Olyanok, akik az 1990-es években háborús bűnt követtek el vagy politikusként szerepet játszottak a harcok kirobbantásában. Így nem csoda, hogy az országok a mai napig képtelenek normalizálni kapcsolataikat.
„Minden egyes meggyilkolt szerbért száz muszlimot fogunk megölni” – ezt még jóval az előtt mondta Aleksandar Vucic, hogy 2014-ben Szerbia miniszterelnökévé választották volna az EU-párti Szerb Haladó Párt (SZNSZ) jelöltjeként. A kijelentés mindenesetre nevezetes időpontban, 1995. július 20-án hangzott el, akkor, amikor a boszniai szerb hadsereg katonái éppen nyolcezer muszlimot gyilkoltak le a kelet-boszniai Srebrenicában.
A 24 évesen már a szélsőséges nacionalista Vojislav Seselj vezette Szerb Radikális Párt (SZRSZ) főtitkáraként tevékenykedő Vucic 1998-ban – Slobodan Milosevic jugoszláv elnök országlása idején – szerb tájékoztatási miniszterként szolgált. Miközben megfizethetetlen bírságokat szabott ki a szerinte hazug ellenzéki médiumokra, tevékeny szerepet játszott a koszovói albánok elleni szerbiai gyűlöletkampány felpörgetésében. Ami pedig az albánok tömeges elűzéséhez, a véres koszovói polgárháborúhoz, majd a NATO Szerbia elleni 1999-es légiháborújához vezetett.
Bár Vucic több alkalommal is elnézést kért múltbeli hibáiért, szerb miniszterelnökként is kitart amellett, hogy Srebrenicában legfeljebb tömeggyilkosság történt, nem pedig népirtás. Ahogy párttársa, az államfői tisztséget betöltő Tomislav Nikolic szerint is, aki néhány éve az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagját levélben arra kérte, hogy ne szavazzák meg azt a határozati javaslatot, amely népirtásnak minősítette volna a második világháború utáni korszak legtöbb áldozatot követelő vérengzését. A délszláv háborúban önkéntesként részt vevő, csetnik vajdai címet szerzett Nikolics sokáig az SZRSZ alelnöke volt, majd miután a vezér, Seselj 2003-ban önként feladta magát a hágai Nemzetközi Törvényszéken (NT), átvette a párt irányítását. Egész politikai pályafutása során a „Nagy Szerbiáról” álmodozott. Sőt még négy évvel ezelőtt is azt mondta a német Frankfurter Allgemeine Zeitung napilapnak adott interjújában, hogy a jugoszláv hadsereg által 1991-ben rommá lőtt Vukovár szerb város és a horvátoknak semmi keresnivalójuk sincs a szerémségi településen. Bár a botrányt tapasztalva letagadta, hogy beszélt volna Vukovárról, a lap újságírója rögzítette a beszélgetést, így Nikolic lelepleződött.
A helyzetet tovább rontja, hogy Vucic helyettese és Szerbia külügyminisztere az az Ivica Dacic, aki 1992–2000 között a Milosevic vezette Szerbiai Szocialista Párt (SZPSZ) szóvivőjeként védelmezte Belgrád politikáját. A legnagyobb ellenzéki párt pedig Szerbiában az SZRSZ, amely az után erősödött meg újra, hogy az NT az idén márciusban nagy meglepetésre felmentette a tömörülés élére visszatérő Seseljt a háborús bűnök vádja alól. Az indoklás szerint nem lehetett egyértelmű kapcsolatot találni Seselj tevékenysége és a nevét viselő szerb szabadcsapatok horvátországi bűncselekményei között. Szerbiában a közvélemény-kutatások szerint a kormányon lévő két nagy párt – a Vucic-féle SZNSZ és a Dacic vezette SZPSZ –, valamint a legnagyobb ellenzéki erő összesen a választók 71 százalékának támogatását élvezi.
Horvátországban még emlékeznek arra, hogy Seselj azzal fenyegetőzött, rozsdás kanállal fogja kivájni az usztasa horvátok szemét. Ezért felháborodással vették tudomásul az SZRSZ-alapító hágai felmentését, majd maguk is tettek arról, hogy a szerbek is feldühödjenek. Andrej Plenkovic kormányfő ugyanis az NT által első fokon 24 évre ítélt Ante Gotovina tábornokot nevezte ki a védelmi miniszter tanácsadójává. Bár Gotovinát végül ugyancsak felmentették, az ellene harcoló szerbek és bosnyákok változatlanul háborús bűnösnek tartják a Horvátországban nemzeti hősként ünnepelt főtisztet. Plenkovic elődje, Tihomir Oreskovic is vihart kavart egyik idén januári kinevezésével, amikor a múltban nyíltan usztasa nézeteket valló Zlatko Hasanbegovicot tette meg kulturális miniszterré.
