Ha igaz Afganisztánra – és igaz – hogy az ország a „birodalmak temetője”, akkor a Kabultól északkeletre fekvő Pandzsir-völgyre kétszeresen is illik a megfogalmazás. A Hindukus-hegységben fekvő, közel száz kilométer hosszú 5-10 kilométer széles völgyet az utóbbi kétszáz évben több nagyhatalom is megpróbálta megszállni, ám ez egyiküknek sem sikerült.

A briteknek a XIX. század közepén tört bele a bicskája a főként az afganisztáni tádzsik kisebbség által lakott terület elfoglalásába, a huszadik század második felében, 1979 után pedig a szovjetek próbálkoztak az „Öt oroszlán völgyének” pacifikálásával. A pandzsir-völgyi tádzsikok egyébként már nem tekintenek anyaországként Tádzsikisztánra, ehelyett egyre erősebb bennünk a pandzsiri identitástudat.

Vesztes birodalmak

A szovjet hadsereg, amely órák alatt foglalta el Kabult és néhány hét alatt egész Afganisztánt, kilenc offenzívát is indított a völgy ellen, s a legnagyobb támadásban mintegy 30 ezer katona, valamint harcjárművek százai és repülőgépek tucatjai vettek részt. Az eredmény súlyos vereség lett, s a védők egyik alkalommal egy egész szovjet zászlóaljat fogságba ejtettek.

A szovjetek 1989-es kivonulása után a tálibok is kísérletet tettek a Pandzsir-vidék megszállására, ám ugyanúgy jártak, mint a britek, majd a szovjetek. Az ellenállást a tádzsik nemzetiségű Ahmad Sah Maszud irányította – A Maszud szó azt jelenti, szerencsés – s bár ő is az iszlám konzervatív szárnyát képviselte, a táliboknál sokkal „liberálisabb” volt: támogatta a nők egyenjogúságát és az „Északi Szövetség” nevű koalíció katonai vezetőjeként olyan egységes Afganisztánt képzelt el, amely a vallási és etnikai különbségek ellenére is képes lett volna egységes államként működni. Az 1953-ban született vezér néhány nappal a 2001-es New-York-i és washingtoni terrortámadások előtt merénylet áldozata lett, a gyilkosságot az al-Káida hajtotta végre és elemzők szerint az akció a táliboknak szánt „ajándék” volt.

JAVED TANVEER / AFP

Bár a Pandzsir oroszlánjaként is ismert Ahmad Sah Maszud tehetséges katona volt, a 150 ezer embernek otthont adó völgy természeti adottságai is hozzájárultak sikereihez. A Pandzsir-vidék átlagos tengerszint feletti magassága 4000 méter körül van, a legmagasabb csúcsok pedig hatezer méteresek. A fontos közlekedési útnak számító völgybe egyedül a Pandzsir-folyó által vájt szűk, könnyen védhető bejáraton lehet bejutni. A hegyoldalak meredekek, utak alig vannak, a barlangokban pedig megbújhatnak a harcosok.

A védők sokszor hatalmas sziklákat robbantottak rá a támadókra, amikor pedig az ellenség ejtőernyősökkel próbálkozott, a terepet jobban ismerő, gerillaharcmodort folytató védők általában elfogták a behatolókat. A támadók dolgát az is nehezíti, hogy hasonlóan Afganisztán többi térségéhez az állandó háborúskodáshoz és bizonytalansághoz szokott lakosság erődítményekre hasonlító településeken él, az ellenségnek házról házra járva kell elfoglalnia a területet.

A völgy másik előnye, hogy a Pandzsir-folyónak köszönhetően van elég víz a térségben, s a hegyekben rejtőző ásványkincsek – például smaragd – eladásából finanszírozni lehet a fegyvervásárlásokat is.

Afganisztánban több, a pandzsirihoz hasonló völgy található, ám ez a hely mégis különleges. „Nemcsak azért, mert több tucatnyi harci állás található a völgyben, nemcsak azért, mert nagyon nehéz a hegyi terep és nemcsak azért, mert büszke emberek lakják a térséget. A tényezők összességének megléte emeli ki a Pandzsir-völgyet a többi hasonló térség közül” – mondta a BBC-nek egy afgán férfi, aki több évig élt a völgyben.

Gulbahar faluba vezető út szélén, a Pandzsir-völgyben

AFP

Harc a tárgyalások kudarca után

A tálibok – akik elsősorban a legnagyobb afganisztáni etnikai csoport, a pastuk, (saját nyelvükön pastunok) közül kerülnek ki – most megpróbálták tárgyalásokon megadásra bírni a völgy védőit, ám az alkudozás megszakadt és ezt követően jelentették be a tálibok az ostrom kezdetét. A védelmet most az „Oroszlán” fia, Ahmad Maszud vezeti, állítólag mintegy tízezer fegyveressel várja a támadókat. A 32 éves, apjára hasonlító új vezér Nagy-Britanniában tanult, s egyebek mellett elvégezte a Sandhurst Királyi Katonai Akadémiát is.

És nincs egyedül, a Pandzsir-völgyben van tálibok elől elmenekült államfő, Afran Gháni alelnöke, Amrullah Száleh is, aki Maszudhoz hasonlóan kijelentette, nem áll szándékában megadni magát. Szálehhel együtt néhány száz kormányhoz hű katona is érkezett a térségbe, s a tálibellenes erők az utóbbi napokban jelentős mennyiségű fegyvert, köztük több helikoptert vontak össze a völgyben.

Helyi források szerint nincs teljes összhang Maszud és Száleh között: Maszud – ha a tálibok elismerik a Pandzsir-völgy autonómiáját és mérsékelt eszközökkel kormányoznák Afganisztánt – hajlandó lenne békét kötni, míg Száleh, aki valószínűleg joggal félti az életét, semmiféle kompromisszumra nem hajlandó.

A pandzsiri ellenállás jelentőségét az adja, hogy ha sikeresek lesznek Maszud katonái, akkor abból erőt nyerhetnek a tálib-ellenes, jelenleg szétforgácsolt, és reményvesztettnek tűnő csoportok és mozgalmak.

A harcok már megkezdődtek, mindkét fél súlyos veszteségekről számolt be, de Maszudék szerint visszaverték a támadásokat. A tálibok azt állítják, valamennyi oldalról körülvették a völgyet. A tálibok hadserege, bár jelentős túlerőben van, nem igazán alkalmas az ostromra. Az 55-85 ezer fős katonai erő elsősorban kézifegyverekkel, aknavetőkkel és vállról indítható rakétákkal harcol, s ugyan az amerikaiak kivonulása és a 300 ezres afgán kormányhadsereg gyors összeomlása során jelentős mennyiségű katonai felszerelést – elsősorban éjjellátó készülékeket, kézifegyvereket és járműveket, de helikoptereket is – zsákmányoltak, a támadóknak nincs jelentős légiereje, illetve a megszerzett gépek hatékony használatához értő pilótája.