„Úgy gondoltam, érdekes és új jelenség, ahogy az orosz propagandagépezet megjelenik a finn közösségi médiumokban, s ezzel komolyan fenyegeti a sajtószabadságot” – magyarázta Jessikka Aro újságíró, hogy miért kezdte el vizsgálni az egyik finnországi közszolgálati rádió kérésére az orosz propaganda hatását. Arra nem gondolt, hogy emiatt gyökeresen megváltozik az élete. Miután publikálta a szentpétervári trollgyárak alkalmazottaival készült interjúit, s beszámolt arról, miként gyártják szakmányban a kitalált nevek mögé bújt fizetett alkalmazottak az álhíreket, maga is a trollok célpontjává vált. Az álprofilok tulajdonosai személyes sértéseket vágtak a fejéhez, feltörték társadalombiztosítási fiókját, és nyilvánosságra hozták, milyen betegségekben szenved, majd sorra érkeztek a fenyegetések is.

Egyszer felhívták telefonon, s egy lövés hangját játszották be neki, s miközben követték minden lépését, még ismerősei között is akadtak, akik maguk is halálosan megfenyegették őt. „Bíztam benne, hogy előbb-utóbb vége lesz, de csak egyre rosszabb és rosszabb lett. Még a barátaim is lájkolni kezdték a magánéletem részleteit kiteregető bejegyzéseket. Ekkor jöttem rá, milyen hatalmas hatása van a propagandának” – idézte Arót a Deutsche Welle hírportál. Azt pedig nagyon furcsának találta, hogy a rendőrség nem nyomozott a fenyegetések ügyében, így sohasem derült ki, hogy orosz trollok, vagy orosz zsoldban álló finn bérkommentelők állnak a legdurvább fenyegetések mögött.

Johan Backman (balra) és Jessikka Aro

Aro végül úgy döntött, ha nem érnek véget a támadások, ő sem fogja feladni. Folytatta a trollgyárak leleplezését, és megkapta a legnagyobb presztízsű finnországi újságíró díjakat. És közben úgy döntött, ellentámadásba megy át, s pert indított a két legismertebb olyan finnországi újságíró, Johan Backman és Ilja Janitskin ellen, akik a Kreml propagandáját tolják az országban. Backman és Janitskin egyebek mellett arról váltak hírhedtté, hogy ők képviselik Finnországban az Ukrajnától elszakadni akaró „Donyecki Népköztársaságot”, illetve hogy több képen is mosolyogva ráznak kezet Basar Asszad szíriai elnökkel. A közismertem oroszpárti MV-Lehti híroldalt működtető újságírókat Aro azzal vádolja, hogy nem csak az online világban zaklatták őt, hanem a valós életben is: követték, és minden lehetséges helyen terjesztették róla a különféle álhíreket és hazugságokat.

A perben néhány napon belül ítélet születik, s Aro ügyvédjei börtön- és pénzbüntetés kiszabását kérik. Aro mellett áll az Újságírók Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet is, amely szerint az egész ügy arról szól, hogy a trollhadseregek megpróbálják elhallgattatni a praktikáikról beszámoló újságírókat. „Nagyon bízunk abban, hogy miután személy szerint is sikerült megtalálni a zaklatók egy részét, a finn igazságszolgáltatás egyértelmű üzenetet küld az online világban zaklatóknak” – hangsúlyozták a szervezet vezetői.

Facebook / Jessikka Aro

A per egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy a finn törvények lemaradtak az online világban tevékenykedő zaklatók mögött, s nehéz olyan paragrafusokat találni, amelyek alapján elítélhetőek a digitális világ bűnözői. Míg Aro sokat szenvedett az internet „sötét erőitől”, pozitív eredményt is elért. Egy internetes közösségi pénzgyűjtés révén szedte össze azt a 26 ezer eurót, amelyre könyve, „Vlagyimir Putyin trollhadserege” kiadásához volt szüksége.

Részben Aro vesszőfutására is szükség volt ahhoz, hogy a legnagyobb közösségi oldalak fellépjenek a különféle, leginkább orosz trollgyárakban irkáló bérkommentelők ellen. A Facebook és a többi nemzetközi közösségi oldal az utóbbi hónapokban százszámra zárja be a trollok oldalait és fiókjait. A megszüntetett oldalak többsége a szentpétervári trollgyárak „anyacégéhez”, az Internetkutató Ügynökséghez (IRA) tartozott.

A különféle válsághelyzetekben, vagy választások idején gombamód szaporodó trolloldalak azonosítása ugyanakkor sokszor nehézségbe ütközik, a bérkommentelők ugyanis igyekeznek álcázni magukat. Általában háromfős csoportokban írnak, és a hitelesség látszata érdekében egyikük bírálja az orosz álláspontot, kettő pedig mellette érvel. A szerepek – és a felhasznált álprofilok – változhatnak, a lényeg az, hogy a végén ki kell derülnie, a Kremlnek van igaza.

A trollgyárakból kiugrott bérkommentelők szerint egyébként nagy a fegyelem, és jó a fizetés: az alkalmazottak napi 12 órát dolgoznak, s ha teljesítik a normájukat, a napi 135, egyenként legalább kétszáz karakterből álló hozzászólás megírását, akkor havonta több mint kétszázezer forintnak megfelelő rubelösszeget kapnak. Az idegen nyelven írók fizetése ötven százalékkal magasabb, míg az ötletadók és a felügyelők akár félmillió forintnak megfelelő összeget is kaphatnak.

A trollgyárak működtetésében Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik szövetségese, Jevgenyij Prigozsin játszik meghatározó szerepet: az egykor éttermeket üzemeltető üzletember, akit múltja miatt Putyin szakácsának is hívnak, adja állítólag a pénzt az IRA finanszírozásához. Természetesen nem önzetlenül: a kiadásokat az általa megnyert közbeszerzések hasznából állja.