Az ingadozó diktátor, aki kitaposta Irán útját a kegyetlen teokráciához

Ha meg akarjuk érteni, hogy nyugaton miért sorolják Iránt a “gonosz tengelyéhez”, miért vív háborút Izraellel és Amerikával, miért tart még mindig az ajatollahok vallási és militarista uralma, érdemes a 45 évvel ezelőtt elhalálozott sah, Mohamad Reza Pahlavi életművét felidézni. Egy erős apa gyenge gyermeke, aki négy évtizeden át fészkelődött Perzsia trónján, mialatt eljátszotta országa esélyeit arra, hogy hatalmas olajbevételei segítségével belépjen a demokratikus, jóléti országok körébe. Hosszú uralkodásánál is több idő telt el a bukása óta. A következetlen és változékony világi diktatúrát következetes és állhatatos vallási diktatúra váltotta fel.

Az ingadozó diktátor, aki kitaposta Irán útját a kegyetlen teokráciához

Reza sah (1878-1945), a Pahlavi-dinasztia alapítója, kőkemény katona volt, a perzsa kozákok vezére, aki 1925-ben foglalta el a puccsal megdöntött Ahmed Mirza sah trónját.

Két lánya után 1919-ben született ikrei egyike végre fiú lett. Úgy vélte, ez a fiú hozta meg a szerencséjét, ő volt a „jó ómen madara”.

Reza sah abban a hitben élt, hogy ha az apa szeretetet, érzelmeket mutat a fia iránt, akkor a fiú homoszexuális lesz. Ezért aztán óvakodott attól, hogy a szeretet bármilyen jelét adja a kedvenc gyermekének, a koronahercegnek. A gyermek élete vége felé azt írja majd az emlékirataiban, hogy nem ismert az apjánál ijesztőbb embert.

Reza sah, felesége, Farah Dibah és fiuk
AFP / Collection Roger-Viollet

Ryszard Kapuściński A sahinsah című könyvben ezt írja róluk egy 1926-ban készült fénykép alapján: „Minden szempontból kirívó az ellentét: a hatalmas termetű sah apa homlokát ráncolva, csípőre tett kézzel, ellenmondást nem tűrve áll ott, a mellette álló apró, törékeny fiú pedig… sápadtan, lámpalázasan, szófogadóan merevedik vigyázzba. Ugyanazt az egyenruhát, sapkát, cipőt, derékszíjat viselik, gombjaik száma is pontosan megegyezik – tizennégy. Az apa ragaszkodott az egyforma öltözethez, hogy a fia, aki semmiben sem hasonlít rá, legalább külsőre legyen pontosan azonos vele.”

Reza sah hadvezérként uralkodott. Ata türk követőjeként igyekezett vassal, vérrel a korszerűség útjára terelni a népet. Betiltotta a csadort, amelyet rendőrök téptek le az utcán az nőkről. Leromboltatott mecseteket, betiltotta az iráni sapkát. A nomádok letelepítése végett megmérgeztette a kútjaikat, éhhalálra ítélte, lemészároltatta az ellenállókat. A tevék lefényképezését is megtiltotta, mondván, hogy a teve ósdi állat.

Katona maradt élete végéig. A földön hált a palotában is, kizárólag egyenruhát viselt, egy kondérból evett a katonáival.

A félénk gyermeket szigorúan nevelték. 12 éves korától 16 éves koráig egy svájci nevelőintézetben tanult, jól beszélte Európa vezető nyelveit. Hazatérése után a teheráni katonai akadémiát látogatta.

Militarista apja a militarista Hitler csodálója volt. A „közös árja származás” alapján szoros kapcsolatot épített ki a hitleri Németországgal. Német ügynökök és szakemberek tömegei tevékenykedtek Iránban. Több nagy beruházás is az ő segítségükkel készült.

Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a szövetségesek attól tartottak, hogy Iránon keresztül látják majd el a német csapatokat üzemanyaggal és minden egyébbel a keleti fronton. Ehelyett a szovjet csapatok utánpótlásának biztosításában lett nagy szerepe Iránnak, miután 1941 augusztusában angol és szovjet csapatok szállták meg az országot. Reza sahot száműzték, a fiát ültették a helyébe. A papa száműzetésben halt meg Dél-Afrikában 1944-ben. A fia pedig engedelmesen kiszolgálta a szövetségeseket. Vendégül látta a teheráni konferenciát, a szövetségesek első csúcstalálkozóját 1943-ban. Sok szava nem lehetett a megszállt országban.

Apa és fia 1930-ban
AFP / Collection Roger-Viollet

A világháború után az angolok rögvest, a szovjetek csak később, az ENSZ nyomására vonultak ki az országból. Az angolok azonban benne maradtak az ország gazdaságában, mivel 1919 óta az Anglo-Iranian Oil Company termelte ki az olajat, az Egyesült Államok pedig nagy erőkkel uralta a Perzsa-öblöt. Az iráni olajjövedelem java az angoloknak jutott.

A háború utáni években a fiatal, tapasztalatlan uralkodó nem volt igazán ura a helyzetnek. Sokaknál, például a nomád törzseknél volt fegyver, a gyenge központi vezetés mellett bizonyos szabadság uralkodott az országban. A kommunista pártot, a Tudét azért betiltották, amikor 1949-ben merényletet kíséreltek meg a sah ellen.

A Reza sah által megbuktatott Kádzsár-dinasztiához tartozó Mohammad Moszaddeg, az arisztokrata ellenzék vezetője, az ország egyik legtekintélyesebb, akkor már 68 éves politikusa 1949-ben megalakította Nemzeti Frontot, a széles bázisra támaszkodó ellenzéki szervezetet, amelyben voltak liberálisok, szociáldemokraták, radikálisok, iszlamisták, világi nacionalisták egyaránt.

A Nemzeti Front programjának két sarokpontja volt: a demokrácia intézményesítése és az angol-iráni olajtársaság államosítása, és ezáltal az olajbevételek biztosítása az ország számára.

A sah próbálkozott népjóléti intézkedésekkel, de ezek dilettáns kísérletek voltak és nem értek célt.