„Ilyen katasztrófára egyetlen ország sem tud felkészülni” - Törökországban jártunk a földrengés után
Gőzerővel zajlik a bontás a februári pusztító törökországi földrengés helyszínén, vannak olyan települések, amelyek lényegében teljesen eltűntek a föld színéről. Becslések szerint másfél millió ember vált hajléktalanná, a túlélők pedig a trauma miatt sokszor még akkor sem mernek visszatérni otthonukba, ha az épen maradt. Az Ökumenikus Segélyszervezet most egy 100 milliós, hathónapos humanitárius segélyprogramot indít a helyszínen.
Több emeletes épületek, amelyek messziről, mintha állnának, és csak közelebbről lehet észrevenni, hogy valójában hiányzik a fél oldaluk. Kártyavárként leomlott emeletek, beszakadt tetők, sok helyen pedig hatalmas üresen álló telkek, mellettük markológépek – a külső szemlélőnek ennyi látszik a modern történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófájának helyszínén, Törökországban.
És ott vannak persze a hatalmas konténertáborok is, ameddig a szem ellát – van köztük olyan is, amit láthatóan csak néhány napja húztak fel, más helyszíneken már hosszú hetek óta élnek a Törökországot és Szíriát egyaránt sújtó február 6-ai földrengések túlélői. Hogy meddig még, azt sem ők, sem a hatóságok nem tudják.
Bár az érintett területeken szinte azonnal megkezdődött a kulcsfontossági infrastruktúra helyreállítása, és a megrongálódott épületek 60-70 százalékát már elbontották, a kár így is felfoghatatlan. A hivatalos adatok szerint 57 ezren vesztették életüket (50 ezren Törökországban, hétezren pedig Szíriában), de nemhivatalos becslések szerint ennél jóval több, akár százezres nagyságrendű is lehet az áldozatok száma. A török hatóságok felmérése szerint legalább 164 ezer épület pusztult el, vagy rongálódott meg súlyosan, ebből 61 ezret teljesen le kellett bontani. Fájó hiányukat most teljesen legyalult negyedek jelzik.
Az ENSZ becslése szerint másfél millió ember maradt otthon nélkül.
„Emlékszik Hope ugatására”
A földrengés óta ugyan már két hónap eltelt, a helyiek és a közvetlen túlélők közül még sokan nem jutottak el a kezdeti sokkon. Rengetegen még most is családtagjaikat keresik – például olyan Instagram oldalakon, ahol folyamatosan teszik közzé az elhunytak, vagy eltűntek arcképeit. A hatóságok minden azonosítatlan áldozatról fényképet készítettek és DNS-mintát is vettek, mielőtt számokkal jelzett sírokba temették őket. Most a rokonok ezek alapján is próbálják őket megtalálni. Azok a túlélők pedig, akik már eltemették szeretteiket, próbálnak visszailleszkedni a hétköznapokba, már ha ilyen körülmények között egyáltalán lehet hétköznapokról beszélni.
Köztük van a négy éves Ahmet családja is, akik most együtt próbálják felnevelni a kisfiút, akinek szülei és kishúga is a romok között vesztette életét – neki pedig amputálni kellett az egyik lábát. Ahmetre a magyar Életjel Mentőcsoport tagjai, köztük Lehoczki László és Hope nevű kutyája talált rá egy olyan épület alatt, melyben már csak a rokonok kérésére a holttesteket próbálták lokalizálni. Végül nyolc és fél órás, megfeszített munkával sikerült kimenteni, de kétéves kishúga, édesanyja, édesapja és nagynénje mind életét vesztette.
A kisfiút, aki most nagyszüleivel lakik, csütörtökön meglátogatta Novák Katalin köztársasági elnök és a mentőcsapat tagjai. A Kocaeliben pénteken szobrot kapó, legendás Mancs mentőkutya egykori gazdája, Lehoczki László Hope-ot is magukkal vitte, róla Ahmet azt mondta, „emlékszik az ugatására”. A kisfiú a látogatóknak egy török-magyar zászlót ábrázoló rajzot is készített, arról viszont csak néhány napja kezdett el beszélni, mi is történt azon a tragikus napon, amikor a teljes családját elvesztette.
