Nemzeti hős lehet, de akár börtönbe is kerülhet a függetlenségi népszavazás nyomán Carles Puigdemont i Casamajó, a katalán autonóm kormány 54 éves feje. Egész életét végigkísérte a függetlenségi gondolat, jóllehet karrierje nem a politikai színtéren, hanem a médiában kezdődött.
A francia határ közelében, a Pireneusok lábánál fekvő, a szeparatizmus egyik bölcsőjeként emlegetett gironai régióban lévő, mindössze 2260 lakosú Amer kisvárosban született, tősgyökeres katalán családban, egy nyolcgyerekes cukrász házaspár második fiaként. Szülővárosában tanult az érettségiig, közben néhány éven át egy internátusban élt. Már 16 évesen tudósításokat küldött a közeli Gironában megjelenő katalán nyelvű Los Sitios napilapba – kezdetben a városi csapat focimeccseiről –, közben a Gironai Egyetemen filológiát hallgatott.
Ám a tanulás untatta, jobban vonzotta az újságírás. Otthagyta az egyetemet – máig nincs diplomája –, és 1981-ben beállt a katalán kormány, a Generalitat pénzügyi támogatásából fenntartott El Punt napilaphoz, ahol néhány év alatt egészen a főszerkesztői posztig vitte. A külföldi sajtó iránt is érdeklődött, különösen az izgatta, hogy mit ír a nemzetközi média Katalóniáról, és évekig tartó gyűjtőmunkája eredményét 1994-ben könyvben is megjelentette. Több lapnak is dolgozott, majd külföldre ment, hogy tanulmányozza a legújabb információs technológiákat. Visszatérve a Generalitat megbízása alapján létrehozta a Katalán Hírügynökséget, amelyet 2002-ig irányított is. Utána a Gironai Városi Kultúrház igazgatója lett, ezzel párhuzamosan elindította a szintén a Generalitat által fenntartott Catalonia Today című angol nyelvű magazint.

Carles Puigdemont
AFP / Pierre-Philippe Marcou
A katalán vér nem vált vízzé: Puigdemont szülei nem politizáltak ugyan, de dédnagyapja és nagybátyja is polgármester volt Amerben. Így nem meglepő, hogy a nyolcvanas évek elején egyre inkább belesodródott a politizálásba. A kezdetektől vonzotta a katalán nacionalizmus, a szeparatizmus, különféle szövetségekben, ifjúsági pártszervezetekben vett részt. Egyre aktívabb lett, hamar fel is figyeltek rá, 2006-ban pedig felajánlották neki, hogy induljon tartományi parlamenti képviselői helyért a jobboldali nacionalista Konvergencia és Unió (CiU) színeiben. Háromszor is bejutott a katalán parlamentbe, negyedszer, 2016-ban pedig már a CiU-t felváltó, Együtt az igenért (Junts pel Sí) szeparatista pártszövetség jelöltjeként. Közben 2011–2016 között Girona polgármestere volt, ez amolyan ugródeszkát jelentett a Generalitat, a katalán kormány elnöki posztja felé. Eleinte csak elődje, az előző népszavazást kiíró Artur Mas bábjának tartották, ám kemény kézzel egyben tudta tartani a törékeny kormánykoalíciót, és végül a függetlenségi referendum fő motorjává vált.
A katalán, a spanyol, az angol és a francia mellett folyékonyan beszél románul is – felesége, a 40 éves Marcela Topor ugyanis a romániai Iasiban született, és a Bukaresti Egyetem angol szakán végzett. Húsz évvel ezelőtt ismerkedtek meg Gironában, egy nemzetközi amatőr színházi találkozón, ahol Marcela egy román társulat színésznőjeként lépett fel. A katalán first lady civilben ma férje egykori főszerkesztői székében ül a Catalonia Today magazinnál, és tévés riportműsorokat is készít, elsősorban Katalóniában élő külföldiekkel. Két lányuk van.
A megnyerő stílusú, rendre mosolygós Puigdemont ma is lelkesedik a modern technológiákért, és rendszeresen twitterezik. Ha pedig ideje engedi, néha előveszi a gitárját, fiatalkorában ugyanis amatőr rockzenész is volt, amire a szemébe lógó, fülét kissé takaró, sajátos hajviselete emlékeztet. A Barcelona futballcsapatának lelkes drukkere, bár gondban volt, hogy kinek szurkoljon a katalán derbin. Egykori kedvence, az első vonalba az idén felkerült Girona ugyanis története során először játszhatott a Barcával.