Reza sah (1878-1945), a Pahlavi-dinasztia alapítója, kőkemény katona volt, a perzsa kozákok vezére, aki 1925-ben foglalta el a puccsal megdöntött Ahmed Mirza sah trónját.
Két lánya után 1919-ben született ikrei egyike végre fiú lett. Úgy vélte, ez a fiú hozta meg a szerencséjét, ő volt a „jó ómen madara”.
Reza sah abban a hitben élt, hogy ha az apa szeretetet, érzelmeket mutat a fia iránt, akkor a fiú homoszexuális lesz. Ezért aztán óvakodott attól, hogy a szeretet bármilyen jelét adja a kedvenc gyermekének, a koronahercegnek. A gyermek élete vége felé azt írja majd az emlékirataiban, hogy nem ismert az apjánál ijesztőbb embert.

Reza sah, felesége, Farah Dibah és fiuk
AFP / Collection Roger-Viollet
Ryszard Kapuściński A sahinsah című könyvben ezt írja róluk egy 1926-ban készült fénykép alapján: „Minden szempontból kirívó az ellentét: a hatalmas termetű sah apa homlokát ráncolva, csípőre tett kézzel, ellenmondást nem tűrve áll ott, a mellette álló apró, törékeny fiú pedig… sápadtan, lámpalázasan, szófogadóan merevedik vigyázzba. Ugyanazt az egyenruhát, sapkát, cipőt, derékszíjat viselik, gombjaik száma is pontosan megegyezik – tizennégy. Az apa ragaszkodott az egyforma öltözethez, hogy a fia, aki semmiben sem hasonlít rá, legalább külsőre legyen pontosan azonos vele.”
Reza sah hadvezérként uralkodott. Ata türk követőjeként igyekezett vassal, vérrel a korszerűség útjára terelni a népet. Betiltotta a csadort, amelyet rendőrök téptek le az utcán az nőkről. Leromboltatott mecseteket, betiltotta az iráni sapkát. A nomádok letelepítése végett megmérgeztette a kútjaikat, éhhalálra ítélte, lemészároltatta az ellenállókat. A tevék lefényképezését is megtiltotta, mondván, hogy a teve ósdi állat.
Katona maradt élete végéig. A földön hált a palotában is, kizárólag egyenruhát viselt, egy kondérból evett a katonáival.
A félénk gyermeket szigorúan nevelték. 12 éves korától 16 éves koráig egy svájci nevelőintézetben tanult, jól beszélte Európa vezető nyelveit. Hazatérése után a teheráni katonai akadémiát látogatta.
Militarista apja a militarista Hitler csodálója volt. A „közös árja származás” alapján szoros kapcsolatot épített ki a hitleri Németországgal. Német ügynökök és szakemberek tömegei tevékenykedtek Iránban. Több nagy beruházás is az ő segítségükkel készült.
Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a szövetségesek attól tartottak, hogy Iránon keresztül látják majd el a német csapatokat üzemanyaggal és minden egyébbel a keleti fronton. Ehelyett a szovjet csapatok utánpótlásának biztosításában lett nagy szerepe Iránnak, miután 1941 augusztusában angol és szovjet csapatok szállták meg az országot. Reza sahot száműzték, a fiát ültették a helyébe. A papa száműzetésben halt meg Dél-Afrikában 1944-ben. A fia pedig engedelmesen kiszolgálta a szövetségeseket. Vendégül látta a teheráni konferenciát, a szövetségesek első csúcstalálkozóját 1943-ban. Sok szava nem lehetett a megszállt országban.

Apa és fia 1930-ban
AFP / Collection Roger-Viollet
A világháború után az angolok rögvest, a szovjetek csak később, az ENSZ nyomására vonultak ki az országból. Az angolok azonban benne maradtak az ország gazdaságában, mivel 1919 óta az Anglo-Iranian Oil Company termelte ki az olajat, az Egyesült Államok pedig nagy erőkkel uralta a Perzsa-öblöt. Az iráni olajjövedelem java az angoloknak jutott.
A háború utáni években a fiatal, tapasztalatlan uralkodó nem volt igazán ura a helyzetnek. Sokaknál, például a nomád törzseknél volt fegyver, a gyenge központi vezetés mellett bizonyos szabadság uralkodott az országban. A kommunista pártot, a Tudét azért betiltották, amikor 1949-ben merényletet kíséreltek meg a sah ellen.
A Reza sah által megbuktatott Kádzsár-dinasztiához tartozó Mohammad Moszaddeg, az arisztokrata ellenzék vezetője, az ország egyik legtekintélyesebb, akkor már 68 éves politikusa 1949-ben megalakította Nemzeti Frontot, a széles bázisra támaszkodó ellenzéki szervezetet, amelyben voltak liberálisok, szociáldemokraták, radikálisok, iszlamisták, világi nacionalisták egyaránt.
A Nemzeti Front programjának két sarokpontja volt: a demokrácia intézményesítése és az angol-iráni olajtársaság államosítása, és ezáltal az olajbevételek biztosítása az ország számára.
A sah próbálkozott népjóléti intézkedésekkel, de ezek dilettáns kísérletek voltak és nem értek célt.