A lengyel alkotmánybíróság áprilisban úgy döntött: alkotmányellenes az az évtizedek óta létező szabály, hogy ha az állampolgári jogok szószólójának – ez az ottani ombudsman neve – utódját a megbízatásának lejártáig nem sikerül megválasztani, akkor addig marad hivatalban, amíg nincs utódja. Ez történt Adam Bodnarral, aki 2020 szeptembere óta e szabály alapján maradt hivatalban.

Nyilvánvaló volt, hogy az Alkotmánybírósághoz forduló képviselők és a kormányhoz húzó testület célja személy szerint Bodnar eltávolítása. Őt még az előző, mérsékelt polgári többségű parlament választotta meg, és sokszor ütközött a 2015 óta kormányon lévő erőkkel, mert komolyan vette a feladatát: a társadalomban kisebbségben lévő, jogaikban sértett csoportokért állt ki, pedig a most többségben lévő Jog és Igazságosság párt szerint akármit mond a törvény, az ombudsmannak a lengyelek többsége által támogatott ügyek mellé kell állnia.

Az utód megválasztása azért ment nehezen, mert az alkotmány szerint a törvényhozás mindkét házának el kell fogadnia a jelöltet, de mivel 2019 ősze óta a szenátusban – ha csak egyetlen szavazattal is – az ellenzék van többségben, ott az eddigi öt kormánypárti jelölt megbukott. Azért buktak meg, mert pártpolitikusok, parlamenti képviselők voltak, akiktől aligha lehetett volna elvárni, hogy pártatlanul végezzék a munkájukat. Az egyik jelölt például külügyi államtitkár, egy másik pedig a hatalmas, bár eredménytelen tiltakozást kiváltott szinte teljes abortusztilalom egyik kezdeményezője.

Az ötödik szavazási kudarc után olyan hírek járták, hogy az alkotmányt felrúgva, a szenátust mellőzve valamilyen „megbízott szószólót” jelölnek ki határozatlan időre, természetesen a kormánypárti politikusok közül. Most mégsem ez történt: az ellenzék javasolt egy politikailag semleges, szakmailag tekintélyes jogászprofesszort, Marcin Wiaceket, és őt csütörtökön a szejm 386 szavazattal mindössze 3 ellenében, 43 tartózkodás mellett megválasztotta. A tartózkodók zöme kormánypárti volt, ami mutatja, hogy a jövőben lehetnek még konfliktusok, de ez a döntést nem befolyásolta. Ezt a jelöltet a szenátus bizonyosan támogatni fogja, és így július 15-én, amikor hatályba lép az elődjét eltávolító alkotmánybírósági döntés, át tudja venni hivatalát.

Nem tudni pontosan, mi történt. „Okos enged” – mondta a kormánypárt helyettes szóvivője, de ez gyenge magyarázat. Hiszen az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolásában vagy az Alkotmánybírósággal kapcsolatban sokkal durvább lépésektől sem riadtak vissza. Most azonban a józan ész győzött, az ellenzék sikerrel járt, és várhatóan tisztességes, törvényesen működő szakember védi majd az állampolgárok jogait Lengyelországban.