Nem fogta vissza magát Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ENSZ New York-i közgyűlésén tartott beszédében.
A TASZSZ beszámolója szerint Lavrov kijelentette, hogy Ukrajna megtarthatta volna az 1991-es határait, ha az európaiakon nem lesz úrrá a hazudozásra és csalásra sarkalló örökös ösztönük.
„Ha az európaiak nem csalnak és rákényszerítették volna az ukrán ellenzéket a 2014 februárjában aláírt egyezmény betartására, az lehetővé tette volna, hogy Ukrajna megőrizze azokat az 1991-es határait, amelyekről Zelenszkij és a nyugati gazdái most álmodoznak” – jelentette ki Lavrov.
Ezt érdemes egy kicsit szétszálazni, ugyanis Lavrov itt egy olyan egyezményről beszél, ami az ukrán forradalom idején köttetett a még a Viktor Janukovics vezette kormány és az ukrán ellenzék vezetői, Vitalij Klicsko, a szélsőjobboldali Szvobodát vezető Oleh Tyahnibok és Arszenyij Jacenyuk között.
A megállapodást Németország, Lengyelország és Franciaország képviselőinek jelenlétében írták alá 2014. február 21-én. Az aktusnál jelen voltak az oroszok is Vlagyimir Lukin különleges megbízott személyében, aki kijelentette, hogy Moszkva nem hajlandó aláírni az egyezményt arra hivatkozva, hogy nem világos, hogy ki állapodik meg kivel.
Az egyezmény egyébként a 2004-es alkotmány visszaállítását és az ellenzékből, illetve a kormánypártból létrejövő nemzeti egységkormány megalakítását, alkotmányos reformot és az év vége előtt egy elnökválasztás megrendezését, valamint a Majdan idején történt erőszak kivizsgálásának ígéretét tartalmazta.
Az egyezményből többek között azért nem lett semmi végül, mert másnap Viktor Janukovics Kijevből Oroszországba szökött és kevesebb mint egy hét múlva az orosz csapatok megszállták a Krímet. Lavrov ugyanakkor abban látja az európaiak felelősségét, hogy nem kényszerítették ki az egyezmény végrehajtását, holott Janukovics szökését követően valóban igaza lett Lukinnak, hiszen onnantól kezdve tényleg nem volt világos, hogy ki is egyezett meg kivel.
Hogy nem csak a közmondásos ló lába, hanem az egész állat kilóg, minden bizonnyal Szergej Lavrov is érezte, ugyanis a beszédében gyorsan az egy évvel későbbi minszki egyezményre ugrott, majd utána már a 2019-es normandiai négyek találkozójáról beszélt. Ezen utóbbin született egy olyan megállapodás Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország között, amely ismét a minszki egyezmények betartására szólított föl, továbbá különleges státuszt ígért a Donbasz bizonyos régióinak (itt a donyecki és a luhanszki kamuállamokról van szó) az ukrán alkotmányban.
Ez a státusz Lavrov szerint semmi extrémet nem jelentett, pusztán az orosz nyelv használatához való jogot és önkormányzatiságot.
„Ha ezt Ukrajna betartotta volna, akkor még mindig meglennének az 1991-es határai, leszámítva persze a Krímet, amelynek az ügye már régen elrendeződött és ezt mindenki tudja” – igyekezett kivergődni az orosz külügyminiszter abból a gödörből, amit korábban fáradságos munkával magának ásott.
Képünkön Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. Forrás: SERGEI ILNITSKY / POOL / AFP