A mentésnél ott volt a Törökországban élő Fauszt Tímea, aki önkéntesként és tolmácsként azonnal felajánlotta segítségét a magyar mentőcsapatoknak, majd egy dokumentumfilmet is készített a katasztrófát követő napokról. Ő a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, egy ilyen katasztrófára „egyetlen ország sem tud felkészülni”.
„Akkora az emberek vesztesége, hogy nagyon nehéz lenne leírni az általános hangulatot. Bár már nagyban folyik a romok eltakarítása, az összedőlt épületek 30-40 százaléka még az utcákon van, és holttestek is vannak alattuk, amit sajnos érezni is lehet” – mesélte.
A folyamatos utórengések miatt sokszor azok sem mernek visszamenni a lakásaikba, akiknek épen maradt az otthonuk. A földrengés hajnali negyed ötkor történt, amikor a legtöbb ember aludt, sokan
az átélt trauma miatt képtelenek arra, hogy a hálószobájukban, a saját ágyukban aludjanak.
Köztük is vannak, akik parkokban felállított sátortáborokban vagy konténerekben laknak. A zsúfoltsághoz, rossz körülményekhez azonban senki nincs hozzászokva.
„Mivel hideg az idő, és valahogy fűteni kell, nagyon sok a sátortűz, éppen néhány napja egy ikerpár halt meg a lángokban” – mondja Fauszt Tímea.
A helyzetet az időjárási körülmények is nehezítik, a fölrengés után néhány héttel hatalmas szélvihar volt, ami széttépte a sátrakat, most pedig árvíz sújtja a környéket, amelyben 14-en meghaltak, köztük olyanok is, akik a katasztrófa óta konténerekben laktak. Más tartományokban a hó okoz gondot.
„Ismerek olyat, aki az épen maradt lakásába visszaköltöztette a családját, de mivel az a hetedik emeleten volt, folyamatosan érezték az utórengéseket, így visszaköltöztek a falujukba, ahol most sátorban élnek. Ott viszont az elpusztult házak, elhagyott települések miatt a kígyók, skorpiók kezdtek közelebb merészkedni a lakott övezetekhez” – sorolja.
A falvakba ráadásul jellemzően később érkezik a segítség, de sokaknak azért sincs más választása, mert sajnos a városokban több helyen mesterségesen feltornázták a bérleti díjakat, így nem tudják kifizetni. A török állam mindenkinek, aki elvesztette a lakását, egyszeri 10 ezer líra támogatást ad (ez körülbelül 183 ezer forintnak felel meg), ha pedig volt a lakásra földrengésbiztosítás, akkor az értékének a 30 százalékát kapják majd vissza – hogy mikor, azt egyelőre nem tudni.
„Mindeközben viszont már több helyen elkezdődtek az újjáépítések, nemrég egy új kórház alapja készült el” – említi Fauszt Tímea.
Még kell a segítség
A helyszínen rengeteg segélyszervezet segít, köztük magyarok is. Az Ökumenikus Segélyszervezet a földrengés áldozatainak megsegítésére egy 100 millió forint értékű, 6 hónapos humanitárius segélyprogramot indított, melynek nagy részét magánszemélyek adták össze, többek közt a 1353-as adományvonalon. A köztársasági elnök emellé újabb, 200 családot segítő adományt küldött.
A pénzből nem csak az alapvető élelmiszerekre, tisztítószerekre, hanem Lehel László, az ökumenikusok elnök-igazgatója szerint
konténerekre, köztük mobil mosdókra is futja majd Hatay és Gaziantep három táborában.
Ő a helyszínen tett látogatása után a hvg.hu-nak úgy fogalmaz, hogy a helyszín külső szemlélőként katasztrofálisnak tűnik ugyan, de már elkezdődtek a munkálatok.
„Nagy erőkkel elindult a bontás, egész negyedek tisztultak ki, és vannak olyan települések, amelyeket szinte teljesen le kellett bontani. Itt a hatóságoknak azt is el kell majd dönteniük, hol és hogyan akarják majd újjáépíteni őket.”
