Kalandjaikról meséltek a barlangból kiszabadított thai fiúk

Sajtótájékoztatót tartott szerdán helyi idő szerint este 6-kor (magyar idő szerint délután 1-kor) az a thai focicsapat, amelynek utolsó tagjait a múlt héten hozták ki a thaiföldi Tham Luang barlangból, ahova 18 nappal előtte mentek be, de a megemelkedett vízszint miatt nem tudtak kijönni.

A fiúkat szerdán engedték ki a kórházból, ahol a barlangból kimenekítésük után megfigyelték őket. A vaddisznókról elnevezett focicsapat tagjai a sportmezükben érkeztek a sajtótájákoztatóra, ahol egy pszichológus által előre átnézett kérdésekre válaszoltak.

17.00 น. น้องๆ ทีมหมูป่า ออกจากโรงพยาบาลเพื่อไปสถานที่แถลงข่าวแล้ว #ThaiPBSnews pic.twitter.com/XYNd8CYuQV

— ThaiPBS News (@ThaiPBSNews) 2018. július 18.

A sajtótájékoztatón az orvosuk megerősítette, hogy a fiúk jó állapotban vannak, egészségesek, vért vettek tőlük, és a vérminták is ezt mutatták. A gyerekek érzelmi és mentális állapotáról azt mondták, vizsgálták ezt is, de arra jutottak, hogy mentálisan is egészségesek a fiúk, és haza lehet őket engedni, meg tudnak küzdeni a stresszel, nincs miért aggódni. A kórházban a fiúk főleg az otthoni életükről beszélgettek, és közel kerültek a személyzethez. Azt is elmondták, hogy a gyerekek 11-16 évesek, és koruk szerint ugyan vannak eltérések köztük, hogy ki hogy viselte a történteket, de mind azonos ellátásban részesültek, és már mind jól vannak.

A gyerekek bemutatkoztak, elmondták, milyen pozíción játszanak a csapatban, majd az egyedül angolul beszélő fiú elmesélte, hogyan találtak rájuk. Mint mondta, egyszer éppen ástak, és mikor mintha hallottak volna valakit beszélni a barlangban, az edző pedig csendre intette őket, hogy biztosak lehessenek benne, hogy tényleg egy emberi hangot hallanak.

A csapat örült, hogy végre megtalálják őket, de féltek attól, hogy elmennek mellettük, ezért a fiú a zseblámpájukkal elindult a búvár felé. Azt hitte, hogy a rendőrök, vagy hivatalos személyek jöttek értük, csak akkor derült ki, hogy nem, amikor kijöttek a vízből. "Nem tudtam, mit mondjak, úgyhogy csak annyit mondtam, helló. Ez egy csoda volt, teljesen lesokkoltam" – mesélte a fiút. Megkérdezte, hogy segíthet-e, de a búvár mondta neki, hogy nem, csak menjen visszább, majd megkérdezte, hogy hányan vannak. Amikor rájuk találtak, az egyik fiú azt kiabálta, hogy éhes.

MTI / EPA / Pongmanat Tasiri

Az edző elmondta, hogy máskor is voltak már lent a barlangban, de a focicsapat más tagjaival is, ráadásul elég mélyen. Ezúttal csak egy órára akartak bemenni, mert utána az egyik fiú szülinapját ünnepelték a családjánál, így nem igaz, hogy szülinapot ünnepelni mentek a barlangba. A barlangban nem tévedtek el, mert csak egy irány van, és az sem igaz, hogy a fiúk nem tudnak úszni, mert szoktak is úszással edzeni. Éppen ki akartak úszni, amikor a víz nagyon megemelkedett és elárasztotta a barlangrendszert, ők pedig ekkor visszább húzódtak a barlangban száraz helyre.

Az edző azt is elmondta, megpróbált kijutni, elindult kijáratot keresni, és egy kötelet vitt magával, mondván ha kétszer megrántja, akkor van kijárat, és a többiek utána mehetnek, de nem talált kijáratot. Mint mondta, aznap este nem féltek, mert arra gondoltak, hogy másnap majd lejjebb megy a víz, és hogy úgyis keresik őket.

Fázni nem fáztak, és találtak vizet a barlang falain és kövein, ami tiszta volt, és rendes vízízű, de ételük nem volt, mert nem úgy készültek. A gyerekek elmondták, hogy a második-harmadik naptól már kezdték gyengébbnek érezni magukat az evés hiánya miatt, de sokat ittak, és közben ásni is próbáltak kövekkel. Volt zseblámpájuk, de azzal gazdaságosan bántak, csak keveset kapcsolták be. A barlangban imádkoztak is, és az edző mindig próbált valamilyen elfoglaltságot találni nekik.

MTI / EPA / Pongmanat Tasiri

A mentőakcióról a haditengerészettől azt mondták, először elkezdték feltáplálni és megerősíteni a fiúkat, akik le voltak gyengülve, emellett pedig arra is várni kellett, hogy a víz lejjebb menjen. Az edző azt mondta, azt, hogy melyik fiú menjen először a kijárathoz a mentőakció során, végül maguk a fiúk döntötték el a dolgot, mert az őket a barlangban megvizsgáló orvos azt mondta, mind jó kondiban vannak, nincsenek gyengébbek vagy erősebbek köztük.

A sajtótájékoztatón megemlékeztek a barlangban a mentőakció során elhunyt búvárról is, a gyerekek üzeneteket írtak a családjának, amiket fel is olvastak, ezekben részvétet nyilvánítottak a családnak és megköszönték a búvár áldozatát.

Az edző elmondta, levonta a tanulságot a kalandból, a későbbiekben jobban fog vigyázni magára és jobban utánanéz a dolgoknak. A gyerekek azt mondták, ők is azt tanulták meg, hogy előbb gondolkozni kell, mielőtt tesznek valamit, mert következményei vannak mindennek, egyikük azt mondta, hogy hasznos tagja szeretne lenni a társadalomnak, másikuk pedig azt, hogy szeretne teljes életet élni ezután. Az egyik kisfiú azt mondta, erősebbé tette az esemény. Az edző hozzátette, többé nem akar a barlangba menni.

A gyerekek azt mondták, profi focisták szeretnének lenni és a haditengerészet speciális egységéhez csatlakozni, ők voltak ugyanis azok, akik segítettek rajtuk. Megnézték a foci-vb döntőjét a kórházból, és a franciáknak szurkoltak.

A gyerekek mind azt mondták, hogy szeretnének elnézést kérni a szüleiktől, mert nem mondták el nekik, hogy a barlangba mennek, csak hogy fociedzésre. Csak az egyik fiú mondta meg a szüleinek, hogy barlangba mennek, de ő rossz nevet mondott, egy másik barlangét.

A sajtótájékoztató végén elmondták, hogy a gyerekeknek most időt és teret kell adni, hogy azt csinálják, amit szeretnek, de vissza kell térniük a teljesen normális életükhöz és a napi rutinjukhoz. Az orvosok szerint már most nagyon jó gyerekek, a történtek ellenére megőrizték a humorukat és az álmaikat, és ha felnőnek, hasznos tagjai lesznek a társadalomnak.