Amerikai hazafinak nevezte Donald Trump a 85 éves Joe Arpaiót abból az alkalomból, hogy elnöki kegyelemben részesítette. A demokraták, az emberjogi szervezetek és a spanyol ajkúak viszont rasszistának és az emberi jogok szisztematikus megsértőjének bélyegzik Arpaiót, aki 24 éves seriffi pályafutása alatt kirívóan kemény bűnüldözési gyakorlatával sok hívet, de még több ellenséget szerzett magának.
Joseph Michael Arpaiót és Trumpot nemcsak a közös születésnapjuk (június 14.) köti össze, hanem az is, hogy mindketten úgy érzik, a baloldali–liberális elit keresztes hadjáratot folytat ellenük. Abban is hasonlítanak, hogy amint Barack Obamát 2008-ban megválasztották, mindketten elkezdték híresztelni, hogy a demokrata politikus nem is lehetne elnök, mert a születési bizonyítványát meghamisították, s valójában nem Honoluluban látta meg a napvilágot.
A Nápoly környékéről származó bevándorlók gyerekeként 1932-ben született Arpaiót a Massachusetts állambeli Springfieldben vegyesboltot üzemeltető apja nevelte fel, mert az anyja belehalt a szülésbe. A fiú közepes tanuló volt, és az érettségit követően jelentkezett a hadseregbe. Három év után szerelt le, Washingtonban rendőrjárőr lett, és könnyen lecsapott kezében a gumibot. A fővárosban ismerte meg a feleségét, akitől egy fia és egy lánya született. 1957-ben lépett be az USA Kábítószer-ellenes Hivatalának (DEA) elődjéhez. Ügynökként megjárta Törökországot, Libanont, Dél-Amerikát és Mexikót, és 1982-ben az arizonai DEA-hálózat főnökeként ment nyugdíjba.
A feleségével közös utazási irodában végzett munkát megunva 1992-ben indult az Arizona fővárosát, Phoenixet is magában foglaló, négymillió lakosú Maricopa megye seriffi posztjáért, és rendpárti programjával megnyerte a választást. Négyezer fős apparátus irányítójaként vette fel a harcot a prostitúció és a lakosságot bosszantó kisebb bűncselekmények ellen. Az erkölcs jelszavával kitiltotta a megyei börtönökből a Playboyt és más férfimagazinokat, majd a takarékosságra hivatkozva napi kettőre csökkentette az étkezések számát, s megvonta a sót és a borsot. A rabok csak az általa kiválasztott tévécsatornákat nézhették, köztük az ínycsiklandó falatokat bemutató Food Networköt.
A börtönök zsúfoltságának csökkentését hangoztatva Phoenix egyik lepusztult ipari kerületében sátorvárost hozott létre, ahol az volt a célja, hogy a rabok olyan rosszul érezzék magukat, hogy ne legyen kedvük újra bűnözni. A 40 Celsius-fokot is meghaladó hőségben éppúgy nem volt kegyelem, mint az éjszakai hűvösben, és a szögesdróttal körülvett létesítményt egyik beszédében ő maga hasonlította koncentrációs táborhoz. A raboknak rózsaszín alsóneműt kellett hordaniuk, mert Arpaio szerint azt nem lopják el. A sátorbörtön Phoenix konzervatív szavazói között népszerű volt, rendre újraválasztották a seriffet, aki 1996 és 2002 között az állam legnépszerűbb politikusának számított.
Sokáig csak az emberjogi szervezetek kifogásolták, hogy évtizedek óta elsőként rendelte el rabok közös láncra fűzését és utcatakarításra rendelését, és a megszégyenítő szankciót az USA történetében először nőkkel szemben is alkalmazta. A sátorbörtön lakói között főleg spanyol ajkúak voltak, akik száma még tovább nőtt, miután 2005-től Arpaio elkezdett vadászni az illegális bevándorlókra. A médiát kedvelő, magát Amerika legkeményebb seriffjének kikiáltó Arpaio körül tavaly elfogyott a levegő. A hetedik seriffválasztását elveszítette – az ellene folytatott kampányba kétmillió dollárral szállt be Soros György –, és az idén egy szövetségi bíró bűnösnek találta abban, hogy nem volt hajlandó a spanyol ajkúak faji alapú kipécézésével felhagyni. Az őt kritizáló politikusok ellen bosszúból vádakat eszkábáló, a róla rosszat író újságírókat letartóztató Arpaio sokba került Maricopa megyének, amely kártérítésként és jogi költségként több mint százmillió dollárt fizetett ki seriffjének tevékenysége miatt.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
