Joseph Michael Arpaiót és Trumpot nemcsak a közös születésnapjuk (június 14.) köti össze, hanem az is, hogy mindketten úgy érzik, a baloldali–liberális elit keresztes hadjáratot folytat ellenük. Abban is hasonlítanak, hogy amint Barack Obamát 2008-ban megválasztották, mindketten elkezdték híresztelni, hogy a demokrata politikus nem is lehetne elnök, mert a születési bizonyítványát meghamisították, s valójában nem Honoluluban látta meg a napvilágot.

Joe Arpaio
AFP / Paul J. Richards
A Nápoly környékéről származó bevándorlók gyerekeként 1932-ben született Arpaiót a Massachusetts állambeli Springfieldben vegyesboltot üzemeltető apja nevelte fel, mert az anyja belehalt a szülésbe. A fiú közepes tanuló volt, és az érettségit követően jelentkezett a hadseregbe. Három év után szerelt le, Washingtonban rendőrjárőr lett, és könnyen lecsapott kezében a gumibot. A fővárosban ismerte meg a feleségét, akitől egy fia és egy lánya született. 1957-ben lépett be az USA Kábítószer-ellenes Hivatalának (DEA) elődjéhez. Ügynökként megjárta Törökországot, Libanont, Dél-Amerikát és Mexikót, és 1982-ben az arizonai DEA-hálózat főnökeként ment nyugdíjba.
A feleségével közös utazási irodában végzett munkát megunva 1992-ben indult az Arizona fővárosát, Phoenixet is magában foglaló, négymillió lakosú Maricopa megye seriffi posztjáért, és rendpárti programjával megnyerte a választást. Négyezer fős apparátus irányítójaként vette fel a harcot a prostitúció és a lakosságot bosszantó kisebb bűncselekmények ellen. Az erkölcs jelszavával kitiltotta a megyei börtönökből a Playboyt és más férfimagazinokat, majd a takarékosságra hivatkozva napi kettőre csökkentette az étkezések számát, s megvonta a sót és a borsot. A rabok csak az általa kiválasztott tévécsatornákat nézhették, köztük az ínycsiklandó falatokat bemutató Food Networköt.
A börtönök zsúfoltságának csökkentését hangoztatva Phoenix egyik lepusztult ipari kerületében sátorvárost hozott létre, ahol az volt a célja, hogy a rabok olyan rosszul érezzék magukat, hogy ne legyen kedvük újra bűnözni. A 40 Celsius-fokot is meghaladó hőségben éppúgy nem volt kegyelem, mint az éjszakai hűvösben, és a szögesdróttal körülvett létesítményt egyik beszédében ő maga hasonlította koncentrációs táborhoz. A raboknak rózsaszín alsóneműt kellett hordaniuk, mert Arpaio szerint azt nem lopják el. A sátorbörtön Phoenix konzervatív szavazói között népszerű volt, rendre újraválasztották a seriffet, aki 1996 és 2002 között az állam legnépszerűbb politikusának számított.
Sokáig csak az emberjogi szervezetek kifogásolták, hogy évtizedek óta elsőként rendelte el rabok közös láncra fűzését és utcatakarításra rendelését, és a megszégyenítő szankciót az USA történetében először nőkkel szemben is alkalmazta. A sátorbörtön lakói között főleg spanyol ajkúak voltak, akik száma még tovább nőtt, miután 2005-től Arpaio elkezdett vadászni az illegális bevándorlókra. A médiát kedvelő, magát Amerika legkeményebb seriffjének kikiáltó Arpaio körül tavaly elfogyott a levegő. A hetedik seriffválasztását elveszítette – az ellene folytatott kampányba kétmillió dollárral szállt be Soros György –, és az idén egy szövetségi bíró bűnösnek találta abban, hogy nem volt hajlandó a spanyol ajkúak faji alapú kipécézésével felhagyni. Az őt kritizáló politikusok ellen bosszúból vádakat eszkábáló, a róla rosszat író újságírókat letartóztató Arpaio sokba került Maricopa megyének, amely kártérítésként és jogi költségként több mint százmillió dollárt fizetett ki seriffjének tevékenysége miatt.