A szkopjei szerb követség teljes személyzetének hazarendelése szokatlan diplomáciai lépés volt. Vučić és Zaev közös közleménye fényében pedig érthetetlen. A hivatalos szerb álláspont szerint a macedónok grandiózus összeesküvésre készültek Szerbia intézményei ellen, a kormányhoz közeli média pedig a szerb diplomaták lehallgatásáról és „megfélemlítéséről” beszélt. Erős szál volt a sztoriban, miszerint a macedón vezetés úgy döntött, megszavazza Koszovó felvételét az UNESCÓ-ba, ami erősen sértené Szerbia érdekeit. (A diplomáciai lépés első elemzését itt olvashatja el.)

A szerb követség épülete Szkopje belvárosában

AFP / Anadolu Agency / Besar Ademi

A macedónok meglehetősen higgadtan reagáltak. Azt gyorsan tisztázták, hogy Macedónia már 2015-ben is megszavazta Koszovó UNESCO-felvételét, ami akkor még említés szintjén sem okozott semmilyen zavart a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokban. (92 ország szavazott igennel, 50 nemmel, 29 tartózkodott.) Bár egy május végi brüsszeli találkozójuk után Vučić azt nyilatkozta, Zaev ígérete szerint Macedónia „semlegesen” fog viselkedni a szavazáskor, egy ilyen informális ígéret visszavonása azért ritkán vezet diplomáciai háborúhoz. Ami a kémkedési vádat illeti, a macedón kormányfő maga jelentette be, hogy a titkosszolgálatoknak semmilyen parancsuk nem volt a szerb követség megfigyelésére, pláne nem a diplomaták megfélemlítésére. A macedón sajtó is leginkább csak értetlenkedett: a Szloboden Pecsat fotómontázst készített az előző nap hisztérikus szerb címlapjaiból: az egyiken a vezető hír az volt, hogy magát Vučićot is lehallgatták, egy másikon pedig nem kevesebbet állítottak öles betűkkel, mint hogy Macedónia „hadat üzent” Szerbiának, a harmadikon pedig hogy „az új Balkán-háború Macedóniából indul.” A montázs fölé szerb-macedón keverék nyelven azt írták: „Szerb testvéreink, mi azért szeretünk benneteket!” Bár a szerb és a macedón nyelv meglehetősen eltér, egymás írott szövegeit azért nagy biztonsággal megértik.

Ehhez képest a Vučić-Zaev telefonbeszélgetés után kiadott ötpontos közlemény egészen úgy hangzik, mint amikor két KGST-vezető találkozott egykoron. Megállapodtak, hogy „minden esetleges egyet nem értést” kizárólag békés úton rendeznek (huhh, elmarad a szerb-macedón háború), hogy a két ország „közös erőfeszítéssel küzd a népeik közötti baráti viszony előremozdításáért,” továbbá rengeteget fognak egymással kereskedni, és kölcsönösen segítik egymást az EU-csatlakozásban, illetve együttműködnek a régió stabilitása érdekében. Világbéke.

A közleményben szó sem esik sem kémkedésről, sem megfélemlítésről, pláne nem UNESCO-ról. Ráadásul ahogy Vučić és Zaev doviđenját (viszontlátásra) mondtak egymásnak, a szerb konzuli osztály már indult is vissza Szkopjéba, egy hét múlva pedig már a nagykövet is a helyén lesz.

De akkor mi volt ez az egész műbalhé?

A szerb sajtó még megmaradt nem kormánypárti része is titkosszolgálati összecsapásról ír, csak nem teljesen úgy, ahogy a kormánypártiak. Kiderült, hogy korábban Macedónia – minden hírverés nélkül – kiutasított egy szerb diplomatát, bizonyos Goran Živaljevićet, aki a szkopjei követségen biztonságpolitikai tanácsadóként dolgozott, és akiről maga Ivica Dačić külügyminiszter állította, hogy a BIA, a szerb titkosszolgálat összekötője. Živaljević részt vett az április 27-i eseményeken Szkopjéban, amikor az előző kormányt támogató csoport betört a szkopjei parlament épületébe, hogy megakadályozza az új házelnök kinevezését, és ezzel az új kormány felállítását. Egy macedón tévé mutatott be képeket arról, ahogy a palamentben dúló tömeg mögött a falnál áll Živaljević, és valamit matat a telefonján. Bár a szerbek később megmagyarázták, hogy Živaljević „a hivatalban lévő macedón kormány tudtával és beleegyezésével” vett részt a történésekben, az a kormány aznap még Nikola Gruevszki kormánya volt, akinek nagyon is érdekében állt megakadályoznia saját maga leváltását – és annak a kormánynak a vezető pártja tegnap hivatalosan cáfolta a szerb állítást.

Nikola Gruevszki 2016 decemberében

AFP / Robert Atanasovski

A nemzetközi újságíró csoport, az OCCRP (a Szervezet Bűnözést és Korrupciót Követő Project) oknyomozói hozzáfértek a macedón elhárítás anyagaihoz, amelyekből kiderül, hogy Živaljević aktívan támogatta a macedóniai nacionalistákat, akiknek fő törekvésük volt, hogy távol tartsák Macedóniát az euroatlanti integrációtól.

Egyes szerb elemzők, közöttük Zoran Ostojić, a neves külpolitikai elemzőből lett ellenzéki országgyűlési képviselő arra hívja fel a figyelmet, hogy alig fél évvel korábban szintén felmerült Szerbia érintettsége egy másik, hasonlóan kormányváltás-közeli helyzetben: 2016. októberében szerb területről lépett be Montenegróba az a nagyrészt szerb állampolgárokból, köztük egy korábbi terrorelhárító vezetőből álló csapat, amely az ottani választás napján készült akcióra – állítólag. Ha a választásokat a NATO-csatlakozás gyors ratifikálására készülő oldal nyerte volna meg, zavargásokat robbantottak volna ki, amely során a még hivatalban lévő, nyugatbarát kormányfő, Milo Djukanović ellen is merényletet követtek volna el. Ostojić kiemeli, hogy mind Podgoricában, mind Szkopjéban valójában orosz politikai érdekek mentén avatkoztak be szerb állampolgárok – Macedónia esetében ráadásul egy nyílt titkosszolgálati munkatárs.

Érdekes lesz megfigyelni, hogyan alakulnak a szerb-macedón kapcsolatok. A nagy megbékélést hirdető Vučić-Zaev nyilatkozat másnapján egy erősen oroszpárti macedón hírszolgálat, a Minareport közölt egy „elemzést” két migránsozás és Putyin-tömjénezés között: a Nyugat beavatkozik Macedónia belügyeibe, a szkopjei amerikai nagykövet pedig destabilizálni akarja Szerbiát, „brit és német vazallusai” segítségével.

Az írást mára a teljes kormánypárti szerb média átvette.