A decemberben hivatalba lépett Tusk-kormány elszánta magát, hogy felelősségre vonja az előző jobboldali kormánynak azokat a tagjait, akik szerinte törvénysértéseket követtek el. Különösen sokat foglalkoznak a Jog és Igazságosság 2015 és 2023 közti kisebbik koalíciós partnerével, a Szuverén Lengyelország párttal, amely rendszeresen a belső ellenzék szerepét játszotta, nyíltan fellépett az EU-val kapcsolatban puhánynak tartott Morawiecki miniszterelnök ellen, de kitenni mégsem lehetett a kormányból, sőt meg kellett védeni az akkori ellenzék bizalmatlansági indítványa ellen, mert 20 képviselője nélkül a kormány elvesztette volna a parlamenti többségét.

A Szuverén Lengyelország elnöke, Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszterként felügyelte az Igazságügyi Alapot, amelynek célja egyrészt a bűncselekmények áldozatainak támogatása volt, másrészt a büntetésüket letöltött volt elítéltek segítése, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba. A közvetlen felelős Romanowski miniszterhelyettes volt.

Valójában saját ideológiai támogatóik, a nekik szimpatikus egyházi és jobboldali világi civil szervezetek kaptak óriási összegeket, továbbá saját pártjuk képviselőinek vagy jelöltjeinek a körzetei. Ez utóbbi esetekben a pénz egy része hasznos célokra ment, falvak fejlesztésére, új tűzoltókocsira a helyi önkéntes tűzoltóságnak vagy rendezvényekre a gazdasszonyok körének, csak éppen az Igazságügyi Alap céljaihoz nem volt semmi közük ezeknek a pénzjuttatásoknak.

Az a kórház is kapott az Alapból, amelyben Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság elnöke ízületi protézist kapott – egy belső levelezésben ezt valaki tréfásan úgy említette, hogy „a köztársaság első térdét” operálták –, ahol szintén nem került rossz helyre a pénz, csak nem arra szánt forrásból adták.

Többeket, köztük Romanowskit ezért akarják most elszámoltatni. A két volt kormánypárt annak ellenére a volt miniszterhelyettes minden korábbi eljárását törvényesnek tartja, és alaptalan rágalmakról, puszta politikai bosszúról beszél, hogy egy volt minisztériumi főtisztviselő amolyan bűnbánó mafiózóként bizonyítékok tömegével állt elő arról, hogy mennyire szabálytalanok voltak a kiutalások.

Ugyanis már jó ideje titokban hangfelvételeket készített a feletteseivel és kollégáival folytatott beszélgetésekről, ezért nem csupán állítja, hanem ezekkel a felvételekkel be is mutatja, hogy a tárcánál mindenki tudta: rendeltetésellenesen használják fel az Igazságügyi Alap pénzét. Romanowski és társai ezt is manipulációnak tartják. Maga Ziobro, a volt miniszter nyelőcsőrákkal küzt, súlyos műtéten esett át, és arra hivatkozva, hogy az élete veszélyben van, nem jelenik meg az ügyet vizsgáló parlamenti csoport előtt, annyi ereje azonban van, hogy minden lehetséges fórumon védje volt munkatársát és ezáltal önmagát is.

Közben a már előbb letartóztatott gyanúsítottak egy része, köztük egy pap arról beszél, hogy a fogdában lelki kínzásnak vetették alá, megalázó és méltatlan körülmények között tartották, a vérmesebbek még a sztálinista korszak ottani ÁVH-jához is hasonlítják a mostani kormány hatóságait. Azok viszont mindent cáfolnak, hazug rágalomnak tartanak, ami az érintettek támogatóit nem győzi meg, és a hét végén a Jasna Góra-i híres pálos kegyhelyen még püspök szájából is elhangzott (igaz, nyugalmazott főpapról van szó), hogy keresztényüldözés folyik.

Az ügyészség Lengyelországban a kormánynak alárendelve működik, de a vádiratok, ha ott elkészülnek, bíróság elé kerülnek. Nagy lecke lesz mindenkinek, hogy elegendőek-e a megfogalmazott gyanúk a volt politikusok jogerős elítéléséhez, vagyis hogy Romanowski és a többiek tényleg visszaéltek-e hatalmukkal.