Bár tapasztalatai szerint nem mindenhova ér oda egyenlő irányban és tempóban a segítség, az emberek már kezdenek normálisabb körülmények közé kerülni, például konténerekbe, és zajlanak az étkeztetések is. Emellett a helyi összefogás is hatalmas.
„Találkoztunk olyan törökökkel, akik másik megyéből jöttek, és azt mondták, hogy a megye szeretne egy tábort felvállalni, és ott hosszú távon segíteni” – emlékezik vissza.
Eközben elindult a koordináció is a különböző segélyszervezetek között, ami egy ekkora mértékű természeti katasztrófa esetén kulcsfontosságú.
„Hatalmas szükség van külső szakemberekre, akik tiszta és hideg fejjel tudják segíteni a munkát, nagy rutinjuk van és tudják, mikor mire van szükség. Ha mi például látunk egy tábort, rögtön jelezni szoktuk, hogy sürgősen aktivitásokat kell hozni, például programokat, a gyerekeknek játszóteret, különben konfliktusok alakulhatnak ki”.
Emellett azt is meg kell pontosan szervezni, milyen segítségre van szükség.
Ilyenkor már nem lehet fejetlenül segélyezni.
Tudni kell, mik a kormányzati tervek és mik azok, amikre már nem jut energia, és ez utóbbiakban tudnak segíteni a szervezetek. Azt kell beszerezni, ami nekik megfelelő és előzetesen egyeztetni kell, hogy azt vigyük, amire tényleg szükségük van” – sorolja az ökumenikusok vezetője.
Félelem és várakozás
Az emberek nemcsak a földrengés sújtotta területeken élnek félelemben: Törökország legnagyobb városában, Isztambulban is egyre többen teszik fel a kérdést, túlélne-e az otthonuk egy hasonló katasztrófát. A kérdés egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodott: a 15 milliós város az észak-anatóliai törésvonal mentén fekszik, és szakértők azt jósolják, hogy 2030 előtt bekövetkezhet egy nagyobb rengés.
Isztambul épületeinek körülbelül 70 százaléka 1999 előtt épült, így építésükkör még nem voltak érvényben a mai szigorúbb szabályok - igaz, azokat sem tartották be az ingatlanberuházók a gyors tempóban épülő városokban. Egy, a februárihoz hasonló erősségű rengés itt akár 90 ezer áldozatot is követelhetne.
Az építőipar szétlopása és a katasztrófavédelem gúzsba kötése miatt vált tragikussá a földrengés Törökországban
Az 1999-es, izmiti tragédia után földrengésadót is bevezettek az országban, nagyfokú épületmegerősítési programba kezdtek, az új házaknak pedig szigorú biztonsági előírásoknak kellett megfelelniük - legalábbis papíron. Gyakorlatban az egészet kisiklatta a korrupció és a haverok zsebének megtömése. A katasztrófavédelem pedig már képtelen gyorsan reagálni, ha megtörtént a baj, miután Recep Tayyip Erdogan bekötötte a saját hivatala alá.
A februári katasztrófa óta több mint 100 ezer új kérelem érkezett az isztambuli hatóságokhoz biztonsági ellenőrzésre, ezeket bérlők és tulajdonosok is kérhetik, de pénzbe kerül. Ha pedig az épület nem megy át a teszten, akkor fennáll a veszélye, hogy ki kell költözniük, a várólista mégis 3-4 hónapos.
Isztambul polgármestere, Ekrem Imamoglu még több mentőcsapat kiképzését ígérte, és olyan ideiglenes menedékek létrehozását is tervezik, melyek szükség esetén akár 4 és félmillió embert is elláthatnak. Ez azonban sokak szerint még mindig nem elég, nem csoda, hogy Törökországban a május 4-én esedékes elnök- és parlamenti választások egyik fő témája a földrengés és az arra adott válaszok, ami akár még a 20 éve az országot irányító Recep Tayyip Erdogan bukását is elhozhatják.
(A törökországi helyszínekre a hvg.hu a Sándor-palota meghívására és segítségével jutott el.)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
