Joe Biden szeptember 18-án interjút adott a 60 Minutes televíziós hírmagazinnak. Ez volt az első interjú, amit az amerikai elnök a CBS népszerű műsorának adott, mióta hivatalban van. A beszélgetés során Biden több más mellett arról is beszélt, mit mondana Vlagyimir Putyinnak ha az komolyan megfontolná, hogy vegyi fegyvereket, vagy egy taktikai atombombát vessen be Ukrajnában (azt, hogy „ne, ne, ne”). Mégis a Tajvan vonatkozásában tett megnyilvánulásai voltak azok, amikre a legtöbb biztonságpolitikai és külügyi szakember felkapta a fejét. Egyesek szerint az elnök kijelentései egy esetleges fordulatot készíthetnek elő az Egyesült Államok Tajvan-politikájában.
A Tajvannal kapcsolatos politikai beszéd az egyik legkényesebb, amit ebben a műfajban el lehet képzelni. Az Egyesült Államok a hetvenes évek elejétől az úgynevezett „egy Kína” politika talaján áll, azaz a szárazföldi Kínai Népköztársaságot tekinti az egyetlen Kínának, Tajvannal, azaz a Kínai Köztársasággal hivatalosan diplomáciai kapcsolatot sem tart fenn, nem ismeri el önálló államnak, ahogy a világ legtöbb országa sem.
Az Egyesült Államok és a szigetország viszonyát komplex nemzetközi jogi dokumentumok és egy amerikai törvény rendezi (ez a Tajvani Kapcsolatok Törvény, továbbá a három USA–Kína közös kommüniké, és a Hat Biztosíték), ezek alapján az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatokat fenntart a szigetországgal, de diplomáciaiakat nem, nem támogatja sem Tajvan függetlenedését Kínától, sem az egyoldalú megváltoztatását a status quónak bármelyik fél részéről. Mindezen felül, a status quo fenntartása érdekében, az Egyesült Államok segíti Tajvant olyan képességek megszerzésében, amelyek lehetővé teszik a szigetország számára, hogy megvédeje magát külső fenyegetésekkel szemben (értsd: eladnak nekik amerikai fegyvereket és know-how-t), illetve – és ez a legfontosabb – az Egyesült Államok „fenntartja azon képességét, hogy ellenálljon az erőszak vagy a kényszerítés bármely formájának, amely veszélyeztetné Tajvan biztonságát, illetve társadalmi vagy gazdasági rendjét”.
Utóbbi idézet zavarossága nem fordítási hiba, hanem az USA Tajvan-politikájának egyik legfontosabb eleme, amit ők „strategic ambiguity”-nek, azaz stratégiai kétértelműségnek neveznek. Amikor a 70-es évek elején megszületett az elképzelés Washingtonban arról, hogy a hidegháború megnyerése érdekében ki kell egyezni a kínai kommunistákkal, akiknek akkortájt megromlott a viszonyuk a szovjet elvtársakkal, a megegyezés legnagyobb akadálya a Kínai Köztársaság helyzete volt. Akkoriban is az „egy Kína” politika talaján állt az Egyesült Államok, csak akkor még az az „egy Kína” Tajvan volt, Tajvan ült a ENSZ Biztonsági Tanácsában Kína mostani helyén, és a nyugati világ az Egyesült Államokkal az élen velük tartotta a diplomáciai kapcsolatot, nem a kommunista szárazföldiekkel. Amikor ez megfordult, az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatban „stratégiai kétértelműségre” váltott, el is ismeri, meg nem is Tajvan államiságát, meg is védi, meg nem is, ha megtámadnák. Amit biztosan csinál, az a kereskedelem és a fegyverszállítás.
A Tajvannal kapcsolatos kérdésekben tehát rendkívül fontos a pontos megfogalmazás, minden kifejezés, minden vessző számít, mert egy nagyon kényes helyzetben ez a kétértelműség tartja fenn a status quót. Különösen mióta Kína gazdasági és katonai szuperhatalommá nőtte ki magát. A Kínai Népköztársaság ugyanis soha nem tett le Tajvanról, azt az országa részének tekinti, és mindig így is beszél róla. A hivatalos kínai kommunikációban mindez egy belföldi probléma, ami Kína szuverenitása körébe tartozik. Nancy Pelosi amerikai házelnök tajvani látogatása is ezért kavart nagy port, a kínai vezetés olvasatában ugyanis egy nagy formátumú amerikai politikus anélkül utazott diplomáciai látogatásra a „saját országuk területére”, hogy erről megkérdezte volna őket.
