„A menekültek jelentik a legnagyobb fenyegetést gazdaságunkra, kultúránkra, közrendünkre, belső és külső biztonságunkra. Eljött az idő, hogy hazaküldjük őket” – írta a választásokat megelőző Twitter-üzenetében Sinan Ogan.

A szélsőségesen nacionalista és jobboldali populista ATA Szövetség elnökjelöltje a május 14-i első fordulóban a szavazatok 5,1 százalékát megszerezve a harmadik és egyben utolsó helyen végzett. Most mégis Sinan Ogan lehet a királycsináló, hiszen egyetlen jelölt sem szerzett az első fordulóban abszolút többséget: az országot 20 éve irányító elnök, Recep Tayyip Erdogan 49,5 százalékot, kihívója, a legnagyobb ellenzéki szövetség jelöltjeként induló Kemal Kilicdaroglu pedig 45 százalékot kapott.

Sinan Ogan

Hakan Nural / Anadolu Agency

Ogan a kétszereplősnek tekintett versenyben a várakozásokat felülmúlóan szerepelt, és elérte a célját, hogy a választás csak a második fordulóban dőljön el. Sikeresen játszotta ki a migránskártyát: a becslések szerint Törökországban jelenleg mintegy 5,5 millió menekült él, akiket a világjárvány, a gazdasági válság, valamint a februári pusztító földrengés után egyre kevésbé látnak szívesen. Márpedig a menekültek „beözönlését” Erdogan politikájához lehetett kötni: amikor 2011-ben kitört a szír polgárháború, Törökország a szír ellenzék támogatásával avatkozott a harcokba, aminek a következtében megnőtt a törökországi szír menekültek száma, akikkel aztán Erdogan Európát zsarolta, jelezve, hogy elárasztja velük a kontinenst, ha nem kap segítséget.

Az ajánlás ára

Ogan egész kampányát arra építette fel, hogy Törökország küldje vissza a menekülteket, ahonnan jöttek, a szíreket pedig előszeretettel állította be bűnözőknek és a társadalomra veszélyes elemeknek. Ezen kívül mindkét jelöltet kritizálta a kurdokkal való együttműködésük miatt. A hatását jelzi, hogy Kilicdaroglu is csatlakozott a menekültellenes kánonhoz, és egy hete már arról beszélt, hogy ő is visszaküldené az összes menekültet viszont, ha Erdogan államfő maradna, még 10 millió menekült érkezne az országba.

Bár sokáig nem tűnt biztosnak, hogy Ogan tesz-e majd választási ajánlást a második fordulóra, végül – a vártnál gyengébb ellenzéki szereplést látva – felszólította szavazóit, május 28-án voksoljanak a jelenlegi államfőre – aminek bizonyára megkéri az árát. Bár a CNN Internationalnak adott interjújában Erdogan azt mondta, nem hajlik meg Ogan követelései előtt, sokatmondó, hogy múlt pénteken meglepetésszerű egyórás megbeszélést tartott Ogannal Isztambulban, amelyről nem hoztak nyilvánosságra részleteket.

Recep Tayyip Erdogan

Murat Kula/AA/picture alliance

Egyesítette a szakadár pártokat

Az azeri származású, Kelet-Anatóliában született Sinan Ogan közgazdaságot és közigazgatást tanult Isztambulban és Moszkvában. Azerbajdzsánban futott be oktatói karriert, majd vezette a Stratégiai Eurázsiai Tanulmányok Központjának (ASAM) orosz-ukrán részlegét. Az ultranacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) lett politikusa, majd parlamenti képviselője, amely 2018-ban választási szövetséget kötött Erdoğan pártjával, az AKP-val. Ogan akkor már nem volt a párt tagja, mert kizárták. Idén márciusban jött el az ő ideje: négy kisebb szakadár párt megalapította az ATA Szövetséget a jobboldali populista Győzelem Pártja (Zafer Partisi, ZP) vezetésével. A választási együttműködés az 55 éves párton kívüli Ogant választotta elnökjelöltjének.

A ZP a második fordulóra már nem követi Ogant: nem Erdoğant, hanem Kilicdaroglut ajánlotta szavazói figyelmébe. Utóbbi ugyanis elfogadta a ZP tervét, hogy egy éven belül, a nemzetközi jogot tiszteletben tartva rendezik a menekültkérdést. Ahogy a közös sajtótájékoztatón elhangzott, Törökoroszág érdemben nem képes segíteni a török társadalom elszegényedésén, ha „évi 11 milliárd eurót kell költeni a menekültekre”.

Válság van, de jól leplezik

Annak ellenére, hogy Kilicdaroglu még az utolsó pillanatban is próbál új választói csoportokat megszólítani, az első forduló eredményeiből inkább az olvasható ki, hogy az egyesült ellenzék nem tudott érdemben több választót meggyőzni, mint amikor a pártok külön indultak.

Kemal Kilicdaroglu

Murad Sezer/REUTERS

Még a földrengés pusztította tartományokban is – egy kivétellel – Erdogan győzött, és valószínűleg hatott az a hatalmas osztogatás is, amelyet a választások közeledtével az elnök végrehajtott: áram- és gázártámogatást vezetett be, eltörölte a családok adósságainak egy részét, bért emelt a közszférában és százezreknek biztosította a korai nyugdíjazást. Ezek az intézkedések szakértők szerint ugyanakkor tovább növelhetik a tavaly már 85 százalék fölé emelkedő és még most is 50 százalékos meghaladó inflációt, és nehezítik a gazdaság talpraállását. Kilicdaroglunak a válsággal kapcsolatos kritikái és javaslatai összességében nem tudták elérni a török társadalom széles köreit, aminek az is az oka, hogy a sajtó nagy részét Erdogan ellenőrzi.

Törökország 2017 áprilisában vezette be az elnöki rendszert: 2018-as megválasztása óta Erdogan nevezi ki és meneszti a minisztereket és a magas rangú állami tisztviselőket saját belátása szerint. Emellett elnöki rendeleteket adhat ki, és az igazságszolgáltatás, a pénzügyek, továbbá az oktatás számos posztját is az ő jelöltjei tölthetik be. Az olyan kritikus hivatalok, mint a titkosszolgálat vagy a nagyhatalmú vallási hatóság, a Diyanet szintén közvetlenül az elnöknek tartoznak jelentési kötelezettséggel.

Ennek a választásnak az volt a fő tétje, hogy az ellenzéki tömörülés képes-e abszolút többséget szerezni, amivel megnyílna az út a rendszer korrekciójára. Ez a törekvés az első fordulóban már elbukott. De a politikai foglyok szabadon engedése szempontjából például létfontosságú lenne, hogy vasárnap győzzön az ellenzék. Erdogan azonban egyrészt széles és lojális választói rétegeket egyesített az iszlám-konzervatív, ultranacionalista, valamint kurdbarát iszlamista (a Hezbollah-hoz közel álló HÜDA PAR) pártok összefogásával. Másrészt a több mint 20 éve uralmon lévő politikus sokak számára még mindig nagyobb garanciát jelent a válságos időkben. Mindezek mellett működhetett a gyűlöletpolitikája is, amely egyszerre támadta a női és az LMBTQ-jogokat, valamint a terroristának és nemzetárulónak minősített politikai ellenfeleit.

DW-összeállítás. Szerző: Elmas Topcu. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.