Alekszandr Lukasenka belarusz diktátor először beszélt újságírókkal a Wagner-csoport hétvégi lázadása óta – számolt be róla a Meduza. Elmondta, hogy a belarusz biztonsági erők „teljes harckészültségben” voltak az események alatt.

A puccsszerű fegyveres lázadás során Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezető csapatai Moszkvától kétszáz kilométerre álltak meg, miután a fehérorosz diktátor közvetítésével sikerült egyezséget kötni az orosz vezetéssel. Ennek értelmében Prigozsin szabadon távozhatott Belaruszba, a lázadás résztvevői pedig teljes amnesztiában részesültek. A megállapodás részletei nem ismertek, ahogy az sem teljesen világos, mi volt a hadúr célja a nagyjából 72 órán tartó akcióval (Prigozsin azt állítja, nem akarták megdönteni az orosz vezetést, mindössze azt akarták megakadályozni, hogy a védelmi minisztérium beszántsa a Wagner-csoportot).

A Meduza független orosz hírportál Kreml-közeli forrásokra hivatkozva arról írt hétfőn, hogy Prigozsin már június 25-én fel akarta venni a kapcsolatot Putyinnal, aki azonban nem volt hajlandó vele tárgyalni. A Wagner-tulajdonos viszont mindenképpen egy „elnökkel” akart beszélni, így jobb híján Lukasenka közvetített a felek között.

Meduza: Prigozsin már szombaton, napközben beszélni akart Putyinnal, az elnököt azonban sehol sem találták

A portál Kreml-közeli forrásai szerint az elnök pozícióit jelentősen gyengítette, hogy Lukasenkára hagyta a tárgyalásokat.

A belarusz diktátor most felszólította a nyilvánosságot, hogy ne csináljanak hőst sem belőle, sem Prigozsinból, sem az orosz elnökből. Lukasenkát az utóbbi napokban fehérorosz és orosz propagandisták Moszkva megmentőjeként, egy lehetséges pusztító polgárháború megakadályozójaként emlegették. Mindez minimum belarusz oldalról nem történhetett volna meg az elnök hozzájárulása nélkül.

Lukasenka szerint azért nem hősök, mert „nem láttuk át a helyzetet, aztán azt hittük, hogy majd elül a dolog, de nem lett vége". Utóbbi finom kritikaként is értelmezhető az orosz elnök felé, akinek a feladata lett volna egy ilyen helyzetet megakadályozni, illetve megoldani.

„Ha Oroszország összeomlik, mi is a romok alatt találjuk magukat, és mindnyájan meghalunk" – tette hozzá a fehérorosz elnök.

AFP/Sputnik/Viktor Tolochko

Alekszandr Lukasenka közel harminc éve vezeti Belaruszt. Az ország mostanra nagyobbik szomszédjának alárendelve működik (a háborúban ugyan közvetlenül nem vesz részt, de kiszolgálja az orosz hadsereget, ahol csak tudja), azonban lehetséges, hogy ezen a hétvégi események valamelyest változtatnak, és Lukasenkának sikerül mozgásteret nyernie Putyin gyengeségéből.

Hogy mi lesz a Wagner sorsa Belaruszban, egyelőre nem világos, de a Verstka nevű független orosz portál arról számolt be, hogy Fehéroroszország megkezdte a Wagner-csoport harcosainak táborok építését. A táborok Fehéroroszország Mogiljev régiójában lesznek, mintegy 200 kilométerre az ukrán határtól, és 8000 harcos befogadására lesznek alkalmasak – állítólag, ha valóban elkezdődnek az építkezések biztosak lehetünk, mert könnyen ellenőrizhetők műholdas felvételek alapján.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kedden arról beszélt az RT orosz hírszolgáltatónak, hogy a Wagner „a jövőben is kiképző tevékenységet folytat Afrikában", vagyis a magánhadsereg valószínűleg folytathatja tevékenységét az olyan országokban, mint Mali vagy Líbia, ahol több ezer harcosuk van jelenleg is.

Véreskezű orosz zsarnokok, mégis keblére öleli őket Afrika

A Wagner-csoport viselkedése a legrosszabb gyarmatosító emlékeket idézi Afrikában: egész falvakat irtanak ki, kizárólag a pénz, az arany és a gyémánt mozgatja őket, és tisztes helyi polgárokat is simán kórházba juttatnak, ha épp úgy tartja kedvük. Ennek ellenére a kontinens több országa valósággal rajong az oroszokért, van, ahol a zsoldosseregnek szobrot emeltek, a mozik a „hőstetteikről" szóló akciófilmeket vetítik.