Az Egyesült Államok „stratégia kétértelműsége” ezután azonban megkérdőjeleződött. Idén májusban például, egy Japánba tett látogatás során Joe Biden újságírói kérdésre kijelentette, hogy az Egyesült Államok közbeavatkozna katonailag, ha Tajvant megtámadnák.
„Igen. Ezt a kötelezettséget vállaltuk” – mondta akkor az amerikai elnök.
Az elnök korábban már kétszer is tett hasonló kijelentést, mindannyiszor kiadott utána egy hivatalos közleményt a Fehér Ház, hogy az Egyesült Államok Tajvan-politikája semmiben nem változott – és így tettek a Japánban mondottak után is. Mindez már akkor sokakat megijesztett, hiszen Bidennek erre a kérdésre hivatalosan úgy kellett volna válaszolnia, ahogy minden amerikai diplomata és döntéshozó válaszolt előtte: „Az Egyesült Államok fenntartja azon képességét, hogy ellenálljon az erőszak vagy a kényszerítés bármely formájának, amely veszélyeztetné Tajvan biztonságát, illetve társadalmi vagy gazdasági rendjét”. Ehelyett azt mondta, hogy igen.
A mostani 60 Minutes-interjúban az amerikai elnök még messzebb ment. Megerősítette, hogy az Egyesült Államok katonailag is beavatkozna Tajvan oldalán, „ha valóban példa nélküli támadás történne”. Arra a kérdésre, hogy tisztázza, úgy érti-e, hogy „Ukrajnával ellentétben az amerikai erők – amerikai férfiak és nők – megvédik Tajvant egy kínai invázió esetén”, szintén igennel felelt. Utóbbi azért újdonság, mert eddig nem volt szó kínai invázióról, csak arról, hogy az Egyesült Államok megígérte, hogy megvédi Tajvant és ehhez tartja magát.
Biden megismételte, hogy az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett az "egy Kína" politika mellett, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem bátorítja Tajvant arra, hogy függetlenedjen Kínától. Ugyanakkor azt is hozzátette, a függetlenedés Tajvan döntése. Utóbbiról Mao Ning, a kínai külügyminisztérium szóvivője azt mondta, Biden megjegyzései "súlyosan rossz jelzést" küldtek a Tajvan függetlenségét szorgalmazó szeparatista erőknek, Kína pedig fenntartja a jogot, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen a szeparatizmus ellen. A tajvani külügyminisztérium köszönetét fejezte ki Bidennek, amiért megerősítette "az amerikai kormány sziklaszilárd biztonsági kötelezettségvállalását Tajvan iránt". A Fehér Ház pedig hivatalos nyilatkozatban ismételte meg, hogy az Egyesült Államok Tajvan-politikája nem változott.
A biztonságpolitikai szakértőket megosztották Biden újabb mondatai, egyesek szerint nem szolgálják az elrettentést, ha nincsenek valós katonai képességekkel alátámasztva, és különben is, Tajvant kereskedelmileg, illetve további fegyverszállítmányokkal lehet eredményesen támogatni. Még Biden Ázsia-politikai megbízottja, Kurt Campbell is elutasította a múltban a Tajvannal kapcsolatos "stratégiai tisztánlátás" felé való elmozdulást, mondván, hogy egy ilyen megközelítésnek "jelentős hátrányai" lennének.
Craig Singleton, a Foundation for Defense of Democracies Kína-politikai szakértője szerint egy biztos: "Nem lehet koherensen amellett érvelni, hogy Amerika Tajvan-politikája nem változott, miközben (Joe Biden elnök újabban azt mondja), hogy az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt azért, hogy harcol Tajvanért, és hogy Tajvan maga dönt a függetlenségéről".
