„Nagyszerű kapcsolatot alakítottam ki Hszi Csin-ping kínai elnökkel, úgy vélem, egy csomó igazán súlyos problémát sikerült megelőznünk” – mondta 14 hónappal ezelőtt Donald Trump amerikai elnök, miután meglepetésszerű csúcsot hozott össze a floridai Palm Beachben kínai kollégájával. Az újsütetű barátság olyan mélyre sikeredett, hogy az USA és Kína – a világ két legnagyobb gazdasága – éppen most merül el az egész világot fenyegető kereskedelmi háborúban.

Egy hónappal ezelőtt Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel tartott csúcstalálkozót Trump, s ott – miután a két fél aláírt egy másfél oldalas, túl sok konkrétumot nem tartalmazó közös nyilatkozatot – az amerikai elnök szerint a koreai válság rendezését, azaz az atommentesítést és a koreai háború hivatalos lezárását sikerült előkészíteni. Ehhez képest az amerikai műholdfelvételek azt mutatják, hogy Észak-Korea vidáman folytatja nukleáris létesítményeinek a fejlesztését, s Kim a múlt héten nem volt hajlandó fogadni a Phenjanba látogató Mike Pompeo amerikai külügyminisztert.

Miután a napokban hasonló módon rendeződtek a brit–amerikai kapcsolatok is –Trump előbb éles támadást intézett Theresa May brit kormányfő ellen, majd jól megdicsérte őt a közös sajtóértekezleten –, most a mélyponton lévő orosz–amerikai viszonyon a sor.

AFP / Chris Ratcliffe

Aggódnak, mi lesz, ha négyszemközt maradnak

Trump – szokásával ellentétben – most azt nyilatkozta, nem vár túl sokat a találkozótól, viszont azt is hangsúlyozta, biztos abban, hogy rosszabb nem lesz a helyzet, mint eddig volt. „Úgy vélem, jó dolog találkozni. Igazán hiszek a találkozókban, úgy vélem a Kim Dzsong Unnal, vagy a kínai elnökkel folytatott tárgyalás is jó volt. Biztos, hogy nem lesznek rossz következményei a Putyinnal való találkozásnak, s még lehet, hogy lesz valami pozitív eredmény is” – mondta a Fehér Ház ura a CBS televíziónak adott nyilatkozatában. Majd rálőcsölte a problémákat – például a szíriai válság eltérő megítélését, valamint a 2016-os amerikai elnökválasztásba való állítólagos orosz beavatkozás ügyét – elődjére, Barack Obamára. „Mindez az Obama-adminisztráció idején történt. A Demokrata Párt szégyellheti magát, hogy hagyta meghackelni a szervereit” – magyarázta.

Trump azt is elárulta, hogy valószínűleg fel fogja vetni az orosz beavatkozási kísérleteket, azonban nem gondolt arra, hogy kérje Putyintól azon emberek az USA-nak való kiadását, akiket Washington a napokban név szerint is megvádolt az állítólagos akcióban való részvétellel. Trump persze igyekszik nem elmélyedni ebben a kérdésben, mert otthon azzal vádolják őt, ő is tudott az orosz kísérletekről, amelyek célja az volt, hogy ne a demokrata párti jelölt, Hillary Clinton nyerje meg az elnökválasztást.

A másik téma, ami napirendre kerülhet a Putyinnal tartott első hivatalos csúcson – s itt valóban születhet előrelépés – az a lejáróban lévő Start-egyezmény kérdése. A szakértők szerint ugyanis mindkét félnek érdeke a stratégiai nukleáris fegyvereket korlátozó szerződés meghosszabbítása, így elképzelhető, hogy Trump és Putyint elvi egyezséget köt a kérdésben. Az alkut az akadályozhatja meg, hogy a közelmúltban Trump ugyancsak az Obama-adminisztrációt hibáztatta az új Start kidolgozása során elkövetett állítólagos hibák miatt.

Trump szövetségesei, leginkább a NATO-tagállamok viszont attól tartanak, a nemzetközi politikát üzleti tárgyalásként felfogó amerikai elnök különféle egyoldalú engedményeket ad Putyinnak az orosz vezető bizalmának elnyerése érdekében. Erre például akkor lesz lehetősége, amikor négyszemközt, kizárólag a tolmácsok társaságában beszélgetnek majd, s az elemzők nem tartják kizártnak, hogy az amerikai politikus valamilyen formában belenyugszik abba, hogy Oroszország 2014-ben annektálta az Ukrajnához tartozó Krímet. Ennek egyébként már voltak előjelei, Trump például felvetette, hogy miért ne lehetne elismerni, hogy a Krím az oroszoké, ha a félszigeten úgyis mindenki oroszul beszél.

AFP / Genya Savilov

Az egófényezés nem maradhat el

A nyugatiak félelmét erősíti, hogy Trump egy olyan NATO-csúcstalálkozóról utazott Helsinkibe – Nagy-Britannia érintésével –, amelyen a pénzügyi viták miatt állítólag még azzal is fenyegetőzött, hogy kilép a szövetségből, s amelyen közölte, lehet, hogy könnyebb lesz Putyinnal tárgyalni, mint a hivatalos szövetségesekkel. S hogy emelje a tétet, közvetlenül a helsinki csúcs előtt ellenfélnek nevezte az EU-t, is amely egyelőre nem hajlandó engedményeket tenni az USA–EU kereskedelmi háborúban.

S valószínűleg Putyintól meg fogja kapni azt, amit a NATO-csúcson nem ért el: egója fényezését. Már csak azért is, mert Putyinnak igencsak tetszik, ahogy Trump a Kreml által ellenfélnek tartott NATO-t és az EU-t gyengíti. Az orosz elnök tapasztalt, ravasz politikus, aki Trumppal ellentétben jól felkészül tárgyalásaira, s pontosan tudja, mi a célja a megbeszéléseken. A hivatalos orosz álláspont szerint a találkozó fő feladata az, hogy megindítsa a két országot a kapcsolatok normalizálása felé.

Trump szabadságát viszont korlátozza, hogy az amerikai törvényhozáson belül kivételes egység van a demokraták és a republikánusok között abban, hogy nem kellene engedményeket adni Moszkvának. Ezért van az, hogy miközben Trump már többször dicsérte Putyint, s szemmel láthatóan csodálja az orosz elnök tehetségét, az USA megerősítette jelenlétét a NATO keleti, Oroszországgal határos térségeiben, meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat, s hatvan orosz diplomatát utasított ki a vegyi fegyverrel elkövetett angliai Szkripal-merényletben felmerült állítólagos orosz érintettség miatt. A törvényhozásban arra is készen állnak, hogy akár törvényekkel akadályozzák meg a Krímmel vagy Szíriával kapcsolatos engedményeket.

Nem véletlen, hogy az USA-ban a Helsinki-csúcs elé időzítették a vádemelést azokkal szemben, akiket a 2016-os amerikai elnökválasztás orosz manipulációjának segítésével gyanúsítanak, ahogy valószínűleg az is szándékos volt, hogy a britek most szivárogtatták ki: a Szkripal-merényletet valószínűleg ugyanaz az orosz kémszervezet, a GRU hajtotta végre, amely az elnökválasztásba is beavatkozhatott.

Ahogy Londonban, úgy Helsinkiben is lesznek Trump-ellenes tüntetések, igaz a finn fővárosban Putyin ellen is demonstrálnak. A hatóságok 16 tiltakozó akcióról tudnak, de nem tartanak attól, hogy zavargások törnének ki a város utcáin.