A Szerbiából 2008-ban kiszakadt Koszovóban is vezető szerepet játszanak a háborús bűnökkel vádolt politikusok. Az államfő Hasim Thaqi, a szerbek ellen 1998-tól harcoló Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egykori parancsnoka, aki nem került ugyan az NT elé, ám alighanem ennek ellenére tapad vér a kezéhez. Ugyancsak háborús bűnökkel vádolják ellenfelei Agim Ceku volt koszovói miniszterelnököt, későbbi védelmi minisztert, aki előbb Horvátországban, majd Koszovóban harcolt a szerbek ellen, és állítólag kegyetlenkedett a foglyokkal, illetve a polgári személyekkel.
Néhány magas rangú koszovói vezető – többek között Ramush Haradinaj egykori miniszterelnök – megjárta ugyan Hágát, ám végül senkit sem ítélt el a Nemzetközi Törvényszék. Pedig az 1990-es évek második felében nyílt titoknak számított, hogy az UCK a koszovói és az albániai maffiával együttműködve szerelte fel fegyverekkel a szerbek ellen harcoló albán egységeket. Azok pedig az 1999-es harcok idején több bűncselekményt is elkövettek a szerbek, illetve a szerbekkel együttműködő albán nemzetiségű civilek ellen.
Az NT albánokkal kapcsolatos elnéző magatartása annyira feltűnő volt, hogy Hágában idén januárban különbíróságot hoztak létre azért, hogy még egyszer megvizsgálják, milyen szerepet játszottak az UCK egykori vezetői a parancsokságuk alatt álló katonák által elkövetett bűncselekményekben. Az amerikai David Schwendiman vezette testület várhatóan 2017 tavaszán teszi közzé, ki ellen kíván vádat emelni.
Boszniában az keltett feltűnést, hogy a volt jugoszláv tagköztársaság északnyugati részén lévő Velika Kladusában az idén Fikret Abdicot választották meg polgármesternek. Abdic – aki a délszláv háború előtt a Jugoszlávia-szerte ismert Agrokomerc nevű vállalat népszerű igazgatója volt – a boszniai polgárháború idején a szerbek oldalán harcolt, s az ellenőrzése alatt lévő területeken létrehozott fogolytáborokban rendszeresek voltak a kínzások és gyilkosságok. Abdicot Horvátországban 15 éves börtönbüntetésre ítélték, s amikor tíz év letöltése után szabadlábra került, azonnal visszatért a politika színpadára. „Talán Abdic pályáját nyomon követve látszik a legjobban, hogy a háború sötétsége mögött gazdasági megfontolások, illetve a profitéhség állt” – írta a Vreme című belgrádi hetilap. Abdic a boszniai háború első éveiben valamennyi szemben álló félnek, a szerbeknek, a horvátoknak, illetve a bosnyákoknak is adott el fegyvereket.
A példája nem egyedi: az őszi helyhatósági választásokon másik négy olyan személyt is megválasztottak, akiket jogerősen elítéltek háborús bűncselekmények miatt. Amikor pedig a bűnösök szabadulnak, általában ünneplő tömeg várja őket. Abdic és Momcilo Krajisnik egykori boszniai szerb parlamenti elnök is diadalmenetben térhetett vissza otthonába. Hasonló fogadtatás vár az NT által elítélt többi politikusra is – már ha megérik büntetésük leteltét. Erre viszonylag kicsi az esélye a 40 év börtönnel sújtott Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnöknek, illetve az életfogytiglani börtönbüntetés elé néző „srebrenicai mészárosnak”, Ratko Mladicnak.
A soviniszta politikusok sikerei azt mutatják, hogy két évtizeddel a délszláv háborúk vége után is meghatározó szerepet játszik a térségben a nacionalizmus. Ez az egyik fő oka annak, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok a mai napig képtelenek az egymáshoz fűződő kapcsolatok normalizálására. Még a függetlenséget egymással együttműködve kiharcoló Szlovénia és Horvátország között is fagyos néha a viszony.
Sokat köszönhet az Ozempic és a Wegovy Hollywoodnak, ott derült ki, hogy radikálisan le lehet fogyni a szemaglutid alapú gyógyszerekkel – de a függőségekre gyakorolt jótékony hatása is a sztárok által bukott ki. Rengeteg kutatás indult, hogy kiderüljön, miért válnak be számos betegség ellen a cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszerek.
Húszévnyi lefelé nivellálás után érkeztünk meg ide, Szentkirályi Alexandra csomagtartós videójához. Vélemény.
Igyekeznek javítani a munkaerő-hatékonyságon.
A lap szerint a Fideszen belül is törésvonalakat okoz az egyre szélsőségesebb kormányzás.
Justin McKenzie Smith korábban grúziai nagykövetként is szolgált.
