"Népszámlását" tartottak a Fővárosi Állat- és Növénykertben: eszerint 881 állatfaj 10 528 egyede él az intézményben. Ezzel a fővárosi a legtöbb fajt felvonultató állatkert Magyarországon, a gyűjtemény változatossága pedig nemzetközi összehasonlításban is kimagaslónak számít.

Az összegzésük szerint az állatkertben emlősök élnek a legnagyobb számban: 133 faj 1368 egyede él itt. A madarakat 151 faj 1262 egyede, a hüllőket 130 faj 950 egyede, a kétéltűeket 30 faj 131 egyede, a halakat pedig 218 faj 6070 egyede képviseli.

A gerinctelenek közül 213 különböző fajjal foglalkoznak, ezen belül 98 faj esetében van egyedi nyilvántartás, 666 egyedre. További 115 gerinctelen faj - elsősorban nagy egyedszámban tartott rovarok - esetében viszont nincs értelme az egyedi nyilvántartásnak, ezért ezek az állatok tenyészetenként szerepelnek a leltárban.

A teljes állatgyűjteményhez még hozzá kell számolni egyébként a Fővárosi Állat- és Növénykert kezelésében lévő Margitszigeti Kisállatkertet is, ahol 25 faj 127 egyedét mutatják be, de ebből 19 faj a városligeti bemutatóhelyen is megtalálható.

Más állatkertekkel összevetve a Fővárosi Állat- és Növénykert fajszáma kiemelkedő: a magyarországi állatkertek közül itt látható a legtöbb féle állat, és európai összehasonlításban is csak kevés helyen mutatnak be ennél több állatfajt.

Magyarországon csak a fővárosi állatkertben látható faj például az óriásvidra, a csupaszorrú vombat és a rövidcsőrű hangyászsün.

Nem csupán a bemutatott fajok száma kimagasló, hanem a változatosság is nagy, hiszen a szóban forgó állatfajok sok különböző állatcsoportot képviselnek. A biodiverzitás bemutatása és érzékeltetése az ismeretterjesztés, a környezettudatos szemlélet erősítése szempontjából is fontos.

Kitértek arra is, hogy az állatkert szakemberei sok ritkulóban lévő fajjal foglalkoznak, amelyeknél a bemutatáson túl a természetvédelmi célú szaporításnak is nagy a jelentősége. Mint írják, jelentős szaporítási eredményeket értek el 2020-ban a sörényes hangyászoknál, a szumátrai orangutánoknál, az ázsiai vadkutyáknál, az óriásvidráknál, a tapíroknál, a szürkenyakú koronásdarvaknál, valamint a tarvarjaknál is.