnök, Michel Temer veszi át. A szenátusnak 180 napja van a legfelső bíróság elnökének vezetésével zajló tárgyalásra, és szintén kétharmaddal állapíthatja meg Rousseff bűnösségét, akit ekkor megfosztanak a hivatalától, és a mandátumából hátralévő időt Temer tölti ki. Ráadásul a Petrobras-botrányban más politikusok mellett gyanúba keveredett az alsóház és a szenátus elnöke is, pedig fontos szerepet játszanak az államfő elleni eljárásban.

A politika építménye akkor omlott rá Brazíliára, amikor az ország az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság óta a legmélyebb krízisébe zuhant. A 2010-ben még 7,5 százalékos növekedés tavalyra 3,8 százalékos recesszióba fordult – az idén is legalább ekkora visszaesés várható –, ahogy összeomlottak a nyersanyag- és az olajárak. Lula és Rousseff kormánya a bő esztendőket példás szociális program kiépítésére használta fel, amivel a kétszázmilliós országban 40 millió embert emeltek ki a szegénységből. Az exportbevételek megcsappanása miatt azonban elfogyott a pénz, a költségvetési hiány 10 százalék fölé, a munkanélküliség pedig 10 százalék közelébe hízott. Ez pedig szintén hozzájárult a több százezres tüntetésekhez, a Lulát és Rousseffet legszívesebben rács mögött tudni akaró elégedetlenséghez.

NAGY GÁBOR